G. István László

Ablakos oltár

Kétszer két szárny. A belső üvegen

átlós repedés. Derékszöget zár

be az olajfestékfoltos kerettel.

Ritkábban néznek innen kifelé.

Nagy a kísértés, egyszerre nézni

rajta kétfelé át – néha, igazi

fejfájások előtt sikerül csak. A szoba

homályterébe betelepszik a kinti

látvány, két dobozt egymásba tesz

a fölösleges fáradtság, a lelki

körforgalom. Ki- és bekívánkozás

között nincs semmi tér, rosszul érzem

itt, hogy ott vagyok. A semmittevés

mindenütt otthont rendez be bennem,

csak a szobába senki nem érkezik. Képtelen

voltam leülni az íróasztalomhoz, mert

már javában mellette ültem. Minden ablak

tárva. Nincsen kár. Nincs huzat.

 

 

***

 

 

Gyönyörű a szemed. Alakja, mint

a mélytengeri hal. A szemhéj redője,

legfinomabb bőrön a ránc, öreg pénztáskák

hasán évgyűrű, tapinthatatlan. Pislogsz,

és a seprű hangja érzéki surrogás: azt a

port kavarja, ami a rádnézhetetlen szépség

előtt gyűlik, hogy szépséged eltakarja.

Szemgolyódon ikrás fény, tükrén

a gyertyaláng függőleges feszület.

Hozzád köt a rémület, folyton attól

félek, hogy óvatlanul betöröm

az ablakot, belédnyitom, készakarva

rádtöröm fényedet kizáró,

roppant tekinteted.

 

 

***

 

 

Valamikor nagyapám még kiült

az ostrom közepén, ebédidőben

a Váci utcán, mindenki menekült,

kiült a kirakatba. A bolt felé és

kifelé se volt üveg, „kérem, ebédelünk”,

szólt azoknak, akik árut sejtettek, a déli

rítus helyén eladhatót, hogy teljen a kamra.

Valamikor az üvegtelen kirakat

szuggerált béke volt a háborúban, az időnek

karmesterkedett, hogy jól van, most épp kitelik

a nap, most van ebéd, amíg van. Nincs

olyan körülzárt ablakos fülke, golyóálló ebédlő,

benti, kinti tér, amiben egy ebéd elrekesztődne –

ha eszem, ott pattog a tányéromon, géppuskahang,

kilőhet ide, belőhet bárki. Az én

otthonomban csak a szél fog hazatalálni.

 

 

Kapcsolódó írások:

G. István László; Első védőbeszéd Nem történt meg, holott elkövettem. Dülöngélek, mint a tangóharmónika potroha....

G. István László: Hetedik védőbeszéd; Nyolcadik védőbeszéd Megtalálhatod bennem a hülyét, mert az vagyok, ha kell, és...

G. István László: Forgó oltár A lemezjátszó forgását figyelve hányinger fogta el. Egy füstkéz a...

G. István László: Kínai oltár Hetente épül két újabb emelet. A felhő- karcolók ablaksíkja domború,...

G. István László: Közös fúga G. István László Közös fúga Baj nélkül lehet a...