Győrffy Iván: Játék az élet
Michel Gondry játszik. Játszik a kartonpapírral, a purhabbal, a frissen sült pizzával. Játszik a kamerával. Játszik a színészekkel, és játszani engedi őket. Elszórakozik a vizuális trükkökkel. Játszik a képzelettel, és meglovagolja a nosztalgiát. Játszik a múlttal és a filmmel. A legvégén pedig közszemlére teszi valamennyi játékát, hadd mulassunk mi is.
Gondry egy nagyra nőtt kisgyerek, és ezt pontosan tudja magáról: tizenkét éves korának minden mulattató bájával, féktelen örömével, áradó fantáziájával alkotja ma is filmjeit, és a nézők egy jelentős hányada – úgy tűnik – vevő rá.
Legújabb filmje azonban első ránézésre minden, csak nem különleges. Hiányzik belőle Charlie Kaufman, korábbi forgatókönyvíró-társa agyafúrtsága, nyakatekert logikája, asszociációs technikája. Közös produktumaik, a Libidó – vissza az ösztönökhöz és az Egy makulátlan elme örök ragyogása az agysejtek neuronhálóját vetítette elénk – főként az utóbbi film varázslatos és groteszk szerelmi története, az emlékek meghamisítása és felmagasztalása révén újraélt sors körkörös íve számított igazán egyedinek. Azután a már Európában, önéletrajzi forgácsokból forgatott Az álom tudománya következett a nagyjátékfilmek sorában – itt az elvarratlanul hagyott romantikus szálat szőtte át színpompás álomjátékkal a francia rendező, olyannyira, hogy a film dramaturgiája átfordult: a képzeletbeli Stephane TV adásai és a főhős mélylélektani utazásai előbb csak feldobták, majd teljesen maguk alá gyűrték az idézőjeles valóság eseményláncolatát (Álmodni arany? – Mozgó Világ, 2007. június). Ám Gondry nem elégedett meg azzal, hogy saját magát rendezze (ismét). Hírneves szaktársaihoz, így Fellinihez vagy Tornatoréhoz hasonlóan magáról a moziról készített mozit – inkább komédiát, mint nosztalgiát, és inkább a virtuozitás, mint az önreflexió jegyében. A Tekerd vissza, haver! (Be Kind Rewind) újra Amerikában és elsősorban Amerikának szól, valamint a világ azon szubkultúráinak, amelyeknek sosincs elege a patinás amerikai kultuszfilmek hangulatának újbóli átérzéséből.
Gondry egy amerikai komikussal, Dave Chappelle-lel forgatott dokumentumfilmje nyomán döntött úgy, hogy egy kisközösség mindennapjait idealizálja és szűri át egy gigantikus homokozó tartamán keresztül. Chappelle jótékony célú koncertet szervezett Brooklynban Gondry kamerájától kísérve még Az álom tudománya leforgatása előtt, ötlettel és jó tanácsokkal látva el az érdemes filmrendezőt arra nézve, milyen VHS-korabeli filmeket elevenítsen fel újra egy édesbús vígjáték celluloidján. Így kerekedett ki lassanként a sztori, amely ezúttal – levetve az álomstruktúra előnyeit és hátrányait – teljes mértékben uralja a vásznat. A történet New Jersey egy létező kisvárosában, Passaicban játszódik, egy idejétmúlt filmkölcsönzőben: az idős, „az ifjúság számára enyhén átdolgozott” emlékeivel bajlódó videotéka-tulajdonos magának és pátriájának azzal szeretne érdekességet kölcsönözni, hogy egy hajdani dzsesszzenész szülőházának nevezi ki romos hajlékát. Míg Mr. Fletcher (Danny Glover ezúttal szándékosan szürkére és humortalanra, de igen meghatóra vett alakításában) a nagyvárosban térképezi fel a hipermodern tékák módszereit, nevelt fia, Mike (Mos Def jól hozza a lassú felfogású, de csupa szív figurát) a közeli roncstelep enyhén paranoiás szerelőjével (Jack Black néha túlontúl szellemeskedő karikírozásában) sufnituningba fognak: mivel Jerry véletlenül tönkreteszi az összes kazettát a boltban, kénytelenek újraforgatni a vevők kívánságait. Az unokaöccse brancsa által terrorizált idős hölgy (Mia Farrow szinte „láthatatlan” visszatérése), a konkurencia meglátogatásával fenyegető tisztes úriember és a többi kuncsaft nyomására titokban „megsvédelik” a King Kongot, a Miss Daisy sofőrjét, a Csúcsformában 2-t, a Szellemirtókat és a még jó néhány ikonikus közönségfilmet. Azaz méregdrága svéd importnak álcázva egy-két nap türelmi idő alatt rövidített kivonatot készítenek belőlük a két (fekete és fehér) haver és a közeli tisztítóból „elcsábított” spanyol ajkú lányka (Melonie Diaz szintén hatásosan jeleníti meg a tűzrőlpattant, mindig tettre kész női segéderőt) főszereplésével, rendezésével, produceri teendőivel, smink- és díszletmunkálataival, fényképezésével és vágásával. Minden műfajban hozzák a formájukat, így aligha meglepő, ha hihetetlen mértékben fellendül a kis kölcsönző forgalma, és az utcán autogramokat kell osztogatniuk. Ám a gonosz, „idegen” földről származó jogásznő (Sigourney Weaver itt korábbi szerepeivel ellentétben nem irtja, hanem terjeszti a mételyt) bezúzatja a kalóznak titulált kazettákat, közben pedig a modernizációmániás városháza is lakóparkot álmodik a téka helyére, így egyetlen kiút marad: a csigaház. Magukba fordulnak a szomszédos utcák lakói, és Mike javaslatára áldokumentumfilmet forgatnak a dzsesszzenész életéről – Gondry jól ismert fogása, a hurok itt összezárul és a végére új megvilágítást kap a film eleje is -, s a premierre éppen a tervezett bontás éjszakáján kerül sor. Bár az egész város ünnepel, és bőven csorognak befelé a könnyek, sosem fogjuk megtudni, mi lett a kölcsönző sorsa.
Gondry ugyanis nyíltan bevallja: fikarcnyit sem érdekli a ház megmaradása (az egészet amúgy is a producer ötlötte ki a dramaturgia élezésére), őt a kisközösség összefogása, teremtő ereje vonzotta. Utópiát rendezett: sosem volt országot, ahol a vesztesekből is győztesek lehetnek, s ahol a sokat látott, kárörvendő ellenfél és a zsarnokoskodó kisgengszter is képes részt venni egy nagy, közös társadalmi „legózásban”. (Gondry szellemes videoklip- és reklámfilmjeinek egyike is egy hónapokig forgatott legójelenetet tartalmaz – a YouTube-on pedig befutott rendezőtől szokatlan módon osztja meg trükkös barkácsműveit az internetes közösséggel, például Rubik-kockát rak ki a „lábaival” vagy az „orrával”.)
Kicsit jogos ugyan a fanyalgás, de nem nagyon: a rasszokon, szociális státuson, életstíluson átívelő megértés bár hatáskeltő és közhelyes, könnyedén kivonható Michel Gondry előéletéből és eddigi munkáiból. Nem lerontotta hát korábbi renoméját, hanem csak egy újabb ablakot nyitott: a belső folyamatok és értékek iránti empátiáját kinagyította, és az emberi viszonyokra adaptálta. Ráadásul a mikro- és a makrokozmosz szerves összeillesztése egyenesen következik sokat hangoztatott filmes filozófiájából is: nincsenek külön alkotók és befogadók, csak kreatív résztvevők vannak. Ahogy ő fogalmaz, „ne váljon ketté az emberiség készítőkre és fogyasztókra, mindenki teremtse meg a maga műveit, ahogy az ember a kertjét is megműveli”.
Minden szónak – és minden képtöredéknek – jelentősége van Gondrynál. Ahogy újabb réteget hánt le immár klasszikusnak számító filmekről és módszerekről a francia rendező – például azzal, hogy Chaplin „visszaforgatásait” másolja és értelmezi újra -, látszólag egysíkú és lapos filmjének is rejtett rétegei tárulnak fel. Amikor a kert – és vele a közös emberi képzelet – „megműveléséről” (cultivate) beszél, ugyanazt a szógyököt használja fel, amely a kultuszfilmben is ott lapul, márpedig szerinte „minél kultikusabb egy film, annál többen emlékeznek rá”.
A latin cultus (törődés, imádat) szóból származó kultusz kifejezés a vallási hiedelmek „megművelésén”, elfogadott rítusainak követésén túl a populáris kultúrában az újszerűségük, szokatlan látásmódjuk vagy eszközeik, tabunak számító mondanivalójuk, esetleg obszcenitásuk miatt eleinte kevesek által felismert és tisztelt, majd szájról szájra terjedve egyre elfogadottabb és egy idő után klasszicizálódó alkotások légkörét is leírja. A kultuszfilmek vagy eleve nagyon marginális pozícióból indulnak, s a videotékákban (és más médiumokon, pl. az interneten keresztül) élik meg reneszánszukat, vagy óriásstúdiók nagyköltségvetésű közönségfilmjeinek készültek, de újabb és újabb szubkultúrák és értelmezési lehetőségek, befogadói közegek előtt megnyílva új értelmet nyernek – a 2001 – Űrodisszeiától a Mechanikus narancsig, A nagy Lebowskitól a Ponyvaregényig, a Rocky Horror Picture Show-tól a Vissza a jövőbe szériáig (amely utóbbit jogdíjgondok miatt sajnos nem sikerült Gondrynak beleszőnie a filmjébe). Amikor tehát kultuszfilmeket teremt újra a saját kézműves eszközeivel és ódonan is újszerűnek ható trükkjeivel, technikáival Gondry, egy közösség (a kultuszfilmeket ápoló moziközönségről) fennmaradásáról és megújulásáról is gondoskodik, s ebben sokkal több a kreativitás demokratizálására irányuló tudatos törekvés, mint a csöpögős nosztalgia vagy az öncélú önboncolás. Különösen, ha a műfaj adta bohózati kereteket, a helyzetkomikum és a színészi spontaneitás előtérbe helyezését, a rendező minden korábbi filmjénél hangsúlyosabb háttérbe vonulását is számításba vesszük.
Játék a fémipari hulladékokból megszerkesztett robotzsaru, a főbe lőtt emberek mögé rakott, baljóslóan tartalmas pizzás tál, a „felhőkarcolók” tetejéről zuhanni készülő botcsinálta színészek alá helyezett terepasztal a matchboxokkal, a félelmetes kartonoroszlán. Játék, de tétre megy: hiszünk-e a filmkészítés, a mozizás öröme – és egyáltalán! – az emberi invenció elsöprő erejében annyira, hogy élvezzük Gondry önfeledt játszadozását?
Igazat adunk-e neki abban, hogy a körülöttünk lévő tárgyakat nekünk kell befejeznünk, és a világ újrafelfedezésért kiált?
Tekerd vissza, haver! Színes, feliratos amerikai vígjáték, 102 perc, 2008. Rendező-forgatókönyvíró Michel Gondry; operatőr Ellen Kuras; zeneszerző Jean-Michel Bernard; producer Georges Bermann, Julie Fong; vágó Jeff Buchanan. Szereplők Jack Black, Mos Def, Danny Glover, Mia Farrow, Melonie Diaz, Sigourney Weaver.
Kapcsolódó írások:
Győrffy Iván: Álmodni arany? (Az álom tudománya. Színes, feliratos francia-olasz vígjáték, 105 perc, 2006. Rendező-forgatókönyvíró Michel Gondry; operatőr Jean-Louis Bompoint; zeneszerző Jean-Michel Bernard; szereplők Gael García Bernal, Charlotte Gainsbourg, Alain Chabat, Miou-Miou, Jean-Michel Bernard. ) Győrffy Iván Álmodni arany? Álmodni tudni kell, legalábbis Michel...
Győrffy Iván: Magánbűnök = közerkölcsök? Győrffy Iván Magánbűnök = közerkölcsök? Bádogember szívet keres. Apróhirdetésben...
Győrffy Iván: A józan ész Győrffy Iván A józan ész Aki ad magára valamit,...
Győrffy Iván: Pátosz a káoszban Győrffy Iván Pátosz a káoszban Ha létezik nyugtalan film,...
Győrffy Iván: Roham, munka % Győrffy Iván Roham, munka Szapora szívverés. Légszomj. Erős...