Korpa Tamás: Kinek vendége voltál
„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”
Kosztolányi Dezső
akarsz-e játszani? játszani bármit
bárkit játszani mindent akarsz-e
dömper elé hasalni mert várt itt
valaki s nem rohan feléd sietve
és gallyakkal a szélben rángani
és az asztalt magadra rántani
látsz játékunkban játékon is túlit?
mi bőrbe szívódik feszít szertepattan
egy nyirkos tömör sárga délután
visszaválthatod a koszos lebujban
mint az üveget ha remeg az ajkad
szél hajtja a rulettet kék ruha rajtad
és felgyújtani zajjal budapestet
e likőr színű festett körmű estet
matracon térdeplő fáradt esőcseppet
száraz esőcseppet levélcsontvázon
gördülni hagyni s hagyni hogy másszon
a víz dermedt felszínén a hullám
derékszögű ár ugató apály múltán
mi ugat? kérded felelem: nincsen
mit az ember még ma elveszítsen
és megtaláljon mi valóra vált
valamit míg az erdő hallucinált
kávé kellene fekete vagy presszó
füstből fújni turbánt s a fák szegélye
lassan mosódna tűnne el eressz ó
eressz fényből az okker sötétbe
kiáltok ők ha én jövök utánam
csak fullasztani s kiégetni persze
fűszálat cigifüsttel a járda mentén
reggel s háromnegyed hétre este
a balkonba tapad lüktet a neon
és mély belgasör-barna képkeret
kólát borral: eltemet és ápol
grüss gott ápol és végleg eltemet
mint rabruha borul rám ki előttem áll
akarsz akarsz-e játszani velem halál?
Mint őszi start előtt
csak azt feledném azt a sárga indiánt
francia útlevél tizedik utca Denver
ahogy fejest készül ugrani a forró
aszfaltba az ujja mellé csöppen s felkel
még reméled mert ez csak egy szimpla este
(az arccsontjára kúszott fejbőr is csupán
egy ki nem fejtett mozdulatát kereste)
mert még nem is este mert még csak délután
és káosz adóvevők egy vadul pulzáló óra
a tizedik utcán kilép az arcodból egy ember
lassú ingamozgás a tűzfalba süllyed s alóla
magyaráz: innen. de most. de mégis. és felkel.
míg lehullsz a padra és mintha ütődnél
akár az őszi start előtt szobába felvitt madár
a súlyos üveglapnak a tizediken
mielőtt ugrana a levegőben még hirtelen megáll