Sándor Erzsi: Szíven szúrt közszolgálat – fikciós elemzés (Szíven szúrt ország, m1, 2009. szeptember 8. Rendező Kálomista Gábor.)

 

A fikciós dokumentumfilm olyan lehet, mint az Igazi MAO vagy a csehek 1988-ban készült 20 perces hoaxa, az Olajfalók (Jan Sverak). Kálomista Gábor filmje nem olyan. Így aztán nem is értem: vajon miért kell a közszolgálati magyar televízió egyes csatornájának fikciós dokumentumfilmet leadnia egy olyan történetről, amelynek szereplői ellen még nyomozati szakban lévő eljárás van. Rémlenek valamiféle sajtóetikai megfontolások, még akkor is, ha – volt rá eset – magam sértettem meg éppen. Igaz, egy szerkesztőség felelőssége mögé bújva, hogy ha számon kéri valaki, mutogathassak rájuk. No, ezt az m1 nem teheti. Kósa Somogyi György csak saját magára mutogathat, egyéb elnök híján, övé a felelősség. Tetszettek volna időnként elnököt választani, élhetnék a közkedvelt és lassan mindenre alkalmazható egykori miniszterelnöki bonmot-val. Kálomista Gábor Szíven szúrt ország című filmje olyan, amilyen, de biztosan tudható róla, hogy magára valamit adó közszolgálatba nem illik bele.

Tényszerűbben: Kálomista filmje hosszú, önismétlő, elfogult, az alkotói szándékon átsüt az alkotói düh és a részrehajlás. A játékostársak igazán megrendítőek Cozma fényképe előtt, de csak a rendezői-produceri akarat az, amelyik háromszor is bevágja a róluk forgatott képeket, hosszú perceken át. A színészekkel leforgatott jelenetek sokszor még a valódi szereplők eredetiségét is megkérdőjelezik. A legmegrázóbb a fikciós dokumentumfilmben, hogy nevesnek nevezett színészek képtelenek eljátszani egy eldurvuló kocsmai verekedést. Mentségükre csak a rendezői akarat hiánya szólhat.

Ám Kálomista filmje nem azért nem való a közszolgálatba, mert nem jó film. Hanem mert egyrészt a fikciós dokumentumfilm nagyon is nem fiktív történetet taglal, valós szereplőket érint, és nem sok esélyt hagy a találgatásra. Ily módon nemhogy nem fikciós, hanem nagyon is valóságos. A fikciós elnevezés azért lehet fontos, hogy a készítők ezzel vegyék elejét az összes nyakukba szakadó – ám így elkerülhető – személyiségjogi pernek. Másrészt, ugye, nem sikkes közszolgálati filmvetítéssel állást foglalni egy olyan ügyben, amely – mint említettem – még nyomozati szakban van (és talán még akkor is ott lesz, amikor ez az írás megjelenik). Erre is jó, ha fikciós egy dokumentumfilm. Egyáltalán: a filmben hallható veszprémi megyei bíró véleményével és akár Kálomistáéval ellentétben („Aki bűnözik, az bűnöző, azt bűnözőnek is tekintjük, és elítéljük. Ezt a szemléletmódot ki kell alakítani, mert nem működik”) a közszolgálati televízió műsoraiért felelős személyektől elvárható a demokrácia jogrendjében unalomig ismételt ártatlanság vélelme, még akkor is, ha egyébként hétpróbás bűnözők kerülnek gyanúba. Mert kiderülhet, hogy éppen ebben az esetben a terhükre rótt cselekedetben történetesen nem sárosak. Pontosabban ártatlanok. Ezért aztán azt a nézői attitűdöt erősíteni, hogy az elkövetők, egy ismert vagy sejtett bűnszövetkezet tagjaiként darabonként felelősek Marian Cozma haláláért, nem okvetlenül a közszolgálati kiegyensúlyozott tájékoztatás és az objektív ténykezelés magasiskolája. Mellesleg az említett veszprémi megyei bírót sem zavarta, hogy esetleg nem mindenki tettes, aki azon a szörnyű éjszakán – mert természetesen az volt – ott járt a veszprémi szórakozóhelyen. Szerinte az, aki csak karba tett kézzel állt, és nem ütött, az is „pszichikai bűnsegéd”, tehát bűnös. Nagy mázlijuk lesz az elkövetőknek, ha nem a bíró úrra szignálják majd ki az ügyet. De talán a helyi érintettség miatt ezt nem is lehet. Milyen jó, hogy filmet – fikciós dokumentumot – azért még csinálhat belőle jelentősen elfogult filmkészítő. Az is érdekes, hogy bár a film a májusi bemutatót követve ment a mozikban, az MTV vezetésének nem volt közszolgálati szakmai kifogása egy olyan film ellen, amelyet ha fikciósan is, de mégiscsak egy hónappal a Cozma-gyilkosság után kezdenek forgatni, akkor, amikor a rendőrség még a kihallgatásokat intézi, és még azt sem tudja, ki lesz elkövetéssel gyanúsítható, és ki tanú. A fikciós dokumentumfilm nem hagy semmilyen kétséget. „Sötét oldal” – ezt a felcímet kapja az a néhány filmkocka, amely az internetről is letölthető volt, és amelyen 2008. július 24-én este látható az a félelmet keltő, kigyúrt férfi csapat, amely százasával vonul át Siófokon. „Enyingi cigányterror” – olvasható az internetes oldalon. A film forgatásának időpontjában a rendőrség és a közvélemény is tudta, hogy az elkövetők ebből a bűnözői körből kerültek ki. Nemcsak egy fikciós, hanem egy valóságos dokumentumfilmben is kérdés lehet, hogy mi az úristentől lehetséges szervezett csoportoknak Siófok utcáin erőt demonstrálni, megfélemlíteni, üzleteket ellenőrzésük alatt tartani. Mit nem tesz ilyenkor a rendőrség, és amit nem tesz, azt vajon miért nem teszi? Van-e összefüggés az erődemonstráló csoport vonulása és a rendőri munka lassúsága között? Hiszen az internetre pillanatok alatt fölkerültek az éjszakai szórakozóhely videói, amelyekről nemcsak a rendőrök, hanem a fél Balaton-part be tudta azonosítani a támadásban érintetteket. Igaz, ha nem lenne tele ez az ország kérdőjelekkel és a nyomukban egyre inkább elharapódzó felkiáltójelekkel, lehetne nem fikciós dokumentumot is készíteni. Azonban itt is, e helyett is lehetett volna.

Ha Kálomista Gábor nem közismert MKB Veszprém-rajongó, akkor talán kordában tudta volna tartani az indulatait, feltételezve, hogy ez célja volt. Nem biztos. Marian Cozma személye, sportolói nagysága és az a tény, hogy románként vált sokak kedvencévé, ebben az idegeneket elfogadni képtelen közegben olyan anyag, amely önmagában is megért volna egy emlékfilmet. Ám nemcsak ő, hanem a román óriásfenyők szilárdságával a veszprémi csapat és fia emléke mellett álló Cozma papa is jó téma lehetett volna. Még akkor is, amikor azt mondja: „Kezdettől fogva tudták, hogy kivel, milyen sportolóval, milyen személyiséggel lesz dolguk.” Egy apának, akinek megölik a fiát, joga van bármit mondania.

De Kálomista Gábor igazságot akar, és igazságot akar szolgáltatni. Ehhez viszont kevés az a tudása, hogy Marian Cozmát megölték az enyingi cigányok. De ez Kálomista Gábort nem érdekli. Az egymásra vágott jelenetekkel azt sejteti, hogy a gyilkosság nem egy tragikusan begyorsult folyamat következtében történt, hanem (talán) előre megfontolásból. Na, itt a gondosan megrendezett fikció. Látjuk edzés közben a veszprémi játékosokat, kapura dobást gyakorolnak, futnak, passzolnak, köztük Marian Cozmát, és közben látjuk bevágva a Siófokon vonuló romákat. Filmnézői rutinom azt sugallja: éppen az edzés helyszíne felé gyülekeznének. Mind a két film eredeti. Az edzés és a romavonulás is. Csakhogy hónapok teltek el a keletkezésük között. Hiszen Marian Cozmát februárban megölték, a romák viszont júliusban vonultak. Mi ez, ha nem megrendezett fikció? Esetleg hangulatkeltés, propaganda, agitáció? Nem kétséges a cél, ki is mondják: szócséplés az, hogy ne lenne cigánybűnözés, amikor van, és a rendőrségnek nyilván megvan az oka: miért nem tartja elkövetőnek a 25-30 fős garázda társaságot. Ebbe a végeredménybe még az sem zavar be, hogy a filmen lehetőséget kap Mohácsi Viktória, hogy sokadszorra is kikérje magának a cigánybűnözés fogalmát, mert rögtön utána bevágják dr. Hunyadfalvi Ákos ügyvédet, az MKB Veszprém társadalmi elnökét, aki egy kézlegyintéssel helyre teszi a dühös európai képviselőnőt. „Játék a szavakkal”, mondja. Aztán hozzáteszi azt is, hogy az elkövetői csoport a saját elszegényedett fajtáját sem kíméli, uzsorával, megfélemlítéssel és zsarolással sújtja. Én ugyan sehol sem olvastam, hogy más emberfajta, mondjuk, a piréz, ne tenné ugyanezt, de az ügyvéd úr meggyőző, már csak azért is, mert biztos lehet abban, nem vágják ki azt, amit mond. Ellentétben Mohácsi Viktóriával, aki viszszahivatkozik egy gondolatmenetére, ami nincs a filmben. Hova lett? Kálomista Gábornak nehéz dolga lehetett. Kimondatni azt, hogy létezik cigánybűnözés, az rasszizmus, az ellentétét állítani, az meg ellentmond a napi gyakorlat közérzetének. Fiktív dokumentumfilm nyilván fiktíven cigánybűnözőzik. Csak úgy tesz. „Maradt-e ebben az országban annyi méltóság, erő és becsület, hogy megvédje magát és barátait azoktól, akik sem törvényt, sem erkölcsöt nem ismernek?” – olvashatjuk a feliratot a film legelején, aztán nem is tudjuk meg. Van ebben a mondatban cigány? Ugye, hogy nincs? Rasszista akkor? Ugye, hogy nem. Valami maszatoláshoz leszünk csak közelebb.

Nos, ennek a sugallatnak adott a közszolgálati televízió teret, arra hivatkozva, hogy „szeptember 8-án, Marian Cozma születésnapján az MTV Híradója megemlékezik a sportolóról, ezt követően, a késő esti órákban mutatja be a Szíven szúrt ország című mozifilmet, amelyet a május 7-i premiert követően országszerte 29 mozi tűzött műsorára. A film a konkrét esetről és az arra adott reakciókról különféle csoportok képviselőinek megkérdezésével, nézetek ütköztetésével kezdeményez párbeszédet, amelynek a nézők is részesei lehetnek együttesen a nyomozás eredményéről rendelkezésre álló információk, a tragédia óta eltelt időszak számtalan nyilatkozata vagy akár a filmben megjelenő vélemények ismeretében.”

A Híradónak dolga beszámolni, de hogy egy fikciós dokumentumfilm levetítése miért és hogyan járulna hozzá a néző sokoldalú tájékoztatásához, arra sajnálatosan ebből az MTV-kommünikéből nem kapunk választ. Ám ha az volt a cél, hogy ebben a társadalmi közegben egy tendenciózusra vágott, hangulatkeltő fikciós dokumentumfilm még egyet borzoljon a közhangulaton, akkor az m1 elérte a célját. Így fölösleges arról beszélni, vajon hányszor fordul elő évente, hogy egy felivott, egymást hergelő társaság valamely szórakozóhelyen beleköt egy másik nem teljesen józan társaságba, összeverekszenek, és valaki meghal, másik kettő megsebesül. Nem hiszem, hogy hungarikum lenne. Rajtam kívül csak egyvalaki nem hiszi el még: Pesic játékos, akit vesén szúrtak, és csak drukkolni lehet azért, hogy visszakerülhessen a pályára. Szerinte ez bármelyik városban megtörténhetett volna. Nem haragszik senkire.

Jó neki.

Szíven szúrt ország, m1, 2009. szeptember 8. Rendező Kálomista Gábor.

 

 

Kapcsolódó írások:

Sándor Erzsi: Sztársáv, minden hullámhosszon (Sztársáv, műsorvezető Gundel Takács Gábor, MTV, 2009. november 9.) Minden hétköznap jelentkezik az MTV-n a Sztársáv című műsor, amely...

Sándor Erzsi: Kultúrházomlás (Kultúrház, utolsó adás, szerkesztő-műsorvezető Winkler Nóra. MTV1, 2010. szeptember 5.) Van annak valami indiszkrét bája, amiként a Tisztelt Háztól elhal...

Sándor Erzsi: Pszichothriller (Lélek Boulevard. Barkó Judit műsora. Duna TV, 2011. szeptember, ismétlések.) Ahogy elnézem az erők vonalát kibontakozni, Barkó Judit úri középosztályba...

Sándor Erzsi: Varázslatos dokumentátorok (Varázslatos gladiátorok. Dokumentumfilm, rendező Kabarcz Zsófi, producer Boros Panna, operatőr Somogyvári Gergő. HBO, 2011. június 30.) Áll Keresztes Anna a zsúfolt járdán, és a kezében lévő...

Sándor Erzsi: Én vagyok a szomszédom (Szomszédok sorozat, ismétlés 1–331. rész az m1-en, naponta. Rendező Horváth Ádám.) Megértem Horváth Ádámot, amiért 2005-ben nem engedte a Szomszédok magyarázatokkal...