Molnár Gál Péter: Előőrs-utóvéd színház

 

Szórt fényben, kilométernyi távolságról bicebóca, vékony, fekete alak elindul a nézők felé. Cabriolét ugrik. Legyőzve sántaságát gazellailag szökell. Vajákos vidámsággal, a vásári olasz mesterkomédiások módjára tódul színre. Félig halandzsát habogva beállítja a mikrofonokat. Minden mikrofonba más jellem hangján szól. Kezei közt megszólalnak a tárgyak. Komikus partnerré válnak. Keresztes Tamás színészi nyitánya ez ceremóniamesterként Bodó Viktor Szentivánéji álom-feltrancsírozásának legelején. Szűk bársonyöltönye hangsúlyozza izmos keszegkarcsúságát. Kinőtt ünneplőt hord Zuboly/Tompor takácsként. Amatőr szeladon. Öntudattól peckes. Nyársat nyelten önérzetes. Homorít, a neve végén eleven felkiáltójelként. Szoborilag közlekedik.

A próbákon nagy mellényű, fölényesen magabízó fickó. Az előadáson belesül a félsz. Félszegen motyogja szerepét. Nagy színész, ha beszélni kell róla és nem kell játszania. Az előadástól nyüszít.

Közben, persze, szamárrá változik. Nem nyomnak nyakára papírmasé szamárfejet, nem csatolnak rá farkat. Egész lénye alakul szamárrá. Előbúvik kézműves életének leplezett szamárisága. Ugyanúgy homorít, mint dilettáns bonvivánként, de a dereka mintha kettőbe törné. Megérzékíti a szamárhátat. Hátsó végtagjai rosszul vannak beakasztva. Léptében nem cipőtalpra, de patára hág. Félrebiccen nyakán a képzelt szamárfej. Arca egyszerre kevély és riadt az elragadtatott varázstól. Mintha tündéri gravitáció szippantaná magába. Kakaskodása alján megszeppent. Rémülettel keveredik el omnipotenciája. Élete csúcsán félelemmel telten zuhan az akaratán túleső vonzás-vonzódás mélyére.

Az erdőt panofixbundában uraló Oberonné nagyságos asszony (Szabó Emília) arcjátéka fölméri ágaskodó méretét a szamárrá lett ácsnak. Keresztes jobb karját nadrágjába dugja, a sliccből előmered Peter Brookot idéző karja. Titánia szétvetett combjai között fény gyullad, kitárul tündérország kapuja. Az aktus után Zuboly visszafordul a nézők felé. Meglátni kifacsartan alácsüngő, mezítelen karját. A takács egész lénye fájóan kiürült.

Keresztes Tamás tetőtől talpig mesterien kezelt mesterhangszer. Árnyalatokban gazdagon használja testét, testrészeit. Átgondolt, belülről (okkal) felépített alakítása a gondolatoknak engedelmeskedő test, vagy a test igen széles képességei szülte cselekvő gondolatok. Megítélhetetlenné teszik a nézőnek, hogy a gesztikus ötlet volt előbb, vagy a szerep elmélyítése szülte a plasztikus mozdulatot, testtartást, taglejtési játékot. Finom árnyalatokat félreérthetetlen megfogalmazásban perfektül beszélő teste nem attrakciókat mutat be. Attraktívan fejezi ki mozgásművészete költőien sűrített belső cselekvéseit. Zuboly álma kínzó rémálom.

Az előadás másik nagy színészi alkotása-alakítása: Hajduk Károly (Dudás/Sipák) Tiszbéje. Többnyire bal-elöl áll, félháttal a nézőknek, odabújva a képzeletbeli portálhoz, a falhoz tapadva. Félszeg szégyellőséggel elbújni szeretne. Alig hallható halksággal szól. Csupán egyet ver a szempillája, amikor megtudja, hogy Tiszbe leányszerep. Rápillant színpadi partnerére, és egyszerre látja benne iparos társát meg darabbéli szerelmesét. Egyszeriben összecsúszott benne játék a valósággal. Pontosabban: előhívta rejtett énjét a játék. Mint Tiszbe halványsárga, térd fölött végződő selyemruhában jő. Hosszú, sima szőke hajjal. Kikerüli a harsány ziccereket. Tragikomikus a szerepbe riadtan, egyszersmind büszke eltökéltséggel illeszkedő oda nem illése. Megáll. Elszántan szembenéz közönségével. Szoknyája alól kihúzza fekete harisnyakötőjét. Sztriptízmutatványként messzire dobja. Benyúl szoknyája alá, manipulálón rendezkedik, felhúzza szegélyét, látni, amint combjai közé csippentette nemi szervét. Megalázó mutatvány (vagy megalázkodó igyekezet), hogy tetszeni vágyásában lemond neméről. Szerelmi jelenete szomorúbb, mint nevetséges. Komolyan átérzi Piramusz iránti vonzalmát. Hajduk paródia helyett igaz szerelemre gyúl szerepében. Holt szerelme teteme fölött szíven szúrja magát, nagyon puhán ráhajtja fejét fejére.

Két nagyra hivatott fiatal színész. Mindkettő tudja a humorban a tragikumot.

Békés révbe ér szerelmük közös halálukban. Ezzel vége is az előadásnak.

Illetve még tízszer ér véget. Pukk/Puck a rendezés szerint elmondja az Arany fordította epilógust, elsötétedik a terem, néhány faviccet mond, újra sötét, bejelenti a bergomaszka táncot, sötét, közhírré teszi az előadást követő vetítést, sötét.

Szandtner Anna Oberonba titkon szerelmes kobold. A fehér kapucnis bajkeverő érzelmeit Oberon sem mint szereplő, sem partnerként nem veszi észre. A végeérhetetlen befejezést Szandtner fegyelmezett erotikával, vonzó értelmességgel vezényli le. Ő nem vész el a tömegjelenetek bacchanáliájában, mint a mesét élesen elindító Jordán Adél szenvedélyesen utálkozva vonakodó amazonkirálynőként. Jordán keményen bevezeti a történetbe Hippolyta és Théseus előtörténetét. Később elkopik a használatban. A szerelmesek négyese olyanynyira megkülönböztethetetlenül összetéveszthető egymással, hogy színész legyen a talpán, aki felismerhető karaktert csihol szerepéből, s legalább annyi megkülönböztető: fiú vagy lány. Bodónál eltűnnek a színi tömegben. Felszívódnak az előadásban. Nemcsak szövegük esik áldozatul a rendezésnek, a szerepértelmezések is. Bodó nem látja az athéni erdőtől a fákat.

Tóth Simon Ferenc simlis kisiparos. Riadtan haptákban működik. Engedelmessége mögött fütyül a művészetre: számítóan hasznát keresi mindenben. Dankó István (Tetőfi Péter/Aranynál: Vackor) szépen fuldokolja végig a képességeit meghaladó amatőrszínház vezetését. Zavartalan biztonsággal megőrzi zavart elveszettségét.

Közbevetőleg megemlítendő a végbement színháztörténeti ízlésfordulat. Amikor már lassan elhagyták a színpadokat a Mendelssohn-zenére bájbalettet lejtő tüllszoknyás tündérek, még mindig balettnövendékek vagy gyermekszínészek játszották Mustármag, Babvirág, Pókháló szerepét. Jelenlétük visszautalt a gyermekszínházi felfogásra. Az indiai „váltott gyermek” – ha egyáltalán megjelent a színen – kisfiú volt. Birtoklásáért harcol Titánia és Oberon. Bodó Szentivánéjijében öles termetével és pucér pocakjával statisztál Juhász István. Felkoszorúzott erdei faunként hasát vakargatva trágár megjelenés a tündérjátékban. Ez már a 16 éven felülieknek szóló Szentivánéji akar lenni promiszkuitással, párcserével, összezavart érzékekkel, a tudat küszöbe alá rejtett disznóságaink ijesztő kiélésével.

Gyerekkoromtól évente láttam Major rendezésében a darabot a Nemzetiben vagy a Margitszigeten, de hogy valójában mit rejteget, azt Britten zenéjéből hallottam meg, amikor a debreceni színháznak Vámos László gyengén lemásolta a berlini Komische Oper előadását (1963). Megértettem, nem gyermekmese. Sötét, kibogozhatatlan hatalmak rángatják személyeit. A tündérillegés alatt ijesztő szakadékokban fortyognak az ösztönök.

Bodó Szentivánéjije színészileg ingatag talajra épít a kirívóan elütő képességű színészek egymás mellé osztásával. Kilyukad a játék szövete. Magával sodró színészi szépségeket követ színészi kontárság. Illetőleg magukra hagyja színészeit. A játszók helyett az előadást rendezi. Aki bírja szusszal: kilátszik. A többiek beleolvadnak a tömegjelenetekbe.

Etűdök gyöngysorából áll az előadás.

Behajt a játéktérbe egy mikrobusz. Kedves, jó arcú, idős asszonyok integetnek ki belőle, és kórusban éneklik a Shakespeare-ben Zerkovitz Béla halhatatlan dalszövegét a Sunny dallamára: Jaj, nem tudom, mi az oka, tán a tavasz. Feltehető: Lysandernek Athéntől hét mérföldnyire lakó özvegy nénikéje, barátnőivel. Hozzá készültek szökni a szerelmesek. Az ócska slágert a Ledaráltak, eltűntemben Olsavszky Éva énekelte.

Másfelől Fábián Gábor (a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházból), mint Théseus és Oberon, túlsúlyos Fred Astaire, és civil Zuboly. Arcjátéka fintorokból áll. Pofákat vág. Néha angolnak hallani, majd rögtön norvégra vált kiejtése, időnként magyarnak rémlik egy-egy szava – lehetséges, hogy nyelvünkön mondja a verset? Illyés Ákos mellette farkastorkút hangutánozgat. Vartyogása kivehetőbb közlés Fábián túlerőltetett kását öblögető artikulációparódiájánál.

Amit elveszt az előadás az elmosódott, megkurtított szerepek, kihagyások révén, azt részint megnyeri tömegjelenetekben. A nevesített szereplők beolvadnak a tömegbe. Részint eleven tekintetű tündérekként. Tündérzászlóalj kíséri figyelemmel Oberon-Titánia szerelmi párbaját, a tündérkirálynő szamárral való elhálását és a szerelmi kvartett csupán jelzésnyi megkeveredését. Nincs tölgyfa, nincsenek bokrok, és ipari kopaszság az erdőként szolgáló játéktér. A tündérdandár frissen tépett lombokat tart maga előtt. Kézben fogják az „athéni” erdőt. Az ágakon, mint karácsonyfán szaloncukrok, felerősített óvszerek fityegnek. Öblükben folyadék lötyög. A Tündér kicsurgatva az egyik óvszer tartalmát „néhány csepp harmatot szed”. Sikamlósan ondóillatú az erdő. A tündérek kukkolnak. Kéjt keresnek. Seregük Szentiván éjjelének természetben orgiázók csapata. Az éneklő, táncoló, futkározó szerelemre ajzottak helyettesítik jórészt a szerelmes szövegeket. Ők az erdő szerelmi közege.

A zsámbéki betonhodályban eljátszott előadás a szokásos színházi megalkuvásoknál bővebb önkorlátozás. A bizonytalan időjárás miatt a nézőket megkószáltató vándorlás helyett széksorokból néztük a betonbunker terét. A megváltoztatott körülmények nehézkes ritmusú, lepihenő, sőt: leheveredő, nagy lukaktól sebzett előadást mutattak. A rendezőnek nincs nagyon ellenére a kehes ritmus. Megbotránkoztatásra utazik rendszerint. Ha nem botránkoznak meg a nézők, legalább meghökkenteni akar. Esztétikailag ijesztgetni. Bodó frocliszínházat állít elő. Jogosan. Van színes képzelete hozzá. És elszántan arcátlan provó vagy tréfamester. De mindig gondoskodik róla, hogy lázadása ironikus kezeléssel nyomatékosan használja a giccskultúrát.

 

 

William Shakespeare: Szentivánéji álom

A Zsámbéki Színházi Bázis a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színházi- és Viselkedéskutató Intézet – Labor, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház bemutatója, 2008. július 25. Fordító Arany János-Nádasdy Ádám, de belecsináltak szövegébe sokan mások. Rendező-díszlettervező Bodó Viktor. Operatőr Pálos Gergely. Zene Keresztes Tamás, Keresztes Gábor. Szereplők Czukor Balázs, Dankó István, Fábián Gábor, Fridrik Noémi, Gera Marina, Hajduk Károly, Illyés Ákos, Jordán Adél, Juhász István, Keresztes Tamás, Koblicska Lőte, Kuthy Patrícia, Moskovits Krisztina, Szabó Emília, Szabó Zoltán, Szandtner Anna, Tenki Réka, Tóth Simon Ferenc.

 

 

Kapcsolódó írások:

Molnár Gál Péter: (félre) (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Menta Terasz (Margit krt. 14., volt Paksi halászcsárda), 2007. június 26.; Budapesti Zsidó Színház. Sirály pince (Király u. 50.), 2007. augusztus 21. Díszlet Vadász István, rendező Gábor Péter Yeti, szereplők Vajda Róbert, Fehérvári András, Mérő Vera, Jávor Bence, Juhász István, Vadász Ádám, Végh Tibor. ) Molnár Gál Péter (félre) Divatjavesztett szerzői utasítás színdarabokban. Arra...

Molnár Gál Péter: Spamalot (Spamalot. Madách Színház, bemutató 2009. szeptember 25. 26. 27.) Új musicalt játszik a Madách Színház. Címe a színház szerint...

Molnár Gál Péter: Rémálom im drei-viertel Takt (Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő. Katona József Színház, 2009. november 6. Fordította Mészöly Dezső. Rendező Zsámbéki Gábor.) Fémcserebogarakkal citerázza Sáry László a Katona kitárt színpadának balján ifjabb...

Molnár Gál Péter: Monori meg a telefonkönyv (Szentkirályi Színházi Műhely: Argosz Földje, én hazám (Jegyzetek Aiszkhülosz és Pasolini írásai alapján) – MU Színház balett-termében, 2007. június 3. ) Molnár Gál Péter Monori meg a telefonkönyv Monori Lili...

 

Molnár Gál Péter: Hát bizony, Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Mesejáték három részben (de azért kettőben adják). Rendező Valló Péter. Díszlet Antal Csaba. Jelmez Szakács Györgyi. Zene Melis László. Koreográfia Gergye Krisztián. Film M. Nagy Richárd. Világítástervező Mórai Ernő. Csongor, ifjú hős: Kulka János, Kalmár: Gazsó György, Fejedelem: Spindler Béla, Tudós: Blaskó Péter, Balga: Szarvas József, Tünde: Sipos Vera, Kurrah: Schmied Zoltán, Berreh: Marton Róbert, Duzzog: Nagy Cili, Ilma: Schell Judit, Mirígy: Almási Éva m. v. Ledér: Nemes Wanda, Éj: Molnár Piroska. Bemutató: 2006. november 17. Nemzeti Színház. ) Molnár Gál Péter Hát bizony, Csongor Karinthy-Kosztolányi kedves ifjúkori...