Molnár Gál Péter: Kalevala II.

 

Láttam már fél éve a Kalevalát a Trafóban. Újranéztem. Beszámoltam róla a Mozgó Világban (Tanuljunk nehezen, lassan új színházat nézni, 2008/5). Ismét referálok róla. Nem kizárólag azért, mert ritkán nézek újra előadást. Nem is restségből. A nézők többsége egyetlen előadást lát. A recenzensnek is azon az estén kell megfigyelnie a kínálatot. Repetálni azért sem lehet a produkcióból, mert csak egyetlen esti az érvényes. Az előadások élnek, nőnek, apadnak, változnak. Megmásult szereposztás esetén eltolódnak hangsúlyok, erőterek, viszonyrendszerek. Mást lát, aki máskor látja. Sokszor egyazon előadás nézői is más-más előadást élnek meg. Mindenkinek (többnyire) saját ízlése van: azt vesz észre a műből, amit feldolgozni képes.

Az őszi Kalevala megmásult. Tavaszszal a debreceni színház tagjai mutatták be, a Fortedans produkciójaként. Mára a debreceni színház csupán produkciós partner. Horváth Csaba viharosan elment a színháztól. Elmentek onnan a Lukáts Andor-Jordán-osztályban együtt végzettek, akik megpróbáltak becsületes színházi munkát végezni. Az országos színházi helyzet mára felborult. A színházvezetés és a társulat, vagy a szerződtetett tagok külön hajón járnak. A jelenlegi színházban szilárd pont csakis az igazgató. Körötte mozog a szélfútta társulat. Minden direktor állócsillag. A működő vagy kátyún dülöngélő színház csak visszfénye a pártok odahelyezte vezetőinek. Valami furcsa hajszálcsövességi törvény szerint a baloldal szakasztott olyan balog igazgatókat szekíroz a székbe, mint a jobboldal. A törekvő bajkeverők megteremtik a színházi nemzeti egységet. Azonosságot mutatnak a kétvágányú kinevezések, hogy liberális felekezetűnek csakúgy maga felé hajlik a keze, mint népi-nemzeti színihajcsárnak. Hol az egyik párt mossa ki védencét a hét számjegyű hiányból, hol az ellenpárt a maga cukorfalatját menti ki a slamasztikából. Szívesen értekeznék az igazgatók alkalmatlansága helyett pénzügyi alkalmasságuk hűtlen kezelési csúcsairól, ha hitelképes könyvelő segítségével végigvizsgálhatnám a bizonyítékokat, ha nem öntötte el őket a csőrepedés, mint néhány éve a deficites veszprémi színház alsó traktusát, láss csodát: ott tartották a könyvelés papírjait, minden megsemmisült. Utánuk az özönvíz.

Kis kivétellel kimondható: színházat bajos olyanra bízni, aki színigazgató szeretne lenni.

Szóljunk a debreceni szecesszionisták bemutatta Kalevaláról! Az új Kalevala tömörebb lett. Változott a szereposztás néhány ponton. Zarnóczai Gizi fehér kurta műszőr bundában titokzatosan járja legyőzhetetlen útját (Mercs Jánost helyettesítve). Zarnóczain kívül mindenki uniformizált: fürdőnadrág a fiúkon, kétrészes a lányokon. Kesztyű. Térdig érő csizma. Tetovált testek. A bunda olcsó vacak. Zarnóczai úgy viseli a zakónyi fonalgubancot, mint Marlene Dietrich a sleppként vonszoló bőséges hermelinköpenyét, ezt a revüszínházi látványosságot, amelytől a díva megistenül. A szőrméhez vagy a textilgubanchoz hozzáadja attraktív nőiességét. Zarnóczai minden színpadi megjelenése bizonyítja, hogy a művészetben az erotika korántsem a lemeztelenedés, hanem a felöltözöttségből kiáramló nemi vonzerő. Ha más kapta volna a többiekétől elütő bundácskát, odagondolhattuk volna, hogy ő jegesmedve, így azonban bűbájos erejű, rontó asszony, valóságfeletti erők birtokosa. Mészáros Tibor helyett a Katonából Kovács Lehel lett Kullervó, meg a Kés, némi lomha bizonytalanság jelenik meg máskor robbanáskész dinamizmusában. Sipos Vera vette át Varga Gabitól Louhi lánya szólamát. A játékosok zöme egyazon osztályt járta a színiiskolában. Együtt szerződtek Debrecenbe. Együtt hagyták maguk mögött a színházat. Inkább követve Horváth Csabát, mint nagyiparilag működni egy bemutatókat gyártó üzemben.

Furcsa helyzetbe kerül néző, szakíró a Kalevalánál. Meg nem mondja előadás közben, hogy Sipos Vera nem táncosnő, hanem prózai színész. Miként Blaskó Bori táncosnő is derekasan helyt áll prózai feladataival. Horváth Lajos Ottó a fiatalok között apakorúnak rémlik. A főiskola óta tölgyfaszerűvé erősödött. Állóképessége, ritmusérzéke, nekiszántsága azonos feladatok teljesítésére képesíti a fiatalokkal, akik négy évig Ladányi Andrea kíméletlen követeléseinek mércéje alatt nőttek fel. Először érzem életemben, hogy nem volt elvesztegetett a képezdei négy év. Tehetséget egyik iskola se csepegtethet növendékeibe. A szaktudás csakis élő színházban sajátítható el. Ez az osztály biztos technikai alapokat sajátított el. Inkvizíciós spanyolcsizmában is csak igazat vallanak magukról. Mindenki tud mindent. És nem akar a másik rovására érvényesülni. Összedolgoznak ezredmilliméterre, akár a légtornászok.

A pszichofizikai feladatok magas mércét raknak személyes színjátszásuk elé.

Nem tudnak elbújni kis igazságok kényelmes szöszmötölései mögé. A fizikai feladatok előhívják legszemélyesebb válaszaikat a világról. Gesztikus tőmondatokban világos értelmű gondolatokat közölnek a nézőkkel.

Az emelt téren nem az úgynevezett, sokat koptatott jelenlét a néző figyelmét magához bilincselő erő, hanem a térségben megjelenők összpontosítása. A Fortedanse előadásában Laokoón-csoportozatban folynak össze végtagok. Lábak nehezednek idegen fejekre. Testek támasztékot találnak egy kifeszített hasfalon. A Laokoón-szoborra tett utalás sántít. Hiányzik a szoborból áradó kínlódás. Sztoikus hűvösséggel, könnyeden végzik a Fortedanse előadói erőfeszítéseiket, holott összpontosításuk és nem takarékoskodó erőkifejtésük egy-egy renyhébb színház teljes évadjára elosztottan a szezon repertoárját képes volna működtetni.

Krisztik Csaba magasfeszültségű színpadi jelenléte az előadás teljes tartamában működik. Szemmel úgy látszik: nem kapcsol ki egyetlen másodpercre sem. Rőt hajszálai is mintha a magasfeszültségű áramtól állnának égnek. A feladatokra való minden mást figyelemköréből kizáró, állati jellegű összpontosítás akarattalanul megnyitja személyiségét. Anélkül, hogy megjátszani akarna valamit, vagy a fizikai cselekvéssor lebonyolításán kívül gondolati-érzelmi tartalmakat kívánna közölni (különösen illusztrálni), áttekinthetővé válik személyisége, annak rejtőző részei. Célra tartott színpadi magatartása magas munkamorálban jelentkezik. Erőkifejtése nem önmutogatás. Nem cirkuszi erőművészeti attrakció. A feladat megoldásának legmagasabb szintű kivitelezése.

Mucsi illusztrálja az összpontosítást. Vejnemöjnen vándorol. Mucsi magasra emelt lábbal, lassan lép, előrevetett tekintettel. Lép és lép és lép. Lebonyolítja szerepe előírását. Horváth korábbi munkájában (Etna, 2001, Millenáris Teátrum) egy táncosnő feltartóztathatatlanul halad a kárhozat végtelenített útján. Őrjítő lassúsággal araszol. Zárt arca őrzi, mekkora erőfeszítéssel harcolja keresztül magát gátakon, szemben ellenállással és ellenerővel. Mucsi Vejnemöjnenje elindul a szín bal elejéről. Keresztülmegy a többi serényen építő előtt. A színpad jobb oldalán irányt vált. A játéktér mélye felé irányítja magasra emelt térdű gimnasztikagyakorlatát. A színpad fenekére érve ismét irányt változtat, és továbbmegy a mélybe. Ha ketten ugyanazt csinálják, nem ugyanaz.

Földeáki Nóra fizikai feladataira koncentrálásának áldozatul esik dikciója. Megvékonyodott hanggal beszél, miközben teste pontosan artikulál.

A tavaszi előadás óta ugrásszerűen fejlődött Kádas József. Hosszú magánbeszédeit változatos tartalmakkal, színes váltásokkal teltek.

A nézők egy része ragaszkodik a megszokott dramaturgiai folyamatokhoz, ahol Jancsi Pannit nyeri meg, vagy az uralkodó hatalom ellen vívja harcát a hős. Idegenkedik attól a színházfelfogástól, ahol a negyvenperces nyílt színi építkezés odaadó munkája közben kiáradó színészi elektromosság ereje nem elég közlendő a nézőtől is odaadást kívánó figyelemhez.

 

 

Kalevala. Rendező-koreográfus Horváth Csaba. Író Szálinger Balázs. Zene Nils Petter Molvaer. Díszlet Antal Csaba. Jelmez Benedek Mari. Táncasszisztens Laczó Zsuzsa. Fény Abuczki István. Produkciós partner Csokonai Színház (Debrecen). Szereplők: Mucsi Zoltán m. v., Andrássy Máté, Földeáki Nóra, Zarnóczai Gizella, Sipos Vera, Kádas József, Krisztik Csaba, Kovács Lehel, Horváth Lajos Ottó m. v., Vati Tamás, Blaskó Borbála, Barta Dóra, Túri Lajos.

Bemutató: 2008. szeptember 16., Trafó.

 

 

Kapcsolódó írások:

Molnár Gál Péter: Tanuljunk nehezen, lassan új színházat nézni (Kalevala. Írta Szálinger Balázs.) Csak közvetlenül az előadás előtt, a Trafó plakátjáról tudtam meg,...

Molnár Gál Péter: (félre) (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Menta Terasz (Margit krt. 14., volt Paksi halászcsárda), 2007. június 26.; Budapesti Zsidó Színház. Sirály pince (Király u. 50.), 2007. augusztus 21. Díszlet Vadász István, rendező Gábor Péter Yeti, szereplők Vajda Róbert, Fehérvári András, Mérő Vera, Jávor Bence, Juhász István, Vadász Ádám, Végh Tibor. ) Molnár Gál Péter (félre) Divatjavesztett szerzői utasítás színdarabokban. Arra...

Molnár Gál Péter: Nemi szervek a Nemzetiben Molnár Gál Péter Nemi szervek a Nemzetiben Kivételesen nem...

Molnár Gál Péter: Hát bizony, Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Mesejáték három részben (de azért kettőben adják). Rendező Valló Péter. Díszlet Antal Csaba. Jelmez Szakács Györgyi. Zene Melis László. Koreográfia Gergye Krisztián. Film M. Nagy Richárd. Világítástervező Mórai Ernő. Csongor, ifjú hős: Kulka János, Kalmár: Gazsó György, Fejedelem: Spindler Béla, Tudós: Blaskó Péter, Balga: Szarvas József, Tünde: Sipos Vera, Kurrah: Schmied Zoltán, Berreh: Marton Róbert, Duzzog: Nagy Cili, Ilma: Schell Judit, Mirígy: Almási Éva m. v. Ledér: Nemes Wanda, Éj: Molnár Piroska. Bemutató: 2006. november 17. Nemzeti Színház. ) Molnár Gál Péter Hát bizony, Csongor Karinthy-Kosztolányi kedves ifjúkori...

Molnár Gál Péter: Lear ás Molnár Gál Péter Lear ás Ásnak a Lear királyban....