Szöllősi Mátyás: Gyulladás; Egyénisége nem; Amit várni lehet lehet; Kontraszt; A betegség miatt elvesztette a munkát

Szöllősi Mátyás

Gyulladás

A záróizmok összehúzódásának hiánya.

Az izzadás. Fosás, nyilvános helyen -

s a közízlés számára furcsa pillanat

látni, testedből mi maradt

fogyás után.

 

 

Megbetegedtem.

A görcseimet értelmezni kellett

az orvosoknak.

Engem csak dühített az egyre lassulás,

s hogy nem az élvezettől nyúlok el

puhán. A bódulatban fájdalmam zavart.

Az ismeretlen kór

régi vágású félelmet okoz:

félt, hogy elrabolja

fiatal életét.

 

 

Tudtára adni egy magányos

érdeklődőnek problémáimat;

viszontagságos élvezet -

határidőre tisztázni helyzeted.

Emlékszem, kávét rendeltem, talán

rá is gyújtottam mellé.

Igen, és csak azért tudom, mert

az első hányás íze megmaradt.

A mellékhelyiségekbe költözöm

fölélni minden készletem.

Ujjam nyugalmi állapotban -

Gyomrom magától visszaad mindent.

 

 

A görcs merev üvegszilánkjai.

S velük határozni irányokat.

 

 

Nehéz. Nehéz.

 

 

 

 

 

Egyénisége nem lehet

Belépve

az adósságok eltörpülnek hirtelen,

a számlák is megsemmisülnek

és a parkolóóra se kattog.

Csak a sikeres mozgás érdekli,

fizetne vagy akár ölne is érte.

„De hogy történhetett meg, doktor úr?” -

szólna, de ilyet nem kérdezhet.

Idegenség,

ez volt az első, a szégyen után.

A szégyen egyszerű és pontos.

 

 

„Mi az, hogy félrekezelés, doktor úr?” -

„Indometacinum és Salazopyrin.

Az elhullajtott tárgyakat

fel kell venni, feltéve, ha

képesek vagyunk hajolni.

A maga belében azonban

a gyulladási gócok másra is

engednek még következtetni;

számolhatunk végbélrepedéssel,

netán végbélsipollyal.” – mondta.

 

 

A legigazabb boldogságszünet.

Az őszinteség netovábbja volt:

 

 

„Hm, ami azt illeti, ez más… Úgy tűnik.

Addig is, kérem, feküdjön föl,

biopsziát veszek, hogy biztosak legyünk.

Most még nem mernék konkrétat állítani, de

betegsége nem szokványos dolog.” -

 

 

Akárhogy is, szégyenletes.

Nem adhatunk neki nevet.

Egyénisége nem lehet.

 

 

 

 

 

 

Kontraszt

Szélcsend kéne, netán cigarettaszünet -

 

 

Tíz-tizenöt perc – azt hallotta.

Egy vékony cső és semmi izgalom.

A hosszú asztalon pihen a test.

A cső elindul lefelé,

egy kamerával fölszerelve,

de mégsem ég a vágytól,

hogy lássa a gyomor köreit.

 

 

Mikor lejárt az erre szánt idő,

lidokaint igényel és egy nővért.

A fuldoklásérzet hozza a kétségbeesést,

s hogy nem tud arra gondolni,

van, akinek rosszabb – bár eltervezte.

Szelíd, akár egy megcsonkított vizsla,

akit etetnek, mert elhitte, hogy éhes.

Negyven perc és a patkóbélbe értünk.

 

 

A cél a vékonybél; kontraszt-anyag

töltése egyre beljebb. Csordultig.

A hosszú cső most lassan megtelik -

úgy tűnt felhizlalhatatlan,

s a hatvan centi hűvös végigégette.

De persze elkerülhetetlen;

a bolyhok lassan látszanak.

Képernyő. Kirántás. Törlés.

Egy félmosoly felülről

s a röntgen kattogása.

 

 

Feltölthetné már más is ezt a testet.

 

 

 

Amit várni lehet

Délután egy óra van.

Fel kell készülnie az estére.

Alapos lesz az izgatás, beletörődnie mégsem lehet.

Néha még gondol magára a test,

hogy megtartsa magában másnak a világot.

Fokozatosan gondol:

előbb az izzadásra,

ahogy a hőséggel együtt egyre terjeszkedik.

Kilenc körül indul a gyulladás.

Az izületek kis pontjai égnek először

és már nemcsak gondol; helyezkedik.

A test egésze is leszűkül;

a lüktető részek dominálnak.

Értelmet kereső várakozás. Nincs ennél rosszabb.

De mások bezzeg felfigyelnek.

Egy sápadt test a legjobb alkalom a

szánakozásra.

„Megbocsátjuk, ha holnap nem vagy velünk.”

„Megköszönöm, ha holnap elfeledtek.”

 

 

Már látja a foltokat. A látás elhomályosulása

késztet az indulásra. Majd a térd, a váll

nyomott merevsége tartja vissza.

(Ne hagyd, hogy megzabolázzanak,

menj, amíg menni enged.)

 

 

 

A betegség miatt elvesztette a munkát

A betegség miatt elvesztette a munkát.

A munkát, amivel megkereshetné a pénzt

a betegségre. Drága jószágot nevel,

bár tény, hogy szépen növekszik.

Sokáig hitt abban, hogy a megbélyegzés

nem létezik, főleg egy ilyen zárt közegben.

Hogy védettség az eltelt idő,

s hogy a mosolyok melletti ráncok

csak az öregség jelei.

A két típus egymással is perel:

az egyikük finomkodik, lesütött

szemmel toporog. Szemérmes kétkedés.

A másik meg sűrűn kezet szorít,

mint egy domináns hím.

 

 

A nappali tanulást éjszakai munka követi.

Rendszeres hanyatlást követel

az éjszakai élet. Záráskor a csaposnak

is inni kell, szomjasan nem maradhat.

Azonban kiderült; viszolygással tölt

el sokakat a hír: beteg.

Bonyolult félelmet egyszerű döntés követ.

A betegség miatt elvesztette a munkát.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Szőllősi Mátyás: Kimérten és megértőn Szőllősi Mátyás Kimérten és megértőn Fel lehet-e tenni vajon...

Szöllősi Mátyás: Állapotok Lemásztam rólad. Nem érzem a tested. Utcára lépek – megkönnyebbülés....

Szöllősi Mátyás: Önkívület Szöllősi Mátyás Önkívület „Elkapni most a kézzelfoghatót!” – mondják,...

Szőllősi Mátyás: Állapotok Kinyitják az ajtót és te betódulsz, akár egy sereg, megállíthatatlanul....

Szöllősi Mátyás: Állapotok (28.) Állapotok (28.) Exigentia Ahogyan néha figyelem magunkat, mikor eszünk; olyan,...