Miklya Zsolt: Ikerponyva

 

Rezeg, kiold

 

Mikor rád leltem, olyan elhagyottan

rezgett a léc a fejed felett, mint

amikor ollózva épp hogy súroltam,

s lélegzetvisszafojtva vártam kicsit,

 

hullni vagy maradni volna kedve még.

Ugyan, semmi az egész, gondoltad.

Semmi, gondoltam, igazán semmiség.

Hajszálon múlott. Esélyem csomókban

 

áll azóta, magától rasztásodik,

azt mondják, egyre bonyolultabbak

vagyunk, bogozhatatlan viszonyaink

közt rezgőre kapcsolt mobil. Ugyan,

 

semmi se bonyolultabb, gondoltad,

a kelleténél, megoldjuk ezt is, ne

félj. Semmi se, gondoltam, ujjammal

már a kioldógombot keresve.

 

 

Kattog, fülel

 

Önkioldónak is nevezheted.

Kinél mit jelent. Nálam, hogy falnak

fordulhassak megint. Nálad, hogy egy

tisztaságmániás pontosságával

 

takaríts. Nála, hogy belehallgasson

minden beszélgetésbe, hallgatásba,

s ne bírja ki fájdalomcsillapító

nélkül. Mutatóujjammal lyukat

fúrok, már a fugák közt járok, ott

szűkebb, a tégla keményebb anyag.

Gyűrűs ujjad odakoccan minden por-

celánhoz, a herendiek áttört fala

 

halkan kattog, ahogy simogatod.

Hüvelykje első és másod perce

kis bütyökben találkozik, fényes orr,

mindig nedves, szájába veszi, fülel.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Miklya Zsolt: Billentyűkről lekopott betűk; Csigák fölött arany Csak egy billentyűzethez ragaszkodik – nem ragad, tévedés ne essék...

Miklya Zsolt: Pipacs, cicfarok, belvíz Meggylevelek közt szüntelen átdereng, -szűrődik az égkék, anya kosztüme, feszesre...

Miklya Zsolt: A legkeskenyebb % Miklya Zsolt A legkeskenyebb Módszeresen, szinte szakértelemmel tépte...

Miklya Zsolt: Soraid, Rafael Soraid, Rafael „Rafael, a soraid úgy legyenek megírva, őrizzenek, tudod,...

Miklya Zsolt: Senkise öl Senkise vagy, mégsem vagy egyedül, bár naponta megszégyenülne benned a...