Péter Mihály: Airwave leheletű Szulamit
Nem tudom, hogy a hivatásos ítészeken kívül sokan olvasnak-e ma (még? már?) verseket hazánkban. Aki olvas, az bizonyára felfigyel egy eredeti, fiatalosan élénk, de nem harsány hangra. Varró Dánielnek már első két kötetében kivillantak oroszlánkörmei. A Bögre azúr (1999) költői paródiái bravúros verselési készségről, kiváló stílusérzékről és művészi empátiáról tanúskodnak. Méltán nagy sikerű verses meseregénye (Túl a Maszat-hegyen, 2003) pedig a költészet legfogékonyabb és egyben legigényesebb olvasói rétegét, a gyerekeket hódította meg; Parti Nagy Lajos varázslatos könyvnek nevezte, „akár ha Petőfit, Weörest és Kormost gyúrta volna össze egy tündéri kéz”. A Szívdesszertben (2007) tovább bontakozik és csiszolódik Varró költői tehetsége, közelebb jut a rokonszenves önreflexióval maga elé tűzött célhoz: …bárcsak arra volna mód, / hogy mibenlétem konstatáljam.
A kötet narratívája igen egyszerű: egy mai fiatal párról szól, akik „együtt járnak”, együtt élnek, sms-eket küldenek egymásnak, pattogatott kukoricát majszolnak a moziban, veszekszenek és szeretkeznek. A fiú rajongó szerelmes, bursikóz báj, gyermeki (nem gyermeteg!) érzékenység és őszinteség jellemzi; a lány felnőttebbnek tűnik: meetingekre jár HR-tanácsadóként, kritizálja a fiú pongyola nyelvhasználatát, olykor hisztizik, de azért isteni lányka és gyöngy… a sok bizsu-cicababa közt…
Régóta tudjuk, hogy egy költői mű értékét az amiről-ahogyan egysége határozza meg. Azt is sejtjük, hogy az ótömlőbe töltött újbor bibliai példázata (Máté 9:17) nem vonatkozik a költészetre; a vers kémiája bonyolultabb ennél: itt az új bor mindig őriz valamit a régi zamatából, és nem marja szét a régi tömlőt, hanem átalakítja, új minőséget ad neki.
Réginek és újnak fortélyosan friss szintézise a Szívdesszert egyik fő erénye. Íme egy példa: Jöjj, hajnali Múzsa, és írni segíts, / nem jön ceruzámra se óda se bordal. / A papír egy üres, korareggeli beach, / jöjj hónod alatt boogie board-dal. [...] S te a Léthe vizéből buksz csak elő, / már ott boogie-boardozol, isteni lányka. / Míg trappol a parton a trampli idő, / a radírfeledés elefántja. (Se óda, se bordal) Fürge anapesztusok foglalják egységbe az antik módra fohászkodó invokációt a feledés alvilági folyójából szörfdeszkával előbukkanó Múzsához, és a parton trappoló trampli idő hangfestő metaforáját, amely az ismert radírmárka emblémáját felidéző furfangosan bonyolult szóképpel egészül ki.
Varró nemcsak hagyományos és új toposzok szintézisének, hanem különböző stílusrétegek egybecsengetésének is ihletett művelője. A „Mert nem szerettem én még senkit így előtted…” slágerszerű verskezdetet emelkedettebb metaforák követik: …az érvek itt, e büszke cédrusok ledőltek, / a lábam ismeretlen, vad, ősi tájra ért, / …majd egy prózaian tényszerű megállapítás következik – ha úgy veszem, kedves se vagy, se szép -, amelyet egy gunyoros stílusfintor old fel: de bájkörödbe léptem, s nincs többet onnan exit… Az irodalomtudományi zsargon is kap egy oldalvágást: nem is téged szeretlek, hanem talán csak ezt itt, / az archetipikus, benned lakó izét, / a minekmondjam, ezt a női entitást, s ennek iróniáját egy újabb „slágersor” erősíti és zárja le a verset: és nem tudok utánad szeretni senki mást.
A kötet egyik legkarakterisztikusabb darabja a disztichonokban írt „reggel“, amelyben a reggeli szorongás metaforikus megjelenítését sima átmenettel váltják a hétköznapi reggel reális és egyszersmind idilli eseményei: mért reggel fut a háton végig a rémület ujja – / gőgünk láncingét mért reggel veri át / fürge nyilával a kétség – csördül a vekker, a reggel / bús hadi kürtje… és máris hahó, ugrik az én gyönyörűm, / vesz papucsot, macisat, hamar oldja le szép derekáról / két ölelő karomat, fut ki pisilni hamar… Amíg szemünkről / most veszi játszva csak el puha lánytenyerét a halál, addig a kedves módszeresen mosakszik, hosszan válogat bugyik és ruhák között, sminkel, és mint kiderül …négyféle nedűt hörpint föl ilyenkor a drága, / kávét, dzsúszt, kakaót, gyömbér ízű teát. És a költő eközben azon töpreng, hogy mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek, /mért vacog úgy, miután reggel a partra kilép…
A versek stiláris többszólamúságának alaprétege a mindennapi beszéd, amelyet a költő mértéktartóan jelenít meg, olykor a köznapi diskurzusra jellemző kihagyásos szerkesztéssel – Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen. / A pletykarovatot te, a sporthíreket én. / Te pontban akkor ott vagy, én késve érkezem. / Én két cukorral kérem, te pedig feketén – vagy csak egy közbevetett familiáris kifejezéssel: A Moszkva téri McDonald’s előtt, / ahol a Hold leszáll a 6-os É-ről, / vagy hányasról – ó, változó idők! – / zord járókelők járkálnak le és föl. (Éjszakai busz)
A kötet polifóniájának másik meghatározó elemét nevezhetjük akár „a számítógép poétikájának”, vagy csak egyszerűen „e-stílusnak”. Napjainkban gyakran tapasztalhatjuk a (részben jogos) aggodalmat, hogy a számítógép elsivárosítja nyelvhasználatunkat. A Szívdesszert másról tanúskodik. Varró a számítógép terminológiáját poétikai eszközzé emeli, mértéktartó természetességgel, nem pedig funkciótlanul, hogy „trendiségét” bizonyítsa: És az egész világ csak egy linkgyűjtemény, / s a dolgok benne linkek – / kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém, / te vagy honlapja mindnek. (Vers az elektronikus levelekről…) Másutt rezignáltan panaszolja: A szíved az enyémmel nem kompatibilis… Új műfajt is teremt, a verses sms-t; íme egy vallomásos példánya: azt írom + most 1 smsbe / hogy beléd vagyok kedvesem esve / vágyak dobálnak partra kivetnek / billentyűzárát oldd ki szivednek. (sms) És egy kesergő: itt állok én e kerge hős / kabátom vízlepergetős / a szmájli számra ráfagyott / ha nem szeretsz hát ne szeress / ez itt csak egy teszt sms / hogy nyomkodom tehát vagyok (sms #4). A kortársi technika poetizálásával Varró nemcsak újat hoz, hanem hagyományt is folytat. Petőfi mindössze egy évvel az első hazai vasútvonal megnyitása után már metaforizálta a vasutat: Ezek a föld erei, / Bennök árad a műveltség, Ezek által ömlenek szét / Az életnek nedvei. (Vasúton, 1847) Ady saját versét, A halál automobiljánt így kommentálta 1909-ben: „…azt vallom, és sírom ma is, hogy legalább automobil-tempóban kell élnünk, éreznünk és tennünk, hogy az élet juttathasson egy kis mámort és vígasztalást.” (Idézi Földessy Gyula: Ady minden titkai. Budapest, 1962, Magvető, 55. o.) Ugyanő az ember nagyságának és hatalmának szimbólumát látta a repülőgépben: Repülő, lármás gépmadárnak / Istenkísértő, bátor, büszke szárnya / Vallja: Emberé a teremtés / S Isten csak egy megócskult koronája (A nagyranőtt Krisztusok, 1912). Megjegyzendő még, hogy a technika és a tudomány új fogalmainak, műszavainak beáramlása a poétikai eszköztárba nyelvünk vitalitásáról, gazdagodásáról tanúskodik, még ha nem is mindegyik „e-metafora” válik mindennapi nyelvhasználatunk közkincsévé.
Korunk irodalomtudományának egyik meghatározó elve, illetve eljárása a hasonló vagy egymásnak többé-kevésbé megfelelő szövegek, az úgynevezett intertextusok kimutatása különböző korok és társadalmak költőinek műveiben. A gondolat nem egészen új, régóta sejtjük, hogy az emberiség évezredek óta voltaképpen „ugyanazokat a verseket”, illetve azok változatait írja, mindazonáltal az intertextualitás fogalma fontos szerepet játszik az irodalom folytonosságának, hagyomány és újítás dialektikus kapcsolatának feltárásában. Nos, a Szívdesszertben is találunk érdekes intertextusokat. Akad közöttük könnyen azonosítható, már-már banális (S e szív – akár a jég Montblanc csucsán, ha meggyúl – / felolvad, szétreped… Vers az elektronikus levelekről…), de olyan is, amely sokkal távolabbi múltba nyúl vissza. A Mozi c. versben a költő azzal az elragadtatással festi kedvese szépségét, amely felismerhetően rokon Szulamit, a Menyasszony szépségének leírásával a bibliai Énekek énekében: Betege vagyok a szerelemnek (vö. …mert betege vagyok a szerelemnek… É. é. 2:5, Károli Gáspár fordításában); Szép a te szemed… és a szád, és szép a te fogad… (É. é. 4:1-3: … a te szemeid galambok… A te fogaid hasonlók a megnyírt juhok nyájához… Mint a karmazsin cérna, a te ajkaid…); Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled (É. é. 7:3: A te két emlőd, mint két őzike…); Gyere, nevető szemü, airwaves leheletü! (É. é. 7:8-9 …és a te orrodnak illatja, mint az almának. És a te ínyed, mint a legjobb bor). A moziban a szerelmesek pattogatott kukoricát esznek, és legurul a nyakadon a kukoricamorzsa, / elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa. Ez az epizód alighanem modernizált változata a tizenöt éves Puskin pajzán versének „Egy tubákoló széphezá”: Bárcsak volnék a tubákod! Szelencéd / Mélyéből szívem két ujjal kivennéd, / És megszagolnál, mintha rózsa lennék, Én pedig, óh, én istenülnék, / S lehullnék, csúsznék – kéjek kéje! – a / Mellfodrodra, az ingedre, oda, / Sőt talán… Óh, hallgass el, csacska lélek… (Szabó Lőrinc fordítása), „A szíved az enyémmel nem kompatibilis…” kezdetű versben olvassuk: Szeretkezés után felkattan tested esti, / ezer izzóból álló díszkivilágítása, / fénybe borul az összes kapud, pilléred, íved… A női test mint palota vagy templom archetipikus metaforája az Énekek énekében is fellelhető (A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; …a te orrod hasonló a Libánus tornyához… 7:4), közelebbi felbukkanását Babits Szerenádjában találjuk: …tested titkos templomát / dallal így imádom. // Elefántcsont palota / boltozatos melled / kettős márványoszlopa / nyugszik egymás mellett, / fejed fenn a vánkoson / tornya, melyen átoson / lágy tömjénlehellet.
Varró egy háromsoros strófákból és refrénből álló középkori portugál versformában énekli meg, hogy kedvese (feltehetően egy túl jól sikerült buliból hazatérve) lehányta a küszöböt (Cossante a lehányt küszöbről). Még a korunk parttalan verbális és képi szabadosságán edzett olvasó is felvonja szemöldökét: mi ez? polgárpukkasztó antiköltészet? vagy csupán nyegle gusztustalankodás? Csodálatosképpen: egyik sem! Kit látlak otthonodban hányni a küszöbre, / bennem a szerelem is így tisztult ki szebbre. / Arra a pillanatra. Ítélje meg ki-ki a maga olvasata szerint, én úgy érzem, hogy e versben a terentiusi „nihil humani…” („semmi, ami emberi, nem idegen tőlem”) szolidaritása szólal meg, test és lélek egységének vallása, „égi” és „földi” szerelem szétválasztásának meghaladása. És akaratlanul felidéződik József Attila legszebb szerelmes verse, az Óda: Az örök anyag boldogan halad / benned a belek alagútjain / és gazdag életet nyer a salak / a buzgó vesék forró kútjain!
Mindezek alapján mivel járulhatunk hozzá a költő „mibenlétének konstatálásához”? Amint már elöljáróban jeleztem, korábbi köteteihez képest Varró Dániel költői látásmódja mélyült, kifejezőképessége izmosodott és csiszolódott. Verseiben kevesebb az üresjárat és a blikkfangos bűvészmutatvány. Tartalmasabb lett nyelvi leleménye, a versek stiláris többszólamúsága. Ebben a kötetben is megmutatkozik kiváló verselőkészsége: biztonsággal kezeli a hagyományos formákat, a disztichont és a szonett különböző változatait (anélkül hogy a poeta doctus szikár és pedáns pózát venné fel), nem ír csupán tipográfiailag tördelt, benső ritmus nélküli álszabadverseket. No és a rímei! Bátran emel rímbe új szójövevényeket, ezzel is támogatva polgárjoguk elnyerését: írni segíts ~ reggeli beach, és ímé reszketeg ~ itt ímélezgetek, láza ~ pláza, feminista ~ eme lista, ne szeress ~ sms, entitást ~ senki mást stb. (Kosztolányi bizonyára mosolyogva figyel a felhők mögül…)
És végül: van-e „üzenete” e karcsú kötetnek a versolvasó számára? Van. Igaz, mindössze annyi, hogy a stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák, és (amiről Varró még nem szól) az abszurd mocsarába süllyedő egész világunk ellenére az élet él és élhető. Avagy Goethe halhatatlan képzavarát idézve: „a lét aranyló fája zöld”. Üzenetnek ez mostanában nem is kevés.
Kapcsolódó írások:
Molnár Gál Péter: Outlet-Lear (Shakespeare: Lear király. Tragikus játék az élettel két részben. Nemzeti Színház, 2007. február 7. Fordította Vörösmarty Mihály-Mészöly Dezső. Rendező Bocsárdi László. Díszlet Bartha József. Jelmez Dobre-Kóthay Judit. Zene Könczei Árpád. Szereplők: Blaskó Péter, Varga Mária, Söptei Andrea, Vass Teréz, Jordán Tamás, László Zsolt, Stohl András, Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari, Spindler Béla, Gazsó György, Hevér Gábor, Orosz Róbert, Újvári Zoltán, Vida Péter, Cmarits Gábor, Ficzere Béla, Előd Álmos, Kassai László, Fadgyas Ábel. ) Molnár Gál Péter Outlet-Lear Kezdetben lett volna Törőcsik mint...
Molnár Gál Péter: Hát bizony, Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Mesejáték három részben (de azért kettőben adják). Rendező Valló Péter. Díszlet Antal Csaba. Jelmez Szakács Györgyi. Zene Melis László. Koreográfia Gergye Krisztián. Film M. Nagy Richárd. Világítástervező Mórai Ernő. Csongor, ifjú hős: Kulka János, Kalmár: Gazsó György, Fejedelem: Spindler Béla, Tudós: Blaskó Péter, Balga: Szarvas József, Tünde: Sipos Vera, Kurrah: Schmied Zoltán, Berreh: Marton Róbert, Duzzog: Nagy Cili, Ilma: Schell Judit, Mirígy: Almási Éva m. v. Ledér: Nemes Wanda, Éj: Molnár Piroska. Bemutató: 2006. november 17. Nemzeti Színház. ) Molnár Gál Péter Hát bizony, Csongor Karinthy-Kosztolányi kedves ifjúkori...