Tornai József: Lehet, hogy élek még?; A fehér robbanás

 

Lehet, hogy élek még?

Anyámmal álmodtam,

Tóth Irénnel

és a Betyárral.

Már nem mozdult szegény,

csak nyöszörgött és megremegett,

ahogy a vackán lassan

simogattam.

Ott álltunk. Nem látott.

Lobonca alól halott szeme szürkéllett

rám. Sírtam, és anyám mondta,

hogy csak órái vannak

már.

Jaj, anyám,

jaj, Tóth Irén,

jaj, Betyár kutyám,

mit súgtok a sűrű időből?

Éltem-e én,

lehet, hogy talán élek még?

A fehér robbanás

Mi az, mi az a fehér robbanás?

Ami fehérebb, mint a gyász.

A fehér robbanás lövellte lángban

a csont-irgalmat megtaláltam

Úgy borultak rám a sziklák,

a tengerpartot meghasítvák.

A fehéret a feketére,

a feketét visszacserélve.

Nem volt idő. Nem tudtam, hogy az éjszaka

milyen nyelven szólított meg a

hullámok közt, míg alattam

rákok, halak, medúzák sírtak zöldben, kékben, aranyban.

A legvégső robbanás-fehérben

nem volt többé áldomásom, ellenségem.

 

 

Kapcsolódó írások:

Tornai József: Mint a vörösmárvány; Hogy mindig dicsőítse; Háromkézláb Nem az a baj, hogy csúnya a hangom, az a...

Tornai József: Együtt halni meg? % Tornai József Együtt halni meg? Együtt halni meg?...

Tornai József: A kentaurkanca elvágtatott Tornai József A kentaurkanca elvágtatott A kentaurkanca elvágtatott láttam...

Tornai József: Szerelmesek, kibújt hold alatt Tornai József Szerelmesek, kibújt hold alatt Az eső elállt,...

Tornai József: Ezt akarom én Tornai József Ezt akarom én Hogy agyam ne tipord...