Szabó T. Anna: Kőgyerek

 

Nina

Kicsit off lesz, de mégis: negyvenéves vagyok, két hete vetéltem el az első terhességemet, a harmadik hónapban. Eddig még soha nem maradtam úgy, de most a férjem se bánta, és azt hittem, én is akarom. De mikor kikaparták, ami belőle megmaradt, megkönnyebbültem. Tavaly váltottam munkahelyet, zavart, hogy folyton sírhatnékom van, meg hányingerem, meg hogy nem tudok koncentrálni. Úgy éreztem, nem vagyok azonos azzal, ami bennem növekszik. Most nem fáj. Fog még fájni valaha? Tapasztalat?

 

Zazen

Persze hogy nem vagy azonos, baszki, nem a vesédről vagy a vakbeledről beszélsz, hanem egy másik emberről. Síringer és hányhatnék…! Éretlen vagy, nem érdemelsz gyereket, pont.

 

Kisvacak

Figyelj, Zazen, ne bántsd, még le van zsibbasztva. Kedves Nina, biztos, hogy jó helyen jársz? Ez egy kismamafórum. Ha szoktál olvasgatni minket, akkor már úgyis véged. Menj inkább innen, mert sebed van, és el fogod vakarni.

 

Winnie

Én tudom, miről beszélsz. Nem bírod eldönteni, akarsz-e igazából gyereket. Nekem se volt egyszerű.

 

Zazen

Winnie, fogadjunk, hogy nincs gyereked.

 

Winnie

Három van. A legkisebb kétéves, állandóan beteg, alig jár bölcsibe, már a második munkahelyemet vesztem el miatta, előtte meg öt évem teljesen kimaradt. A férjem tart el, nem könnyen, és állandóan mondja is. Pedig igazából ő akarta a kölköket, ezzel akart maga mellett tartani, mert előtte elég sok pasim volt. Hát sikerült. Azelőtt pörögtem ezerrel, most meg? Reggel iskola, óvoda, bolt, piac, cekker, a kicsi veri magát a földhöz, ha valami nem tetszik neki, csitítom, ordítok, az emberek néznek, beszólnak, ajóédesanyátok nektek, az. Otthon három fogás, közben a kicsi videózik, mert két méter a konyha, nem férünk el ketten, aztán mire végre elaludna, mehetünk megint a nyenyergő gyerekkel gyalog, iskola, óvoda, dél van. Ebéd, különóra, lecke, férj, vacsora, fürdés. Meséljem tovább?

 

Walkie Talkie

Lihegés a sötétben, ő mozog, te félig alszol, félig a másik szobába fülelsz, hogy melyikük köhög.

 

Winnie

Plusz a büdös kölkei egész nap szívatnak. Ez kell, az kell, de most rögtön. Idemenjünk, odamenjünk, átjöhet a Barni aludni? Holnapra be kell vinni egy eleven békát. Pa-la-csin-tát-a-ka-rok. Az óvó néni hülye, és meg is mondtam neki. Mi az, hogy nem szereted a tortát? Egy órát dolgoztam vele, két tábla csoki van benne, azt csak szereted. Ne öljétek egymást, a fenébe, tedd le azonnal azt a villát, kiszúrja a szemedet! Ki öntötte szét a mézet már megint? Úristen, te beleléptél! Ne fuss el, a mindenedet, hallod?

 

Walkie Talkie

Ki zárta be a kamrába a macskát. Ki szúrta ki a gimnasztikalabdát. Ki tette a köveket a lefolyóba.

 

Kisvacak

Tegnap valahogy kedvem támadt gyertyába állni. Felcsúszott a pólóm, megláttam a hasamat. Löttyedt és puha, és fel van repedezve, és olyan ráncos, mint egy túlfújt és leeresztett léggömb. A fene egye meg, harmincéves vagyok, és szoktam tornázni. Soha többet nem engedem meg a páromnak, hogy rám gyújtsa a villanyt.

 

Winnie

Vagy hogy rád másszon. És még ő lesz megsértődve. Aztán keres szép csendben egy húszévest.

 

Zazen

Engem.

 

Walkie Talkie

Ismerem a fajtádat, Zazen. Nagy hajad van és kemény combod. Meg kurva nagy önbizalmad. Nem vagy igazán szép, de ezt nem veszik észre, mert a melled is nagy, és beszéd közben ringatod magad meg nyalogatod a szádat.

 

Zazen

Nagyjából stimmel. Csak én szép vagyok, és az is maradok. A szoptatástól még nagyobb lesz a mellem, és a gyerekeim rajongani fognak értem. A pasik majd lesik az ovi előtt, ahogy a fiam megcsókolja a számat.

 

Winnie

Te nem érdemelsz gyereket.

 

Zazen

Imádom, amikor lestrapált háziasszonyok mondják meg nekem, hogy mit érdemlek, és mit nem.

 

Nina

Zazen, a szívemből beszélsz. Nem akarok lestrapált háziasszony lenni.

 

Kisvacak

Nemcsak rajtad múlik, Nina. A munka is lestrapál, a főnök is, a férj is, aztán a kialvatlanság, a stressz és végül az öregség. Nézd meg magad a tükörben jobban. Látod az orrod tövében az árkot? Érzed, ahogy a ceruzát megtartja már alul a melled? Hát visszered van-e? Jutott-e már eszedbe a szexhez latexruha?

 

Winnie

Nem fáj, amikor lenéniznek a gimnazisták? Csinos, tizennyolc éves fiúk. Húszévesen volt a legtöbb szeretőm, mind ilyenek, kicsit gyorsak, de nagyon szenvedélyesek. Engem akartak, mindenestől, nem egészségügyi okokból füttyentettek magukra. Pár év, és a lányomat fogják dugni. Helyettem. A kurva életbe. Pedig nem én változtam meg, csak a testem.

 

Zazen

Latexruha, muhaha. Gratulálok, anyukák, édesek vagytok.

 

Nina

Ezt nem értheted, Zazen. Ide a tízcentis sarkat. Én most öltözöm a legvadabbul.

 

Zazen

Szvingerklub, szadomazo, kapuzárási pánik, értem.

 

Winnie

Nincs idő pánikolni, a kaput egyszerűen az orrodra csukják. Nem tudsz elmenni fodrászhoz, nincs energiád rendesen gyantázni, tehát folyton nadrágban jársz, pedig régebben szeretted, ha megnézik a lábadat. Na és nyuszibiciklis gyerekhez úgysem veszel fel tűsarkút.

 

Monica Bellucci

Én felveszem.

 

Nina

Ez most Zazen új nickje, igaz?

 

Winnie

Nem, ez az én másik énem. Na jó, vicceltem.

 

Walkie Talkie

Nem az abortuszról beszéltünk véletlenül?

 

Monica Bellucci

Az öregedésről.

 

Kisvacak

A gyerekekről beszéltünk. Hogy kell-e nekünk. Nekem kellett, mindig és rögtön. És nem lett, soha és sehogy. Aztán egyik éjszaka arra ébredtem, hogy valami mászik a lábam között. Felgyújtottam a villanyt. Egy halálfejes lepke volt. Felszállt, ott körözött a szobában. Egyedül voltam, nem volt éppen senkim. Egy szótárral csaptam le. Komolyan mondom: sírt.

 

Nina

Kisvacak, azt hittem, te szültél. Abortuszod volt?

 

Zazen

A halálfejes lepke baromi hangosan cirreg. Én is hallottam egyszer.

 

Kisvacak

Sosem volt abortuszom. Mindent megadtam volna egy gyerekért. Egy boszorkányhoz is elmentem.

 

Walkie Talkie

Meg vagy te húzatva. Boszorkányok pedig nincsenek.

Zazen

Kivéve engem, kedves anyukák. Én vagyok a ti húszéves nemezisetek, vészbanyátok, buhú.

 

Monica Bellucci

Angyalcsinálók, azok legalább vannak bőven.

 

Kisvacak

Beásott a földbe nyakig. Megkente a számat sárral. Érméket tett a szememre. Meghalsz, hogy újjászüless, azt mondta. És tényleg éreztem, hogy hideg mindenem. A szívem sem dobogott.

 

Walkie Talkie

Elájultál.

 

Kisvacak

Meghaltam. Amikor eltemetett, este volt. Amikor felébredtem, reggel. Egyedül voltam egy fa alatt, és egy forró kő volt a hasamon.

 

Monica Bellucci

Meztelen voltál.

 

Kisvacak

Igen. A kő szuszogott.

 

Nina

Ne folytasd. Ez az én álmom.

 

Kisvacak

Felkeltem. A kő nem esett le rólam. Idegen ruhákat találtam, felvettem. Mentem a mezőn át a buszhoz. Átadták a helyet. Mire hazaértem, nem volt ott a kő.

 

Nina

Benne volt a hasadban.

 

Kisvacak

A méhemben megmozdult valaki.

 

Zazen

És voilŕ! Kilenc hónapra rá megszületett a kis kőgyerek.

 

Monica Bellucci

Zazen, hallgass.

 

Zazen

A kis dead, muhaha.

 

Winnie

Kisvacak, ott vagy?

 

Zazen

Pancser boszorkány, hát nem elszúrta?

Nina

Ez erős. Ez fáj. Most mondjam, hogy kösz?

 

Winnie

Kisvacak! Ne lépj ki. Itt vagyunk.

 

Zazen

Hahó, anyókák. A latexnél hagytuk abba.

 

 

Jolán

Ne csodálkozz, hogy én viszem a srácokat óvodába. Asszonypajtás ügyesen kivonta magát a forgalomból két-három hétre, és miért? Egy csizma miatt. Egy csizma miatt lettem papucsférj. Még szülőire is nekem kellett elmennem, képzelheted a sok nő közt, de már nem annyira ciki, van két-három macsótlanított apa, lehet, hogy az ő feleségük is kificamította a lábát. Hülyék a nők, na. De hogy mennyire, azt nem fogod elhinni.

Úgy kezdődött, hogy asszonypajtás nagyon rákapott az angol divatszájtokra. Ha nem vagyok otthon, mindig ott ül a gépnél, a gyerekek meg közben szakszerűen szétdobják a lakást. Múlt kedden, mikor hazaérek, ott ül a kanapén, és épp a lábát rajzolja körbe, meg méregeti centivel hosszába-keresztbe, kérdem, mi a fenét csinálsz? Odarángat a géphez, és mutat egy csizmát, elsőre nem is értettem, mit akar vele, mint valami cúgos cipő, úgy nézett ki kábé, le volt fotózva elölről, hátulról, hegyes orra volt, meg magas szára, és nem fogod elhinni, volt neve is, Jolán, úgy hívták, pont, mint a nagyanyámat. A nagy tervezőknél minden darabnak van, magyarázta asszonypajtás, Olivia, meg Penelope, meg tudomisén, ez meg itt a Jolene, eredeti bőr Kors, nincs rajta cipzár, tényleg kézzel kell felszíjazni végig, és gyönyörű a varrása, és aranyszínű a befűzője, bőr a talpa és nyolccentis a sarka, de a kommentek szerint azért baromi kényelmes, ráadásul meg is lehet rendelni a neten. Ekkor kapok észbe, hogy mit akar ez itt, és megnézem az árát, hát ne tudd meg. Plusz a postaköltség húsz font, na álljon már meg a menet. Meg vagy te húzatva, mondom neki, interneten cipőt rendelni? De hogy ő lemért pontosan mindent. Akkor is, ez trampli. Mi vagy te, a Miss Marple? Na, erre kirohan és bevágja az ajtót.

Nem is beszéltünk estig. Később nem hozta szóba, de éjjelenként, amikor már aludt, lecsekkoltam, mit csinált aznap egyedül a gépen, be van nekem állítva ez a funkció, és ne tudd meg, végig a csizmát kukkolta, az ebayen is rákeresett, és a papírkosárban megtaláltam a számítgatásait a lábáról, még a nagylábujja hossza is akkurátusan át volt számolva inchről centire – nem is tudtam, hogy negyvenes, majdnem, mint az enyém, eddig nem is tűnt olyan nagynak. Szabályosan viszonyt folytatott ezzel a csizmával, alig várta, hogy az övé legyen.

Két nap, és nem bírta tovább, titokban megrendelte a cipőt. Persze én láttam a levelezésében, mert tudom a jelszavát, még a szájt divattanácsadójával is váltott pár mélt az ügyben, de szót se szóltam, gondoltam, balhézni ráérek akkor is, ha megjön a cucc. Asszonypajtás egész hétvégén fel volt dobva, és hirtelen elkezdett megint magas sarkúban járni, pedig már rendesen visszeresedik. Le-fel járt esténként a lakásban, botladozva, billegve és egyensúlyozva a ki tudja, honnan előtúrt lánykori cipőiben, egész jó lába lett tőle, pedig már kezdtem elfelejteni, hogy combja is van. Persze nem bírta ki, sziszegett, hogy baromira fáj, mert munkába sosem vehet fel ilyet, nem tud benne egész nap állni, meg hogy hallotta, hogy New Yorkban feltaláltak valami szúrós labdát direkt magas sarkúhoz, a talp edzésére, utána fog nézni a neten. Aznap este még az esküvői harisnyakötőt is felvette, igaz, hogy kifejezetten kérnem kellett, a masnija meg volt már kicsit sárgulva, de nem ragozom tovább, jól jártam. Neki is biztos bejött a dolog, mert hétfőn már hét centinél tartott sarokfronton, de akkor elbízta magát, és elment vásárolni. Na látod, ezt nem kellett volna. Két cekker, tűsarkú, rá is faragott rendesen. Aznap rossz volt a lift, tudod, a hatodikon lakunk, és felfelé a lépcsőn kifordult a bokája, baleseti, gipsz, minden, de egy szava se volt, nem is sírt, ezt nem néztem volna ki belőle a sok hiszti után.

Másnap otthon maradtam vele, pedig nagyon nem akarta, de csak akkor jöttem rá, hogy mért ül egész nap az ablaknál, amikor megjött a postás. Mentem volna eléje, de ő már kászálódott felfelé, öt percig tartott, amíg odaért az ajtóhoz, közben végig ordítva tartotta szóval a manust, hogy el ne menjen. Egy bazi nagy dobozt hozott, egy pillanatra nem is értettem, mi az, de mire megkérdeztem volna, már el is kezdte bontogatni, de úgy, ahogy a tigris esik neki a zsákmánynak: a fogával.

Mikor megláttam a Jolánt, már nem is bántam olyan nagyon azt a pénzt, így élőben nem is nagymamás volt, inkább dominás, elképzeltem benne asszonypajtást meztelenül, nem is szóltam semmit, jó, gondoltam, igaz, hogy még csak augusztus van, de majd tényleg jön az ősz meg a karácsony, legyen neki is jó, és csak néztem, hogy mit csinál. Fogdosta a csizmát, le meg fel, beledugta a hosszú szárába a kezét, végigszimatolta rajta a bőrt, megtapogatta az arany zsinórtartókat egyenként, a körmével karcolta a talpát, hogy tényleg tiszta bőr-e – fel se nézett rám, olyan izgalomban volt. Aztán leült, és csak úgy, a zoknis, cicanadrágos bal lábára elkezdte felhúzni a csizmát. Belepirult, ahogy a gipszes lábát kinyújtva, a másik lábát felhúzva bújtatta a fűzőt, jó sokáig, de én láttam, hogy laza, és akartam is neki szólni, hogy így nem lesz jó, amikor teljesen váratlanul fogta magát, és egy lendülettel felállt. A csizmás fél lábára.

Ne röhögj. Nem volt annyira vicces, ahogy a linóleumon kifutott alóla a sarka, és akkorát tanyált, mint a ház. Vaze, nemcsak a lábát, de a nyakát is kitörhette volna.

 

 

Kapcsolódó írások:

Szabó T. Anna: Vér Egy fájdalmasan szép, sápadt és szalmaszőke fiúhoz mentem fel éjfél...

Szabó T. Anna: Porcelán Szabó T. Anna Porcelán Nem tudok megszokni itt. Az...

Szabó T. Anna: Hold A szeretőmnél vagyok, a neve Valentin. Valentin egy loftlakásban lakik...

Szabó T. Anna: Cruelty free Szabó T. Anna Cruelty free Látom, nagyon izgat ez...

Szabó T. Anna: Kajafás és az aranycipő Szabó T. Anna Kajafás és az aranycipő Hármat utálok:...