Fischer Mária: Lassan vége az évnek; Friss szél hord havat

 

 

Lassan vége az évnek

Lassan vége az évnek. – Holdkóros idők

jönnek, idétlen idők – így mondják a tudós

emberek. És kilyukasztják a falat, kilesik,

merre vagyunk, mit eszünk, mennyit eszünk, mit iszunk.

Majd kimutat, bemutat mindent egy nyavalyás

szerkezet, átpörög egy gömbön, egy álmon; elég,

átalakul, hamuvá lesz. Nem kérdezek én

itt semmit, szavamat rejtem nyelvem alá.

Megdermednek a megfázott gondolatok,

megdermednek az átfestett képek az agy

kérges boltozatán. Védtelenebb a világ

általam is, keserűbb tőlem a mandulamag.

Lassan vége az évnek. Nagy szélviharon

kecmereg át a jövőnk: rút, aprócska bohóc.

Friss szél hord havat

Friss szél hord havat, elszáradt tűlevelet.

Jól megrázza a fákat, megtépi az út

hangos vándorait. Hajlik a hát, a derék,

ázik-fázik a test. Győzni szeretne a tél.

Lassul az élet; az ember ha megáll, nehezen

kap levegőt, nehezen fordul a csend lelakott

háza felé. (Hazatértek vendégei rég.)

Egyszer szárnyakat ígértek az ég nevetős

lényei, tiszta időt, szélesedő tereket,

tágas távlatokat. – Most kiabálhat a vén

bármit, a téli szavak megfagynak, kopogós

ritmusuk átüti hártyáit a fülnek, a száj

véres lesz, deres. Innen sohasem szabadul

már, kinek itt keresett – egykor – az anyja hazát.

 

 

Kapcsolódó írások:

Fischer Mária: Szilvesztert keresik Fischer Mária Szilvesztert keresik Szilvesztert keresik, déltájt, ünnep után....

Fischer Mária: Őszi papagájos vers Fischer Mária Őszi papagájos vers Egy szomorú papagáj azt...

Lator László: Mire jó egy téves hívás? (Fischer Mária) Az első vers úgy indul, ahogy mostanában szokásos, már-már...

Fischer Mária: Csendben, hófehéren Fischer Mária Csendben, hófehéren Lépést váltani késő. Utolérem a...

Bächer Iván: Ír, ahogy a szél fú Bächer Iván: Ír, ahogy a szél fú Mint a...