Rapai Ágnes: Vicces vagyok

 

Az mondja, nem olyan nagy a baj,

fölösleges még pánikba esnem,

sőt hiba, hogyha jól belegondol,

minek izgatni a népeket.

 

Majd ő szól, ne féljek, időben,

mert mindennek megvan az ideje,

az övéit jobban ismeri,

lazítsak, ne lássak rémeket.

Azt mondja, ő sem befolyásol,

higgyek, amiben hinni szeretnék.

Mindegy mit beszélek, elfogad.

Szeret, és ennyi legyen elég.

 

Ne fessek fasisztát a falra,

rám ijeszt, azután felkacag.

Ti mindentől úgy megijedtek!

Néha olyan viccesek vagytok.

 

 

Hiúság

Amikor a Vörösmarty téren álló üvegpalota

visszatükrözte alakját

az őszben,

zilált Oféliát látott,

bekapta gyógyszerét;

Továbbsétált, a Váci utca legelején,

ahol azokat a márkás órákat veszi,

aki veszi,

a kirakat megolvadt

a tavaszi napban,

mit szólna ehhez Salvador Dalí,

futott át az agyán;

 

Régebben itt idegennyelvű

könyvesbolt volt,

gondolta, amikor már majdnem kiért a

Kossuth Lajos utcára,

ebben a forró júliusban

kár volt megskalponi a versemet,

mondta volna a tördelőszerkesztőnek,

ha találkozott volna vele

ebben a forró júliusban;

 

A szavakkal már nem

tudok mit kezdeni,

ez a patetikus mondat

jutott eszébe februárban,

kinézett a konyhaablakon,

elővette vásznát,

ecsetét,

fehérre fehéret festett.

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Rapai Ágnes: Kordfarmeremnek annyi Rapai Ágnes Kordfarmeremnek annyi Ötvennégy éves lettem éppen félháromkor....

Rapai Ágnes: Hajnali múzsa; Szeptemberi nap; Gyönge állítmány; Vannak misztikus pillanatok. Ez most nem ilyen. Morogsz, füstölögsz. A...

Rapai Ágnes: Önáltatás Rapai Ágnes Önáltatás Úgy látszik, a rendezetlenségben vagyok otthon,...

Rapai Ágnes: Nem reméltem Rapai Ágnes Nem reméltem Nem féltem a poklot, és...

Rapai Ágnes: Ó éj, ó éj Ó éj, ó éj. Mind eltűnnek az éjben. Könyörögj értük,...