Müller Péter Sziámi: Nem szeretném, ha szeretnének

 

Nem szeretném, ha szeretnének

Nem szeretném,
ha szeretnének

A gonoszak és
ostobák.

Barátok helyett
sose tűrnék

Pár cinkost,
party-mostohát.

És utálnám, ha
szeretnének

A pökhendien
önteltek,

Kik
kegyosztóként vetnek koncot

Lekvárból
fölkent jöttmentnek.

És megtiltom,
hogy szeressenek

Akikben nincs
is szeretet,

Csak dobálóznak
hűlt szavakkal,

Érzelegvén egy
keveset.

És kérem, ne
nagyon szeressen

Senki, mert
tőlem pénzt remél,

Úgyis mindenem
odaadnám,

Nem
szeretetért, ingyenért.

Akit bántottam,
ne szeressen

Megvert
kutyaként engemet,

Bocsásson meg a
gazdijának,

Elég, ha ennyit
megtehet.

Könyörgöm,
tényleg ne szeressen

Az a szegény,
kit nem tudok,

Mert elfutok
zavarba esten,

Ha őt
szeretnem nem jut ok.

És meg se
próbáljon szeretni

Akinek nem megy
könnyedén,

Aki nem bír
velem nevetni

Szánkázván
rosszkedvünk telén.

Az pedig végleg
ne szeressen

Akinek kell rá
apropó,

Aki tisztelve
kedvel, látván,

Hogy nem vagyok
tán naplopó.

Csak az
szeressen versem végett,

Ki olvasta és
érti is,

S a lelke
mélyén még felörvend,

„Lám,
verset írt a vén pisis!”

De rosszul
esne, ha szeretne,

Akinek kevés ez
az ének.

Maradnék inkább
számkivetve:

Nem
szeretném, ha szeretnének.

 

 

Kapcsolódó írások:

“Populizmus, túlfeszített lényeglátás – egyik hibát sem szeretném elkövetni” – Gyurcsány Ferenccel beszélget Rádai Eszter “Populizmus, túlfeszített lényeglátás – egyik hibát sem szeretném elkövetni” Gyurcsány...