«Vissza

Mestyán Ádám

Képelmélet

A testen átdereng a csont képe

és a csonton a valaha volt test.

A csont és a hús így alkot személyt,

és a személy a torz őrizetest.

Elmúlnak érzéki történeteink,

így a sok csont, a hús és a test.

Mit tettél az emlékezettel,

hogy így őrzöd a tudat-felettest?

A valaha volt test súlya

miképpen nyomhatja csontomat?

Mivé bomlik a májfolt, milyen

igére bonthatja csókomat?

Bennem él tovább az idegen,

testben a test, lélekben a lélek.

Bennem élnek a csonttalan ősök,

estben a reggel, tévében a képek.

Otthoni politika

Mert a kisállat életünk része,

jól tartjuk, megelégszünk vele.

Tápja porhanyós, az alom

első osztályú német import.

Megvan a kedvenc sarka,

naponta odabújik, vackol.

Ott hideg van és nem látja őt

az örökké simogató tekintet.

A kisállat puha, szőrös,

szeretetre éhes lét:

évszázados manipuláció

aranyos végterméke.

Hozzárakjuk a magunkét,

kasztráció, ijesztgetések,

sebek és simik: szobaállati sors.

Ilyen ez a politika.