Mára egyszerű ujjgyakorlattá vált úgy bemutatni az iszlámot, mint a modernitásnak ellenszegülő vallást. Botcsinálta teológusok kutakodnak Mohamed életében és a Koránban, hogy felleljék azokat az okokat, amelyek (szerintük) megfertőzik a muszlim világot, és végzetes szellemi és kulturális elmaradottságra kárhoztatják. Az új tudományág képviselőinek szemében az iszlám fundamentalizmus az iszlám és a Nyugat közt lévő feloldhatatlan antagonizmus megjelenési formája.

Esszénk kimutatja ezeknek a borúlátó és agresszív elemzéseknek a felszínességét. Arra törekszünk, hogy másfajta értelmezését adjuk a világnak és a világ változásának. Nem lesz "civilizációs összeütközés”. Ellenkezőleg: a társadalmi és történelmi indikátorok mélyebb elemzése a "civilizációk találkozását” vetíti előre. Ezt bizonyítandó latba vetjük a demográfiai analízis eszköztárát, amely nemhogy a modellek széttartására vall, hanem azt mutatja, hogy a közeledés gyors és széles körű. A muszlim világ a demográfiai kulturális és mentális forradalom korszakába lépett; ennek köszönhetően alakultak át annak idején a ma legfejlettebb régiók. A muszlim világ a maga módján egy olyan találkozási pont felé közeleg, amely sokkal egyetemesebb történelmi környezetbe ágyazódik, mintsem a közgondolkodás vélné.

Kezdjük egy ténnyel: a demográfusok mintegy harminc éve látják, hogy megcsappan a népességszaporulat a muszlim világban. 1975-ben 6,8 volt az egy nőre jutó születési arányszám, 2005-re ez 3,7-re zuhant. A különböző országok mutatója erősen szóródik: Nigerben 7,6, Azerbajdzsánban 1,7 az arányszám; Iránban és Tunéziában megegyezik a franciaországival. Ez mélyreható kulturális-társadalmi fordulat, és a tradicionális egyensúlyok megbillenését mutatja. Olyan gyökeres fordulat, mely kihat a tekintélyviszonyokra, a családszerkezetre, az ideológiai referenciákra, a politikai rendszerre… A születésszabályozás egy antropológiai transzformáció tünete s egyszersmind mozgatórugója is.

A fent jelzett dinamika nemcsak a muszlim világra jellemző. Sok más régióra is kiterjed. Voltaképpen bajos volna megmondani, van-e egyáltalán olyan ország, amely hosszú távon kivonhatná magát ez alól. Fokról fokra ez válik az egyetemes történelem egyik alapvető tengelyévé, melynek ismeretében lehetetlenné válik részekre tagolva megjeleníteni a globalizált világot, és érvénytelen a kultúrák, vallások szerinti vízió. Az utóbbi három évtizednek ez az egyik nagy tanulsága.

Amikor e könyv szerzői tanulmányaikat folytatták, úgy látszott, hogy magas születési arányszám és csökkenő halandóság mellett a harmadik világ fékezhetetlen és felmérhetetlen demográfiai növekedést produkál. Az akkori szociológiatudomány egyik meghatározó alakzata volt a népességszaporulat és a gazdasági stagnálás okozta ördögi kör. Azóta minden földrészen és immár majdnem minden országban meghonosodott a születésszabályozás, aminek nem lehet más magyarázata, csak a mentalitásforradalom hipotézise. Mert a puszta gazdasági fejlődésből nem vezethető le a változás.

A demográfusok által legjobban bemért valós változó nem a bruttó hazai össztermék, hanem a nők alfabetizációs aránya. A népességnövekedési rátát és a női írni-olvasni tudás arányát összevető koefficiens mindig igen jellemző adat. Tekintve, hogy az írás-olvasás elterjedtségét nem determinálja a gazdaság fejlettségi foka, joggal feltételezhetjük, hogy az alfabetizációtól a termékenységi arány csökkenéséhez vezető történelmi jelentőségű változás független, autonóm mentalitásfejlődésre mutat. Az írás-olvasás meghatározó fontosságának koncepciója a klasszikus egyetemestörténet-felfogáshoz vezet vissza, a felvilágosodás eszméjéhez vagy 19. századi nézetekhez (lásd például Condorcet: Az emberi szellem haladásának történelmi vázlata vagy Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról). Azok a gondolatok kétségkívül divatjamúltak, de érvényességükből mit sem veszítettek.

A mentalitásfejlődésnek nem a női írni-olvasni tudás az egyetlen faktora. Vizsgálni fogjuk a férfiak alfabetizációs szintjét is, ami tudományosan kevésbé elfogadott módszer, de igencsak hatékony, ha az elemzés tárgya a muszlimvilág-beli születéscsökkenés. Ugyancsak alkalmunk lesz taglalni a vallás szerepét, ami alapvetően fontos változó a demográfiában. Egyetlen vallás sem képes gátat vetni a demográfiai forradalomnak, az iszlám éppoly kevéssé, mint a buddhizmus vagy a kereszténység. De a demográfiatörténet rámutat a termékenység csökkenését többnyire (alighanem mindig) megelőző vallási válságok fontosságára. A muszlim világ esetében a vallási sajátosságok nyilvánvalóvá teszik az iszlám belső megosztottságát, a siíta és a szunnita hagyomány közti hasadást. Amiképpen a kereszténység katolicizmusra és protestáns felekezetekre való szétkülönülése Európa történetének meghatározó mozzanata.

Mindazonáltal azt is látni fogjuk, hogy a siíta-szunnita szembenállás a magyarázatnak csak az első grádicsa. Ahol jelentékeny fékező tényezők látszanak fennmaradni, például a szunnita arab világ egyes országaiban, ott sem a vallás a döntő faktor, hanem a különösen erős családi hagyomány, a patrilinearitás. Márpedig az apaágon való családstruktúrák évezredekkel Mahomet harcosainak megjelenése előtt jelentek meg a Közel-Keleten. Következésképp nem lehet a Koránnak vagy a középkori muszlim tradíciónak tulajdonítani azokat a merevségeket, amelyek bizonyos esetekben fékezik a demográfiai forradalom utolsó szakaszát. A szent szövegek áltudományos elemezgetésénél jobban megmagyaráz némely időleges divergenciát a családszerkezetek antropológiája. A családok működésének elemzése egyébként azt is lehetővé teszi, hogy eloszlassunk olyan kétséget nem ismerő, nyugtalanító vélelmeket, amelyek az iszlám és a kulturális diverzitás viszonyára vonatkoznak. Szemben a politikai indíttatású teológusokkal, akik váltig hangoztatják, hogy a Korán a civil életet éppen úgy kormányozza, akár a vallásit, be fogjuk mutatni, hogy a muszlim emberek túlnyomó többsége a mindennapi és a családi életben fittyet hány a testet öltött ige parancsolatainak.

És végül, kiegészítés gyanánt teret adunk klasszikusabb, jelesül gazdasági változóknak is. Amikor kritikus szintet ér el az életkörülményekre való demográfiai nyomás, annak önmagában is fékező hatása lehet a termékenységre. És, ezzel ellentétesen, a muszlim világ szívében az oly fontos kőolajjövedelem megzavarhatja a trendet, mivel a bőség elmúltával, ellenhatásként, felerősödik a szülési hajlandóság. Figyelembe kell vennünk a demográfiai jelenségek egy független politikai dimenzióját is: Koszovóban, Palesztinában vagy Malajziában vallási (vagy faji vagy etnikai – ki-ki válasszon terminust ízlése szerint) konfliktusok állítják szembe a muszlim népességet és a helyi kisebbségi (vagy többségi) populációt. Bizonyos kisebbségek magas termékenységi rátával való védekező mechanizmusa tapasztalati tény, amely nem hagyható figyelmen kívül. A felemlített tényezők sokszínűsége azonban nem érinti a demográfiai átmenet alapvető trendjét, sem a globális átrendeződést, amelynek része. Ellenfeleink azt fogják ellenünk szegezni, hogy a mondott átmenet nem ad magyarázatot a muszlim világ mai gondjaira, nevezetesen gazdasági elmaradottságára és az erőszakra. Ha igaz volna, amit mi feltételezünk, akkor békés és gazdag társadalmak felbukkanása volna várható.

A muszlim világ technológiai és gazdasági elmaradása kétségtelen. Ugyancsak tagadhatatlan az erőszak jelenléte, és benne az öngyilkos merényleteknek az a döbbenetes elterjedtsége is, amilyet sosem ismert a történelem. De Amerika Irak-inváziója emlékeztet rá, hogy a Nyugat nem mond le egykönynyen abszolút kategóriában kivívott bajnoki címéről (vesd össze második világháború, holokauszt, Hirosima). És ehhez még csak Mahomet harcos szellemi segédlete sem kell. Persze való igaz: a muszlim világ csakugyan fundamentalizmusról tesz tanúbizonyságot, és nagyméretű erőszakról.

Csak az a kérdés, hogyan interpretáljuk ezeket a jelenségeket. A nyugatiak hajlamosak megfeledkezni róla, hogy az ő demográfiai átmeneteiket is zavargások és erőszakos cselekmények kísérték. A muszlim világ jelenlegi dúltságát és zavarait csak úgy érthetjük meg, ha nem a radikális elkülönbözés megnyilvánulását látjuk bennük, hanem – ellenkezőleg – az átmeneti korokra jellemző klasszikus tüneteket. Azokban az országokban, amelyekben az átmenet a végső szakaszba ért, a veszély általában már elmúlt. Ott viszont, ahol az átmenet még csak nemrég kezdődött, nagy a megrázkódtatáspotenciál, és erős a veszély. Ez érvényes például Pakisztánra.

A demográfiai átmenet folyamatának elemzése a szokásostól eltérő értelmezést ad a muszlim világban napjainkban tapasztalható felfordulásról. És ez talán az olvasó hasznára válik.

* A szerzők Le rendez-vous des civilisations (Civilizációk találkozója) című könyvének (Párizs, 2007, Éditions du Seuil) bevezető fejezete.

Kapcsolódó írások:

1. Fáy Miklós: Smacizunk a mólón (Sondheim: Sweeney Todd Sweeney Todd – Michael Cerveris; Mrs. Lovett – Patti LuPone Nonesuch Records 2006 ) Fáy Miklós Smacizunk a mólón Van egy szerző, akinek...
2. Barna Imre: Borotvaélen (A bajusz (La Moustache) – 86 perces, színes, feliratos francia film, 2005. Írta Jérőme Beaujour, Emmanuel Carrčre, rendezte Emmanuel Carrčre, fényképezte Patrick Blossier. Szereplők Vincent Lindon, Emmanuelle Devos, Mathieu Amalric, Hippolyte Girardot, Macha Polikarpova. Forgalmazó: Budapest Film. ) Barna Imre Borotvaélen Nehéz boldogulni ebben a világban. Aki...
3. Antal László: Mit kínál a történelem? Antal László Mit kínál a történelem? Hogyan készül a...
4. Dalos György: A történelem csapdái Berlin, 2011. szeptember 5. Nem szabad bízni a forrásokban. Lám,...
5. Nemes Gábor: Durákia – Dióhéj-történelem Oroszországnak két nagy szerencsétlensége van: dárogi i duráki” – az...