Győri László: A balta

 

Azzal a baltával, ugyanazzal,

amivel most fát hasogatok.

Üres, kopár, óriási udvar,

ahol én, egymagam, én vagyok.

 

Azzal a baltával, ugyanazzal.

Járok, kelek, téblábolgatok.

Nagy csigákban örvényt ír a karvaly.

Erre-arra hullongó magok.

 

Azzal a baltával, ugyanazzal.

Ahogy mind fut, ahogy mind kopog!

Sűrű csőrük ide-oda vagdal.

De az az egy: gubbasztó titok.

 

Látom, amint élve, megrohadva.

Szárnya lóg, a húsa, mint a dög.

Pondró nyüzsög tollának alatta.

Elillanna, de csak bűzölög.

 

Azzal a baltával, ugyanazzal,

amivel most fát hasogatok,

behunyt szemmel, rémült, vad haraggal

a megadó nyakra lecsapok.

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Takács Ferenc: Maghéj (Günther Grass: Hagymahántás közben. Győri László fordítása. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2800 forint. ) Takács Ferenc Maghéj A memoáríró, különösen ha némi filozófiai...