Molnár Gál Péter: Nemi szervek a Nemzetiben
Kivételesen nem az igazgatásról beszélünk. Igazi genitáliákról. Pucéran mutogatott hím és nő nemi szervekről. Vlagyimir Szorokin Putyin-kori orosz balhékavaró A jég című regényét a Krétakör mutatta be a Trafóban. Mundruczó Kornél rendezése a Krétakör szétkenése után részint új szereposztással áthurcolkodott a Nemzeti Színházba. Annak is hátsó színpadára. Ott állították fel Ágh Márton játék- és nézőterét. A szünetben megcserélik. Ahonnan nézték a nézők, most ott a színpad. Ahol játszottak a kétórás első részben, ott kuporog a közönség
Tizenhárman játsszák. (Lásd: utolsó vacsora.) Tizenháromból csak ketten nem vetkőznek le. Tizenegyen viszont fanszőrig. És mindazt, amit megmutatnak magukból, használják rendeltetésszerűen. Onanizálnak. Közösülnek. Csoportosan közösülnek. Kádban fetrengenek. Összetolt kanapékon kopulálnak. Kamatyolnak. Kúrnak elölről, hátulról. Van felláció, kunnilingváció. Pollúcióért küzdelem. Hegesztés. Kézihajtány. Magömlés utáni tisztálkodás folyóvíznél. Amit csak akar a néző. Meg amit nem akar. Rába Roland hűvös nyugalommal sorozatban pofozza futtatott prostituáltját, Péterfy Borit. Büntetésül beleülteti egy pezsgősüvegbe. A brutalitásokat szabatosan fogalmazzák színre a játszók. S anélkül, hogy eltartanák maguktól, jelezve, csak szerepelnek, magánemberi közük nincsen a megmutatottakhoz, azonosulásuk növényszerűen tárgyilagos. A szörnyűségek demonstrációja.
A Nemzeti Színházat egykoron a magyar nyelv templomául építették. (Ha jól figyeltem meg: az előadásban keveset nyalnak.)
Tízezer forintos kiállítással a Nemzeti Színház huszonhét éves igazgatója, Beöthy László 1900-ban saját átdolgozásában és rendezésében színre vitte a mindaddig sosem játszott, utálatos Troilus és Cressidát. A főpróbán még játszották a kényes jelenetet. A premierre kihagyták. Beregi Oszkár (Troilus) és Márkus Emília (Cressida) bementek a sötét hálószobába. Leeresztett, sötét fátyol eltakarta a színt. Elsötétült a nézőtér. Több percig üres és sötét színpad. A nézők ez alatt tücsökciripelést és meghatározható illetlen hangokat hallottak. Nézői képzeletére bízta megbotránkoztatóan a rendező, mi történhetett a koromsötétben. A fátyol felszakadt. Kakas kukorékolt. Hajnalodott. Korai járókelők siettek át Priamus vára előtt, keresztülvezettek a színen balról jobbra egy eleven kutyát. A huszonötödik évét még be nem töltött Beregi Oszkár javaslatára a konzervatív unalom templomát megrengette a 41 éves Márkus Emmával való erotikus ölelkezése. Társasági szájszaggató botránytéma lett a múlt század eleji Pesten a Shakespeare-előadás merész ábrázolása. Mindenki kötelességének érezte hozzászólni ahhoz, amit látni erkölcsbotránkoztató, beszélni róla illetlenség. A művelt és szemforgatónak nem állítható, konzervatív nagy művész Jászai Mari naplójában nemszeretem igazgatójáról, Beöthyről indulatos véleményt fogalmaz. Nem szemforgatót. Kifogásai merőben szakszerűek. „A színháznál a görög hősök majd belefulladtak a selyembe, bársonyba! És az egész városban nem akadt ember, kritikus vagy tudós, aki szóvá tette volna, hogy valamennyi hőst k…-nak öltöztettek. Nem hiszem, hogy Néró fiszeretői így suhogtak volna a selyemtől, és így ragyogtak volna az újaranytól. Pökedelem. Utálat!” Jegyzi naplójába december 19-én.
December 14-én mutatták be Troilust: hétszer ment év végéig, kilencszer a következő évben, és még 1902-ben is színre került kétszer; mindösszesen tizenkilencszer.
Most A jég miatt nyafognak. Kivénhedett nézet-elöljárók. Szépészeti hadastyánok. Agresszív ízlésvédők. A heves hozzászólók két részre oszlanak:
1. Akik hallomásból tudják, miről lehet szó.
a) Sosem járnak színházba, véleményük mégis megingathatatlan;
b) Rendszeresen járnak színházba, de nem abba, amiről a vita folyik, Petur keservével bármikor hajlandóak följajdulni: Bántják a magyart!
2. Akik tudják, miről van szó, előlegben helytelenítik, látatlanban cenzorért sóvárognak.
3. Pontosan és elmélyedten ismerik a vita tárgyát, esetleges következményeit tisztán előre látják. Ők azonban nem értenek egyet a változtatással. S ha így ítélnek, más se döntsön másként.
Szép meztelenséget szeretnek nézni. Azokon elandalodnak. Elnyomorodott, elhasznált testektől borzadnak. Egyrészt kukkolók. Suttyomban leselkedők. Szeretik, ha a pucér szeretkezők lantzenére mozognak ütemesen, ansnittben gyertya lángja, a falon csorog a giccs. Csúf testtől irtóznak. A vígszínházi Kék madár bosszantotta a bérlőket. A darab tündérkórusai, balett-betétei, rémjelenései helyett komor pucér férfiak rabszolgacsapata elkárhozottan szolgálta a varázslatokat és a világ fenyegető titkait. A lemeztelenített férfikar megszégyenítő erotikamentessége borzolta leginkább annak a Vígszínháznak a közönségét, amelyik dicső kezdetein dévaj, francia hálószoba-komédiákkal hökkentette meg a múlt század eleji polgári közönséget. Pajzán meztelenséget, némi dévajságot könnyedén fogyasztana a Stammgast. A zord pucérság purgatóriumi kárhozottakat mutat. A nézőket öntestük esendőségére emlékezteti.
A látott előadáson a szünetben megvonták néhányan további támogatásukat. Ez rendjén való. Előadás közben két fiatal lány is rendben lejött a nézőknek megépített lelátóról, kimentek. Nem akarták a visszamaradókkal közölni nemtetszésüket. Csak nem kívánták tovább nézni az előadást. Kifogásolhatatlan eljárásuk. Jegyet vettek – nem tetszett, otthagyták, anélkül, hogy megzavarták volna a játékot. Nem ennyire támogatható a szerencsétlenségemre mellém került ál-szakmai hölgy, gondolom bemeneti árkedvezménnyel. Semmit nem értett. Most sem. Kérdezett néhány nem oda valót. Aztán tapsolás helyett a tenyerét fancsali kézzel leporolta.
A szünet után ahol nézők ültek, fenyőcserjék közül egy-egy színész virít növényi nyugalommal Ágh tervező matrózblúzában. Az idilli erdőoratórium-színpad. Fakopáncs hangja. Bagoly vartyog. Kakukk félálomban. Alig hallhatóan a szembefordított színészek zárt szájjal benépesítik az éjszakai erdő álmos madárhangjait. A lányok a széket kopogtatják combjuk mellett, mintha harkálycsapat férgekért kutakodna… Behozta a főiskolára Gyárfás Miklós egyszer Győry Jánost, a francia irodalom egyetemi tanárát. Szemináriumot rögtönzött a gótikáról. Valahogy nyomába ragadtam. Jártam a lakásán is, ájultan hallgattam. Meghökkentett eszmefuttatásával, hogy nem azt kellene tanítani a színésznövendékeknek, miként gyújtsanak be hitelesen a cserépkályhába, mint melengessék átfagyott tenyerüket, és hogyan melegedjék át testük az átforrósodó kályhacsempéktől. Helyette azt kellene megtanulniuk: miként viselkedik a fenyőfa nappal, éjjeli viharban, hóesésben. Tanuljanak jegenyeként és hársfaként viselkedni. Ismerkedjenek meg az akácok lélektanával. És így tovább. Minden őszinte tiszteletem ellenére földúltak lázadó gondolatai. Mélységesen elutasítottam magamtól fiatalkori feneketlen butaságomban. Telítve voltam Sztanyiszlavszkijjal. Győry meghalt egy egészségügyi karanténban. Renitens gondolatai a színészképzésről elő-előbukkantak. Zsótér Peer Gynt-rendezésében Nagy Zsolt és Péterfy Bori autentikus fenyőfák voltak. Péterfy A jégben is ott ül a fenyőerdő részeként növényi biztonsággal és nyugalommal. Mint az örökkévalóság, az örök zöldülés, a természet ironikus ellenpontja a hiábavaló emberi igyekezettel szemben. Tizenhárman szembefordulnak a nézőkkel. Szemmel tartják őket. Szemeznek velük. Magukhoz kötik a nézők szemét. Tizenhárman az erdő flórája és faunája, a társadalom csillagai és pocsolyái, nemesek és esendőek. Tizenhárman oly szépek ott. Még a csúfak is szépek. Pátosszal ülnek önerdejükben. Segíti őket egyre emelkedőbben, egyre szárnyalóbban, a himnikus magasságokig Sosztakovics mint kísérőzene, zengő mise, hit az ember megnemesíthetőségében, mindaddig, amíg a televíziós monitorokon hirdetésként viszont nem látjuk A jég futurista-tudományos fantasztikus utópisztikus giccs-blöffjét mint 23 dollárért megvásárolható embermegváltást, mint egyszerű iparcikket, forgalomba dobott emberi varázsszert.
Ennél a rendezőileg szemtelen befejezésnél joggal megbotránkozhatnának az érzékeny szívű és a valóságtól irtózó nézők. Leforrázóbb, illetlenebb a lemeztelenített ivarszerveknél.
Szorokin: A jég. Nemzeti Színház, nagyszínpad hátsó traktusa. 2008. november 4. Rendező Mundruczó Kornél. Fordította Bratka László. Színpadra alkalmazta Petrányi Viktória, Mundruczó Kornél. Díszlet, jelmez Ágh Márton. Szereplők László Attila, Péterfy Bori, Hollósi Frigyes, Frecska Rudolf, Gyabronka József, Tóth Orsolya, Mészáros Piroska, Mucsi Zoltán, Csákányi Eszter, Katona László, Bánki Gergő, Scherer Péter, Rába Roland.
Kapcsolódó írások:
Molnár Gál Péter: (félre) (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Menta Terasz (Margit krt. 14., volt Paksi halászcsárda), 2007. június 26.; Budapesti Zsidó Színház. Sirály pince (Király u. 50.), 2007. augusztus 21. Díszlet Vadász István, rendező Gábor Péter Yeti, szereplők Vajda Róbert, Fehérvári András, Mérő Vera, Jávor Bence, Juhász István, Vadász Ádám, Végh Tibor. ) Molnár Gál Péter (félre) Divatjavesztett szerzői utasítás színdarabokban. Arra...
Molnár Gál Péter: Kalevala II. Molnár Gál Péter Kalevala II. Láttam már fél éve...
Molnár Gál Péter: Lear ás Molnár Gál Péter Lear ás Ásnak a Lear királyban....
Molnár Gál Péter: És: függöny! Molnár Gál Péter És: függöny! Addig ráncigálták a színpadnyílást...
Molnár Gál Péter: Hát bizony, Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Mesejáték három részben (de azért kettőben adják). Rendező Valló Péter. Díszlet Antal Csaba. Jelmez Szakács Györgyi. Zene Melis László. Koreográfia Gergye Krisztián. Film M. Nagy Richárd. Világítástervező Mórai Ernő. Csongor, ifjú hős: Kulka János, Kalmár: Gazsó György, Fejedelem: Spindler Béla, Tudós: Blaskó Péter, Balga: Szarvas József, Tünde: Sipos Vera, Kurrah: Schmied Zoltán, Berreh: Marton Róbert, Duzzog: Nagy Cili, Ilma: Schell Judit, Mirígy: Almási Éva m. v. Ledér: Nemes Wanda, Éj: Molnár Piroska. Bemutató: 2006. november 17. Nemzeti Színház. ) Molnár Gál Péter Hát bizony, Csongor Karinthy-Kosztolányi kedves ifjúkori...