G. István László: Nap-monológok

 

Negyedik Nap-monológ

Lila volt a harmat, megrökönyödve láttam,

elfeküdt a mezőn, mint egy hullafolt. És a fű

pengéi is, többé sose lássam, összekoccantak,

mint a jós szájában a fogak, fémesen. Fázott

a jós, én a felhő mögött, talán ott se voltam,

csak égettem a helyem.

Ennyi halott lélekkel

mit csináljak, mind idejön, egyre gyűlik

nekem? Görgethetem azt is, aki

belefáradt, gyászából kibontva, emléktelen.

Ennyi halott lélek minek nekem? Mondják,

volt másik ég is, az a régi, azon nem halottak

halmozták a hőt. A meg se születettek, mint

a radioaktiv bánat. Mikor volt, tegnap, tegnapelőtt?

Mondják, volt másik ég is, ott nem húzott, csak

a vonzás, nem taszított ég alá, fel az égre. Most

meglenni, múlni hőáramlás – halottakat

adok, halottakért cserébe.

 

 

Hatodik Nap-monológ

 

Hol a tegez, benne a nyíl, ami célba vett?

Edzett acélkék szem, nincs az az égcsík, ami

karcosabb. Túl nagy a célpont, azért nem

találhat el. „Szoktál pislogni, Egyszemű”, hunyorogva

kérdezte, „szoktál pislogni?” S már ajzotta is

az íját, hogy azt hittem, éjszaka lesz. Süvít a

nyíl, örök vád, közelít. Azt hiszi, eltalált,

fázik és elégedett.

Néztél már csillagtalan éjjel

eget? Mikor a sötétség nem fény, anyag inkább.

Úgy tört fel

bőre alól a sötét,

mint a méreg. vagy inkább íz volt,

amit nem a nyelv érez. Egész testében virágba

borult a vád, hogy mit tett.

Olyan kerek szemet azóta se láttam.

Égett benne düh, bánat,

közöny, rémület. Ilyet csak a Hold udvarában.

És semmi köze nem volt ahhoz, ami lett.

Ilyet csak a Holdon láttam.

Azóta dagad és apad, mint a lélek –

Nem tudja honnan jött, hova lett. Nyilában megkövült

a vágy és a vád. Dagad és apad, egyedül.

„Szoktál pislogni, Egyszemű?”, egyre hallom.

Ember lett. Egysűrű sötét legbelül.

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

G. István László: Hetedik védőbeszéd; Nyolcadik védőbeszéd Megtalálhatod bennem a hülyét, mert az vagyok, ha kell, és...

G. István László Kétszer két szárny. A belső üvegen átlós repedés. Derékszöget zár...

G. István László: Új magnificat G. István László Új magnificat Fényes csap. Ez a...

G. István László: Szemfedő G. István László Szemfedő Eltépett szárny, olyan volt az...

G. István László: Kanaán G. István László Kanaán Nincs hasztalan örökség, mint egy...