Sándor Erzsi „A fogfájás húzós dolog” (Esti frizbi Hajdú Péterrel. StoryTv, 2009. október 4.)

 

Nem koptatnám a klaviatúra billentyűit Hajdú Péter médiaszipolyra, felőlem bármelyik csatornára rászívhatja magát, amelyik hagyja. Csakhogy a StoryTv Esti frizbi műsorának egy részében történt valami október 4-én. A többi részében nem tudom, mi történt, mert Magyarország egyik legkedveltebb bulvár talk-show-ját – amint azt a műsorkészítők önmagukról állítják – nem nézem. Így is eljut a híre, mert az Esti frizbi másnapi bulvársajtós megjelenéséből néha szemezget a Magyar Narancs Szüret rovata, így hát a gátját veszített ostobaságból naprakész vagyok. Anélkül, hogy láttam volna a tévében, olvashattam Hajdú Péter és Juszt László párbeszédét, és ezek után már el is tudom képzelni. Hajdú Péter mindent elsöprő képernyőakarásán talán tényleg csak Juszté tesz túl. A Szüret rovatba beidézett percekben Juszt azt mondta, hogy ebben az országban az ő nevével már nehéz boldogulni. És tényleg. Hosszú évtizedeken át kell az embernek egyre kisebb nézettség mellett letelevízióznia magát, amíg idáig eljut. De akkor aztán legalább elmondhatja magáról.

Ez volt az október 4-i Esti frizbi második részében, ám ezt nem láttam. Miképpen az első részt sem. Láttam azonban Hajdú Péter amorális ámokfutását nagyjából a műsor 40. percétől. A főcímben az elhajított pink frizbi átszállt Budapest felett, megérkezett a stúdióba, ahol Hajdú Péter azonnal bejelentette: szenzációval szolgál: hatéves rákos kisfiút gyógyított meg a táltos.

Igazság szerint ezt a beharangozót láttam véletlenül, és kaptam föl rá fejem. Gondoltam, megnézem magamnak, milyen az, amikor valaki egy Külkereskedelmi Főiskola és egy MÚOSZ újságíró-iskola után, sokévi kereskedelmi televíziós viszontagsággal a háta mögött, mindenre kapható celebléttel súlyosbítva, a maga teljességében feltár egy ilyen történetet. Gondoltam, eldobom a bulvártévé iránt érzett elemi ellenszenvemet, és hagyom, hadd gondolkoztassanak el az elém tálalt tények. Így hát megnéztem és elgondolkoztam. Leginkább azon, nem kellene-e Hajdú Pétert mégis följelenteni. Persze hová, kinek? Hiszen nem történt semmi különös. Éppen csak annyi, hogy egy hatéves kisfiú megbetegedett, az anyja kapkodott fűhöz-fához, és mert nyilván nem értette az orvosokat, akik nyilván nem beszéltek vele hosszan és nyugodtan, ahogyan igényelte volna, kétségbeesésében egy táltoshoz fordult segítségért. A gyerek meggyógyult. Nincs senki, a táltoson és az anyán kívül, aki azt állítaná, hogy a táltoshoz fordulás és a gyógyulás között ok-okozati összefüggés lenne. Itt jön a képbe, illetve a képernyőbe Hajdú Péter. Aki saját bevallása szerint szkeptikus, nem ért az orvosláshoz (külker főisk és MÚOSZ), ám ez nem tartja vissza attól, hogy első szóra készpénznek vegyen mindent, amit az anya és a táltos mond. Sőt! Elkövetkezik az a pillanat, amikor Hajdú Péter orvosi papírokat és zárójelentéseket elemez. „A lymphoma nyirokrák, nagyon veszélyes, nagyon hamar bele lehet halni. Ma utánanéztem” – mondja Hajdú Péter. Nem tudjuk meg, hol nézett utána. Megkérdezett-e valakit, vagy beszaladt az egyetemre, és órák alatt rendet vágott a Hodgkin és non-Hodgkin lymphomák között? Vagy guglizott pár percet, és az első szócikkre rácuppant? Hajdú Pétert ezért az egy mondatáért be lehetne perelni, mondjuk, rémhírterjesztésért. Mit érezhet az a több hónapja kemo- és sugárterápia alatt álló lymphomás StoryTv-néző, aki íme, most megtudja, hogy nagyon hamar bele fog halni? Vajon milyen hamar? Az adás végét még megéri? Vagy közben már?

Ha mégis valamely csoda folytán elhúzza decemberig, akkor jelentkezhetne az Esti frizbi karácsonyi adásába, ahol a táltos ötvenesével fog gyógyítani. Glaukómásokat és nagyothallókat, leginkább. Fogfájást is vállal – mondja a táltos –, bár az húzós dolog. Nyoma sincs tréfának. A táltos a szellemvilág közvetítője, nem tréfás kedvű linkóci. Õ szellemileg megoperálta a kisfiút, el is tűnt a daganata. Még jó, hogy a kisgyerek ott maradt. Mert a táltos akkora szellemtakarításba fogott, hogy a szövettani mintából, a két üveglap közül is eltűntek rákos sejtek. Ó, nem azért, mert benne sem voltak, hiszen a kisfiú nem volt rákos. Nagyon nem. Azért nem, mert a táltos már akkor megszellemoperálta a kisfiút, miközben a hozzá nem értő, gonosz orvosok barkácsoltak rajta, tehát már a kivett szövetmintában sem lehetett – nem is volt – ott a rákos sejt. Ilyen egyszerű. A táltos, ahol tud, segít. Mindenhol tud. Saját bevallása szerint négyszázezren fordultak hozzá, és százból kilencvennyolcat meggyógyított. Valamivel többet, mint ahány rákos egyáltalán egyszerre van az országban. Hogy mi a francnak fizetünk egészségügyi járulékot, amikor van táltosunk? Mindjárt nem omlana össze az egészségügy.

Ám a táltos sajnálatosan decemberben, a stúdióban nem vállal majd rákosokat, hiszen az „hosszabb ügy”, a StoryTv-t néző lymphomásoknak maradnak a szakorvosok. Akik közül egyet sem hívtak meg a stúdióba, nehogy zavaró jelenlétükkel esetleg korlátozzák a táltos, az anya és Hajdú Péter között gátlások nélkül ömlő, kártékony hülyeségáradatot. De Hajdú Pétertől név szerint megtudjuk, ki a gyereket vizsgáló főorvos, hol dolgozik, és elhangzik a kórház neve is. A személyiségi jogok védelme és a médiatörvényben előírt pártatlan tényközlés a jelek szerint nem vonatkozik az Esti frizbire. Az anya elmondta, hogy az orvosok lemondtak a gyerekről, a nevesített főorvos azt is megmondta: nem valószínű, hogy a kisfiú egyáltalán túléli. Ám sem az orvos, sem a kórház képviselője, sem bárki az egészségügyi kompetensek közül nem kapott meghívást az Esti frizbibe. Nem lemondták, nem nem értek rá, nem rangon aluli volt nekik a táltos és Hajdú Péter – a kutya sem hívta be őket. Még a végén elmagyaráztak volna valamit, ami érthető is lett volna.

Jó, a bulvár talk-show nem oknyomozás tényfeltárással. Nem objektív tájékoztatás. De az is biztos, hogy nem nagy nyilvánosság előtt elkövetett kártevés, nézői veszélyokozás alpári eszközökkel. Ha lett volna az Esti frizbi stúdiójában bárki, akinek csak egy egészségügyi szakiskolája van, akkor nem kezdenek el jajveszékelni, ha a lymphomás tumorról azt állítja egy orvos: inoperábilis. Mert hát az. Azért lymphoma. Nem köll ezt tudni egy bulvár talk-show vezetőjének (és vélhetően tulajdonosának), legfeljebb akkor, ha műsort készít róla. Ha tudja, és nem mondja, bűnt követ el, mert a nézői hatás kedvéért akár emberéletekkel is hajlandó eljátszogatni. Azokéval, akik egy pillanatig is bedőlnek a táltos által elmondottaknak, és ezzel veszélyeztetik a saját gyógyulásukat. Ha meg nem tudja Hajdú Péter, és úgy mondja a marhaságait – miért, hogy azt gondolom, így van –, akkor azért követ el bűnt, mert nagyképű, önhitt hozzá nem értésével olyan terepre téved, ahol emberek élete is lehet a tét. A fent említett okoknál fogva.

Hajdú Péter nem átall CT-, röntgen- és ultrahangleletekhez érteni, azokra megjegyzést tenni, véleményezni, miközben szava sincs a táltos által összehordott szellemvilági, isteni kapcsolatokra és a tumor csodálatos eltűnésére. Ami véletlenül sem azért tűnt el, ugye, mert nem volt rákos (hál’ istennek). Hajdú Péter zárójelentéseket elemez, de a táltos monológjait tágra nyílt szemmel csodálkozza végig. Show-elemként pedig hagyja, hogy a táltos saját meghívott nagyothallóit a nézők szeme láttára kezelje. A látvány és a hallvány is pokoli. A minden bizonnyal valódi nagyothallók fülébe szavakat suttog, azok vagy viszszamondják, vagy nem. Majd a táltos behajlított mutatóujjának egyik percét bedugja a kezelendő fülbe, és vár. Meg még csinál valamit, aminek következtében a táltos által meghívott vendégek a fülükbe súgott szavakat vagy visszamondják, vagy nem. Hát tényleg mindenki láthatta és hallhatta a csodát. Nem is tudom, miért ne hinném el istenbizonyra meghívott Erzsikének, hogy a fülzúgása egy csapásra eltűnt. Elhiszem. El én, hiszen láttam, hogy volt neki fülzúgása, most meg nincsen. Mi ez, ha nem maga a csoda? A tévénéző először látja a fülzúgást, aztán nem látja. Na látja. Ha valaha Hajdú Péternek baja lesz, megbetegedne, vagy csak gyengélkedne egy kevéssé, könyörögve kérem a magyar egészségügyet, tagadja meg az ellátását, és irányítsa a táltoshoz. Hadd lássa meg ő is.

Esti frizbi Hajdú Péterrel. StoryTv, 2009. október 4.

 

 

Kapcsolódó írások:

Bán Zsófia: Lótek (Videospace Budapest Galéria, 2009. szeptember 12. – október 24. Kurátor Eike Berg.) Ha minden nyelvi konnotációja ellenére mégis értelmes, sőt értékes tevékenységként...

Bán Zsófia: Sin City, Budapest (Hatások és visszahatások – Budapest változásai a 80 éves városépítészet-oktatás tükrében. Budapest Kiállítóterem, 2009. október 9–25.) Október nálunk az „építészet hónapja”, s ha van a (vizuális)...

Takács Ferenc: Diákcsíny (Bán Zsófia: Esti iskola (olvasókönyv felnőtteknek). Bratislava/Pozsony-Budapest, Kalligram, 2700 Ft – 300 Sk. ) Takács Ferenc Diákcsíny Nyolcvanadik születésnapján Ruttkay Kálmánt, az ELTE...

Sándor Erzsi: Mindez jól megmutatható (M1, Kékfény, 2010. október 11. Műsorvezető M. Kiss Csaba, szerkesztőriporter Bíró Szilvia–Malya Lilla.) Kékfény – már a cím is pokoli emlékeket ébreszt azokban,...

Sándor Erzsi: Sztársáv, minden hullámhosszon (Sztársáv, műsorvezető Gundel Takács Gábor, MTV, 2009. november 9.) Minden hétköznap jelentkezik az MTV-n a Sztársáv című műsor, amely...