Molnár Gál Péter: Spamalot (Spamalot. Madách Színház, bemutató 2009. szeptember 25. 26. 27.)
Új musicalt játszik a Madách Színház.
Címe a színház szerint lefordíthatatlan. Valamennyi lefordíthatatlan című darab gyanús. Óvakodnék színre tűzésétől. Camelot vára és a szemét szó egybecsúsztatásának magyar megfelelője lehetne az Arthuró. Nem nagyon jó szójáték. Az angol eredeti sem.
A mű a Monty Python-csoport nálunk Gyalog galopp címmel forgalmazott filmjének zenés színpadi értékesítése. A cím letérít a történelmi paródia útjáról. Eredetileg Monty Python és a Szent Kehely névre hallgatott. Figyelmeztetve, hogy az Arthur-mondakör és a Szent Grálért vívott kalandok szétviccelése volt a mű célja, az angol nonszensz-humor és az értelmiségi kabarék tabudöngető pimaszériáival. Ha kétséges volna, hogy Camelot várának gúnyváltozata magyar nézőt képes megérinteni: az angol humorcsoport említett filmje kultikus darabbá lett, minden magyarra fordítási ormótlanság ellenére is. A színház fordítónak megszerezte Bárány Ferencet, a Vérszipoly című színpadi mű és a (Philipp Istvánnal társszerzett) Walesi bárdolatlanok költőjét. A szerzői és fordítói merítés széles körű. Rendelkezésére áll a kitekert nyakú és pórul járó világirodalom-világtörténelem, de erős a hatása a graffitiknek, vécéfirkáknak. A klozetfeliratokat nem rosszalló értelemben említem. A The Pythons a BBC komikuscsapata, angol színészek és írók közössége (Graham Chapman eredetileg orvostanhallgató). Oxford és Cambridge egyetemistáiként találtak egymásra. Egy közülük amerikai születésű, a rajzfilmes Terry Gilliam. Eltolták a humor szabályának határait az anarchia és az általános tiszteletlenség felé. Lerombolták a jól temperált tűrési normákat. Abszurd groteszkjeik túlléptek az ártatlan varietévicceken.
A Spamalot bemutatója 2005 márciusában volt a Shubert Színházban. Ez év január 11-én az 1575. előadással fejezte be pályafutását. Tonyt tarolt 2005-ben. Nyert a legjobb musical kategóriában. Jelöltek mindenkit, az öltöztetőnőket is.
A musical magyar változata a Madách Színházban döngő siker. A bemutató előadás közönsége fölfokozottan ünnepelte a színészeket, a táncosokat, a rendező Szirtes Tamást, aki fölkonferálta a teljes szereposztást, a tervezőket, a varrónőket, a kalapokat készítő midinetteket, a zenekart és a pityókásnak látszó, a tapsrendnél táncra pördülő Eric Idle-t. Nagy tömeg pukedlizett a publikum előtt, de a siker hőfoka annyira fölszökött, hogy még a rokonaikat is fölvihették volna meghajolni, jutott volna a nézők szeretetéből kinek-kinek.
Az az igazság, hogy már a függöny fölmenetele előtt is megvolt a siker. Kézzelfogható volt a földszinten, hogy elsöprő este lesz. A nézők már akkor nevettek, amikor még egyetlen szó sem hangzott el a színpadon. Amikor azután a rosszabbnál rosszabb vicceket elharsogták a színen, végighullámzott a telt házon az önfeledt mulatság nevetőrohama. Irigyeltem mindenkit, aki elmésségnek hallotta a szöveget. A nézők rajongtak az énekes színészekért, akik ugyan nem tudtak énekelni, nem is színészek voltak, akik jellemet formálnak, szerepet alakítanak, hanem meghallgatáson (audition) összeválogatott musicalszínészek az ország minden tájáról.
A szereposztásból Silló karmesteren kívül Hajdu Istvánt (Víg) és a nyájas Ömböli Pált (József Attila Színház) ismertem mindössze. Az előttünk ülő Márta István megkérdezte a premier előtt: – Ma a harmadik szereposztás megy? (Háromszorozva adják a művet.)
– Mindegyik a harmadik szereposztás – feleltem.
Úgy poentíroznak és mondanak szöveget, mintha énekesek volnának. És úgy énekelnek, mintha szürke prózásokat hallgatnánk énekelni.
Szteppelnek is. Ha behunyjuk a szemünk, minden oké. Úgy ropog megvasalt cipőorruk és sarkuk, mintha Fred Astaire repülne a padlón és vad ritmusokat dzsiggelne lábával. Önkímélő színészeket látunk csoszogni, lépéseik ritmusát a zenekari dob helyettesíti. A József Attilából átkért Ömböli Pál derűs, joviális, kedves színész. Mondhatni: gömböc. Szeme huncut. Teste lomha. Ha a musicalben szereplése előtt hosszan gyakorolta volna a szteppelést, és sikerült volna technikailag kidolgoznia tánclépéseit: fergeteges sikere volna a pufók komikusnak. Így is sikere van, hogy a táncot csak utánozta.
Az énekes szólamok közül erőteljesen kihangzik Balogh Anna A Tó úrnője szerepében. Az amerikai dzsesszénekesnők fájdalmasan vonszolt modorában nem feltétlenül saját hangján énekel, de drámaian és megnyerően szól. Van egy komikus magánszáma, ezt a rendezés komikusnak állította be, ahelyett, hogy rábírta volna a színésznőt belső komolysággal előadni azt a számot, ahol a csupa férfiből álló darabban kifakadóan elégedetlen megmutatkozási lehetőségével. Kirobbanó önmutogatása a komikum. Idézőjelben előadva kevésbé hatásos a színészi hisztéria. Nem Balogh Anna félreértelmezése a vétkes, hanem a félrevivő instrukció.
Szente Vajk színésznek látszik, nem ruhafogasnak. Jókedvű, huncut játékosság bujkál benne, nem tuszkolja ablakba vicceit, úgy viselkedik az általános bolondériában, mint eleven ember. Félelme valódi rémület, nem fogkocogtatás, lábremegtetés. Odaadása szemében csillog. Énekel, táncol meglehetősen. Vidám fickó. Örül a színpadnak. Örül, hogy nézik. A színpadon örül az életnek. Tartalmas jelenléte indokolhatja mégoly teátrális szamárság bemutatását, mivel a színész átitatja az estét életörömmel, bizakodással és vidámsággal.
Az első szereposztás többi szereplőjéről nincs egyéb mondandóm: részvétem.
A You Won’t Succeed on Broadway kezdetű dalban azzal hökkent meg az eredeti, hogy nem lehet sikered a Broadwayn, ha nincs a musicalben legalább egy zsidó. Ezt rossz viccnek vélték Pesten. Kicserélték a zsidó szót magyarra. Magyarok nélkül a Madáchban semmire sem mész – cseppet sem vicces faliújságra illő kezdősorral énekelik. Ez Bárány Ferenc fordításának kiemelkedő melléfogása. Felgyújtják a nézőtéri villanyokat. Megkérdik, van-e a nézőtéren magyar. Történetesen mindenki az. Zenei citátum hangzik föl a Hegedűs a háztetőn cionista musicalből, klezmer idézetek ropognak, lelkesen táncol rá turistamatyó, vitézkötéses jelmezhabarékokban (Rományi Nóra) a tánckarkar. A tréfa kiirtását senki sem kifogásolja. A nézők úgy nevetnek, mintha volna vicc. Nyolcvanszor elhangzik a Broadway helyett a Madách neve. Tény, a Broadway értékmérce. Mára a Madách is zsinórmérték.
A szöveg élcei a Madáchra vonatkoznak. Önélcek. Élvezetesek, akár az önfertőzés. Próbák során rögtönözhették a viccek javát. Felteszem, a jelenlévők egymás hasát fogták már kollegialitásból is. Magam dermedten hallgattam. Fontosabb: a bemutató nézői oda voltak valamennyitől. Ez fontos a bevétel miatt. Nagyon veszedelmes viszont az ízlésszennyezés okán. A Madách sikerrel veszi a versenyt a tévé leggárgyultabbjaival.
Elvarázsoltan nézte a premierpublikum a szemkápráztatóan snassz díszleteket. A színpad vedlett koldusgúnyának látszott. Rongyos-bokréta.
Tekintsünk el attól a színháztörténeti zárójeltől, hogy eredményesen működött az Erzsébet krt. 29–33-as épületben drámai színház. A nemzetközi hírű színháztervező Kaufmann Oszkár a pincéig lebontott orfeum helyére tervezte a prózai Madáchot, amit azután továbbformáltak. Most visszakapta eredeti – 101 évvel ezelőtti – rendeltetését. Royal Orfeum volt. Végül Fővárosi Vígszínházként kiszenvedett. Budapest évszázada is csóró város volt. A Royal Revü nem versenyezhetett látványosságban, kiállításban a világvárosok mulatóival. A gazdag külsőségeket pótolta szellemességgel. A táncok magas technikai színvonala, a koreográfiák meglepetései. A gyorsöltözéses átváltozások, amint kórusgörlök átalakultak rózsabokrokká.
Artisták, táncosok és a legmagasabb szaktudású komikusok alkották a műsort sok egyéni leleménnyel. A pesti humor, a kisemberek komikus fintorai pótolták az anyagi szegényességet. Csillogó színészet vakította el a nagy kiállítások sanyarú voltát. Államosítás után a Fővárosi Vígszínház munkaközössége írta és állította színre a látványosságokat. A kollektív, kolhozhumor alatt ugyanazok a minden szakmai hájjal megkent szórakoztatóipari héberek hozták létre a szocialista szórakoztatóipar darabjait, mint korábban a kapitalista revüvállalat produkcióit. Köztük Szabolcs Ernő, a zenés színpadok kitűnő rendezője, a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet előbb Király Színházi táncoskomikusa, majd színházi ezermester, a Vígszínházi Koldusopera első magyar Brecht-bukásának színre vivője. 1950-ben bemutatták „előremutató” revüjüket, a Májusfát. Táncolt benne az Operából Pásztor Vera, Vashegyi Ernő, Lakatos Gabriella és Sallay Zoltán. Játszott Latabár Kálmán és Árpád, Alfonzó, Ács Marietta, a derb komika Zöldhelyi Anna (Auguszta főherceg asszonyt), Salamon Béla mint alázatos főpincér, apróbb-nagyobb szerepekben a legfondorabb komikusok, a nevettetés mélységeinek kismesterei. Komolyan fölfogott, valóságos típusokat testesítettek meg.
A két Latabár abszurd párbeszédduettje a Vogel Eric tervezte Városligeti-tó és Vajdahunyadvár belógatott háttere előtt zajlott. Latabár Kálmán közel játszotta magát a föstött háttérhez, és kezet mosott a díszlettóban. Leleplezte a kulissza álságosságát. Egyszersmind költői módon átjátszotta magát a valóság és a látszat mezsgyéjén. A ripacsmesterségbe életük tapasztalatait ömlesztették. Nem pótszerekkel nevettettek. Nem ósdi patenteket pattintgattak tapsfakasztásul.
Oda a mulattatás nemes céhe. Pályázati úton nyerik el szerepeiket félig érettek.
Spamalot. Madách Színház, bemutató 2009. szeptember 25., 26., 27. John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin forgatókönyvéből írta Graham Chapman. Szövegkönyv és dalszöveg Eric Idle. Zene John Du Prez és Eric Idle. Rendező Szirtes Tamás. Fordította Bárány Ferenc. Díszlet Rózsa István. Jelmez Rományi Nóra. Koreográfus Tihanyi Ákos. Zenei vezető Kocsák Tibor. Karmester Silló István. Szereplők: Barát Attila/Szerednyey Béla/Szervét Tibor, Balogh Anna/ Molnár Szilvia/Polyák Lilla, Feke Pál/Nagy Sándor/Posta Victor, Hajdu István/Nagy Balázs, Szente Vajk/Arany Tamás/Weil Róbert, Ömböli Pál/Barát Attila/Sándor Dávid, Serbán Attila/Ádok Zoltán/ Hujber Ferenc, Barabás Kiss Zoltán/Galbenisz Tomasz.
Kapcsolódó írások:
Molnár Gál Péter: A többi: néma csend? (Madách Stúdió – Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. (Bemutató 2005. október 29.) Rendező Kerényi Imre. Bárka Színház – Shakespeare: Hamlet – Színházi kísérlet. (Bemutató 2005. december 16.) Rendező Tim Carroll. Budapesti Kamara Színház, Tivoli – Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. (Bemutató 2006. január 21.) Rendező Sándor János. ) Molnár Gál Péter A többi: néma csend? Hozott világirodalmi...
Molnár Gál Péter: Koldusopera (Kurt Weill-Bertolt Brecht: Koldusopera. A Bárka Színház és a Gyulai Várszínház közös előadása. Előbemutató 2006. június 7. Gyulai Várszínházi bemutató augusztus 14. Bemutató szeptember 22. Fordította Blum Tamás (versek), Vas István (próza), rendezte Alföldi Róbert.) Molnár Gál Péter Koldusopera avagy miként lesz esztétikai gyújtóbombából...
Molnár Gál Péter: Rémálom im drei-viertel Takt (Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő. Katona József Színház, 2009. november 6. Fordította Mészöly Dezső. Rendező Zsámbéki Gábor.) Fémcserebogarakkal citerázza Sáry László a Katona kitárt színpadának balján ifjabb...
Molnár Gál Péter: Hát bizony, Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Mesejáték három részben (de azért kettőben adják). Rendező Valló Péter. Díszlet Antal Csaba. Jelmez Szakács Györgyi. Zene Melis László. Koreográfia Gergye Krisztián. Film M. Nagy Richárd. Világítástervező Mórai Ernő. Csongor, ifjú hős: Kulka János, Kalmár: Gazsó György, Fejedelem: Spindler Béla, Tudós: Blaskó Péter, Balga: Szarvas József, Tünde: Sipos Vera, Kurrah: Schmied Zoltán, Berreh: Marton Róbert, Duzzog: Nagy Cili, Ilma: Schell Judit, Mirígy: Almási Éva m. v. Ledér: Nemes Wanda, Éj: Molnár Piroska. Bemutató: 2006. november 17. Nemzeti Színház. ) Molnár Gál Péter Hát bizony, Csongor Karinthy-Kosztolányi kedves ifjúkori...
Molnár Gál Péter: Színházi válság (Sírpiknik; Csókol anyád! Thália Színház, Budapest, Nagymező utca.) Szerencsére színházi válság van. Mindig is, jelenleg eredményesen. A színházak...