Domány András: Idén bővebb körből válogathattam (Tábori Zoltánról)

Idén egy kicsit bővebb körből válogathattam, de az újraolvasott 22 írás zöme klaszszikus interjú. Egyáltalán nem kényszerű, de elkerülhetetlen ismétlésként el kell mondanom: ezek nagy részét 2008-ban is a rendszeres szerzők készítették, akik változatlanul kitűnőek. Rádai Eszter cikkei közül kiemelem a cigányságról Derdák Tiborral és Kállai Ernővel készített felkavaró beszélgetést; a szabadságjogokról Draskovics Tiborral interjúban folytatott vitát; vagy az ókorkutatók nesztorának, Szilágyi János Györgynek tragikomikus kalandját a Tudományos Akadémiával. Műfaji újításnak is tekinthető, amikor Gábor György és Lánczi András úgymond “az ő közreműködésével” vitatkozott, vagyis az újságíró kissé hátrább húzódott. Volt egy hasonló írása a tavalyi díjazottnak, Mihancsik Zsófiának is, ő Heller Ágnest és Vajda Mihályt eresztette így össze. Nem interjú ugyan, de interjúra reagálásként született Zsófi heves publicisztikai válasza Bokros Lajos ÉS-beli kijelentéseire, amely további vitát keltett. Váradi Júliától a Bohóckommandó tetszett legjobban: rokonszenves ifjú interjúalanyaiban a lelkesedés mellett éreztem annyi józanságot, amennyi nélkül a mégoly ötletes akciózás is lilaságba fúl. Végül megemlítem a Mozgó Világ Fapados Szalonjában zajlott érdekes beszélgetéseket – pódiuminterjúkat -, amelyeket a műsorvezető (három esetben Pikó András, egyszer Farkas Zoltán) által megszerkesztett változatban közölte a lap.

De most már jöjjön a díjazott, és itt kissé zavarban vagyok: akinek ugyanis az idei elismerést adom vagy adni javaslom, az a Mozgó Világ belső munkatársa, oszlopa, olvasószerkesztője – és mint ilyen, elvben ki kellene hagyni az ilyen díjazásból. Csakhogy Tábori Zoltán írásainak nincs közük ahhoz, hogy mi a főállása. Máshová is adhatta volna őket, de ő saját lapjának adta. Ezért szerintem eltekinthetünk az említett tényezőtől, és beszéljünk a lényegről: a Józsefvárosban – sőt mondhatnám: “a Nyóckerben” -, Tarnabodon és Nagycsécsen készült riportok izgalmas és megrendítő olvasmányok. (Erre utalva mondtam bevezetőben, hogy a szokásos interjúknál bővebb körből válogathattam most.) Az ürügy valamilyen esemény: a budapesti iskolába belőtt valaki, Tarnabodon több házat is tűz alá vettek, Nagycsécsen pedig megdöbbentő gyilkosság történt. De a riport a napi hír mögé néz. A közös elem: a szegény, kiszolgáltatott, sodródó cigány emberek és gyermekeik sorsa, amelyen nem képesek változtatni. Tábori Zoltán rengeteg emberrel beszélgetett mindhárom helyszínen. Mindenkit megkérdezett, akit lehetett – bizonyára a helyszínen is olyan tömören, lényegre tapintóan, ahogyan ez az írásban megjelenik -, és pár szóval találóan jellemzett helyzeteket, embereket. Elkeserítő olvasmányok ezek kilátástalannak látszó helyzetekről, emberhez méltatlan körülmények között élő közösségekről. De mindháromnak a végén megjelenik valami reménysugár: a józsefvárosi iskola – az országban egyetlenként – felveszi Lakatos Menyhért nevét. Tarnabodon mégiscsak van egy új, tiszta Játszóház, ahol a gyerekek enni is kapnak. És a nagycsécsi roma kőműves, bár félti a családját, elment Pestre dolgozni, mert “nem győzhet a félelem”. Tábori Zoltán már ezért a kicsi biztatásért is megérdemli a díjat.

Kapcsolódó írások:

Farkas Zoltán: A helyszínelő (Tábori Zoltánról) Hadd kezdjem stílszerűen poéngyilkossággal. A díjra az idén Tábori...

Farkas Zoltán: Fantomokkal hadakozók (Tábori Zoltánról) Ha valaki netán hisz még a forradalmakban, és nem azonosítja...

Domány András: Interjúk, 2007 (Mihancsik Zsófia) A helyzet örvendetesen változatlan: a Mozgóban 2007-ben is sok és...

Domány András: A szembesítő (Rádai Eszterről) Évek óta azzal kezdem az értékelést, hogy Rádai Eszter természetesen...

Domány András: Mennyiség és minőség összhangja Domány András: Mennyiség és minőség összhangja Idén is mentegetőzéssel...