Jónás Tamás: Szerelmes erózió

 

I.

 

Emlékszem hogyan emeled szádhoz a kanalat

Arra nem, hogyan ásítasz vagy csókolsz

Nem emlékszem a szád ívére vörösére

A szemedet néztem mindig táguló két űrt

 

Anyádra sem emlékszem egyszer láttam buszból

Apádról azt mondják szép ember kicsit haragos

Most azt gondolom nincs erősebb család a tiednél

Az enyémből az évek kimosták a szeretet humuszát

 

 

II.

 

Szárnya alatt a fájdalomnak

Hálát izzad a hátam

Csodatájakat láttam

 

Utoljára de átkarollak

Kerítések a házat

Istenbe belelátlak

 

III.

 

Mit tehetnék többet, mint egy vers?

Átélem az időt, túlélem a teremtőmet.

Nyugtalan hely a vers temetőnek.

Nem láttál soha, mégis felismersz.

Mi lenne csendesebb egy versnél?

Türelmesebb, kevésbé tolakodó?

Nézz körül magadban: minden a szó.

De elhallgatnék, ha nekem szeretnél.

 

 

IV.

 

Vihart sétáltatok póráz nélkül.

Veszett életem majd jóvá szépül.

Bokrok legelésznek, észrevesznek.

Szelíden követnek, szédelegnek.

Leveleik lágyan ringatóznak.

Nézem őket, néznek. Hozzám szólnak.

Csend dobog a szívben, isten csendje.

Rendetlenség a szerelem rendje.

 

 

A tiszteletről

A hajadban aludtam. Sem illat, sem álom

nem zavarta meg két órás halálom.

Ahogy a mezőkben ott alszik némán a biztos ősz,

álmodból riadva párnádra megadón visszadőlsz,

vagy: gondtalan életben nem jönnek remények,

s nem mondod magadat gazdagnak, szegénynek,

s nem örülsz annak, mi egyedül a tiéd,

s érted, hogy nem értesz senkit és más sem ért,

mióta versenynek értelmét nem nézed, nem látod,

mióta barátja vagy másnak, s nem más a barátod,

mióta látod, hogy nem lehetsz közönyös soha sem,

s együtt élsz mással, mert nem halhatsz közösen,

s nyugodtabbá lettél, hajnalabb a csended:

a hajadban aludtam, mert nem akartam benned.

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Jónás Tamás: Állattan; Lassuló zuhanás; Gasztrovások Kis békákat boncolok a hajamba. Nem figyelek semmilyen szép...

Jónás Tamás: Az jó, hogy Jónás Tamás Az jó, hogy izgága megértésével nem kerget...

Nádasdy Ádám: Szerelmes vers a XXII. századból Te hologramnál fényesebb humán, én tefeléd gravitálok csupán! Jól átprogramoznám...

Kiss Judit Ágnes: XXII. századi szerelmes versek Az vagy nekem, mi gépeknek a power, Mi bőr alatt...

Halmai Tamás: Boldog nap Halmai Tamás Boldog nap Szabó T. Annának Hátamban...