Dalos György
„Mészáros" fedőnevű informátor jelenti 1968 áprilisában:
Ami az általános hangulatot illeti, az elmúlt időszakban a következőket tapasztaltam: 1. Vidéken a legkülönbözőbb létesítményekben, tehát a dolgozók között a hangulat átlagos. Ez alatt azt értem, hogy az emberek legnagyobb része apolitikus, de az állam céljaira aktivizálható. Igen kisszámú, rosszakaratú „kibicet" lehet tapasztalni, ezek idős emberek, de kesernyés szájhúzásokon túl nem lépnek, nem aktívak. Vidéken az a fajta huliganizmus, amely pl. Pest külvárosaiban él, nem tapasztalható. Érdekes módon erősen elszigetelt minden, Pesten virulens a nyugati szellemi áramlat is. Azokat a „bátor" magyar írókat, akik a rendszer bírálatába lopnak erősebb elemeket (Moldova, Fejes Endre), úgyszólván senki sem ismeri. Lényegében tehát kagylóhoz hasonlít a vidék, amely legfeljebb kíváncsian nézi Pestet, de sajátjává abból, ami idefönn lejátszódik, semmit sem tesz, csak a külsőségeket. 2. Pest hangulata, ami a gyárakat illeti, kettős arculatú. Egyrészt kialakult egy olyan álláspont, mely napirendre tért a mechanizmus felett, és megállapította, hogy úgyszólván nem történt változás. Ezek a rétegek szkeptikusak, de a saját érdekükben elég jól illeszkednek a rendszerbe, többnyire maszekolnak, és az életszínvonaluk is kielégítő. Az ingázók álláspontja (ti. akik hétvégén hazautaznak) aszerint változik, hogy milyen távol esnek a centrumoktól. A Nyírség és Szabolcs ingázói teljesen vidékiek, és nem gondolkoznak politikai problémákon, csak a futballon. A Pestet övező ingázóbázisokból jövők-menők annál aktívabbak. Ők azok, akik talán a legizgágább típusok, többségük iszik is, reakciós vicceket mesélnek, a vonaton provokálják a szovjet katonákat, és zsidóznak. Többségük Ceglédről és Lajosmizséről jár be, tapasztalatom szerint ingerültségük oka anyagi helyzetük általuk vélt igen alacsony színvonala, a pesti „gazdagok" életmódja és az, hogy nem lakhatnak Pesten. 3. Pesten a külvárosokban ismét elég sok „galeri" működik. Ezek egy része most a „hippiket" majmolja, és aszerint öltözködik, sőt megpróbálja a hippik anarchizmusát is átvinni az életbe. Valójában persze álhippik, akik a szokásos időn belül le fognak higgadni, vagy bűnözőkké válnak, a tipikus lefutási görbén. Szerintem teljesen veszélytelenek a potenciális veszélyt leszámítva.
(MSZMP KB adminisztratív osztályának koordinációs ülése, 1968. április 18. Napirend: Pór György és társainak ügye.) Az ügyet nyílt tárgyaláson kell tárgyalni, de csak meghívottak vehetnek részt. A résztvevők listáját úgy kell összeállítani, hogy mindazok hallgassák végig a tárgyalást, akiknek az ügyben szerepük volt - hogy számukra tanulságul szolgálhasson -, valamint azok, akik az ügy kapcsán politikai munkát fognak végezni (KISZ-vezetők, oktatók stb.). A koordinációs ülés kívánatosnak tartja, hogy az eljárás során az ügy konkrétan államellenes jellegét domborítsák ki, utalva a konspirációra és egyéb jelenségekre, amik bizonyítják, hogy a vádlottak nem nézeteik miatt kerültek bíróság elé. Kívánatos, hogy a bíróság az ügyet túl sem értékelje, de ne tekintse jelentéktelennek sem, s az általános joggyakorlatnak megfelelően hozzon ítéletet.
(Retro) Tavasz volt, 1968 tavasza, öt év moszkvai tartózkodás után az első, amelyet Budapesten töltöttem. A Munkásmozgalmi Múzeumból gyalog jártam haza. Délután három órakor a Halászbástyánál leereszkedtem a Lánchídhoz, mert jólesett hirtelen megpillantanom a Duna kék csíkját. Érzékeimet miniszoknyák suhogása csiklandozta, a rádióban Koncz Zsuzsa énekelt: „Ez az a ház, ahol semmi se változik / ez az a ház, ahol áll az idő." A belvárosi IBUSZ-iroda előtt hosszú sorok álltak, az állampolgárok már most beadták útlevélkérelmüket a nyári velencei vagy párizsi útra. Diákok ültek a Nemzeti Múzeum lépcsőin, kezükben tankönyvvel. Közeledett a vizsgaidőszak. Szűkszavú újsághír szerint más diákok ugyanebben az időben Párizsban barikádokat építettek. De a párizsi diákok nagyon messze voltak, sőt a pestiek is elérhetetlennek tűntek számomra. Ott járkáltam közöttük, tegnapi diák, a múzeum kedvéért felvett esetlen zakómban, a kezdődő hőségben verejtékezve, borostásan és fáradtan. De jó volna fiatalnak lenni, gondoltam, noha még csak huszonnégy múltam. Sürgősen elő kellett teremtenem ötezer forintot, hogy ügyvédemnek, dr. Románnak kifizethessem az előleget...
(MSZMP KB Adminisztrációs Osztálya) A koordinációs ülés kívánatosnak tartja, hogy az ügyben első fokon az egyetemi év befejezése előtt ítélet szülessen. A tárgyalás során a kínai és albán kapcsolatokat megfelelően rögzíteni kell a jegyzőkönyvben és az ítéletben. Az esetleges külpolitikai lépések megbeszélésére később kell visszatérni. Azoknak a személyeknek az ügyét, akik bíróság elé nem kerültek, fegyelmi felelősségrevonás céljából az illetékes szerveknek meg kell küldeni.
Ha szabad így kifejeznem, a megrendelő államhatalom hangulata is átlagos volt, amikor ügyünk kapcsán mérsékletre intette a bírákat. Pór Gyuri ennek a hangulatnak a jegyében kapott két és fél évet, s ez volt a legmagasabb büntetési tétel az ügyben, a vádlottak több mint felére hattól nyolc hónapig terjedő felfüggesztett szabadságvesztést róttak. Maga a minősítés szigorúbb volt a tényállásnál, és erről mi magunk is tehettünk: két nagy labdát dobtunk fel ugyanis a nyomozó hatóságnak. Az egyik, hogy egy konspiratív összejövetelünkön a Btk.-t tanulmányozva egyetértésre jutottunk, miszerint tevékenységünk leginkább az államellenes összeesküvés kategóriájába sorolható. A másik, hogy terjedelmes programtervezetünk 34. pontjában meglehetősen brutális nyíltsággal fejtettük ki: Nem titkoljuk, hogy célunk a revizionizmus köntösébe bújt burzsoá-bürokrata diktatúra erőszakos megdöntése. Vagyis úgyszólván tálcán vittük nekik a vádat, még akkor is, ha e a kijelentés mögött semmiféle tettleges megnyilvánulás nem volt.
Archív anyagokban böngészve döbbenten tapasztaltam, hogy a miénkkel párhuzamosan folyt egy „Nemzeti Kommunista Párt" nevű illegális csoport pere, s abban még enyhített másodfokon is öt éveket osztogattak. Igaz, azt az ügyet katonai bíróság tárgyalta, mert a vádlottak - zömmel nemzedéktársaink - között két tényleges szolgálatát teljesítő honvéd volt, és azok a fiúk fegyvert és lőszert is gyűjtöttek. Ráadásul szemben a Rajk-afférral, amelynek letartóztatottjai között, mint a korabeli kommüniké büszkén hangsúlyozta, kétkezi munkás egy szál sem akadt, ezek a szerencsétlenek kivétel nélkül az esztergapadot cserélték fel a vádlottak padjára. Közülük bizony senki sem védekezhetett szabadlábon. Fegyvereikről, amelyekkel a közép-európai népeket akarták a szovjet függéstől megszabadítani és egy szocialista konföderációban egyesíteni, még a bíróság sem állította, hogy használhatók lettek volna. Valójában ugyanúgy megrekedtek a csoportdinamikán belül, mint mi. Nem tudtunk róluk, pedig az egyik szakaszban fővádlottjukat ugyanaz az ügyvéd képviselte, mint engem. Nem volt nagy választék: védőinket a különlegesen megbízhatóak úgynevezett „dupla nullás" listájáról választhattuk.
(Mészáros fn. i.) Az egyetemisták között főként a filozófia szakon jelentősen visszhangzik a Pór-ügy, amely, úgy látszik, erősen érdekelte ezt a társaságot. A filozófia szakon két csomópont van: a Ny. Sz.-jellegű emberek, akik enyhén revizionista állásponton állnak, és a R.- és V.-féle vonal, amely baloldali, akik a New Observert és más kalandorlapokat olvasnak, és a világforradalomban hisznek. A Pór-ügy a főiskolákon is vetett gyűrűket, mert a képzőművészetisek közül többen érdekeltek, és ezért is szenzáció a per, amelynek fordulatairól egyrészt a szabadlábon lévőktől lehet információkat kapni (...) másrészt számos pletyka terjeng (...) A szereplők közül Dalos Györggyel és M. Istvánnal beszéltem... Mindketten optimisztikusan fogják fel helyzetüket, bár aggódnak kissé! Az egész ügy legfeljebb bosszantja őket, mintha valami kínos ostobaságról lenne szó, megbánni látszólag semmit sem bántak meg.
(Retro) Késő este, az Abbáziából hazafelé menet beleütköztem Vorsába. Vorsa munkásszármazású író volt, ötvenhat után kezdte pályáját, és nagyon szeretett volna jóban lenni az I. K. körüli értelmiségiekkel. Ezek azonban, panaszolta többször is, a hatóság ügynökét sejtették benne. Vorsa egy ideig a Múzsa Kiadónál dolgozott, de onnan állítólag túlzott italozása miatt el kellett jönnie. Az ilyen indoklások természetesen lehettek ürügyek is, de ezen a június estén Vorsa valóban részeg volt.
Támolyogva, széles ölelő gesztussal fogadott. - Hallom, mi van - mondta és szomorúan megcsóválta a fejét. - A rohadt polgári banda bezzeg egymás után kapja a Kossuth-díjakat, de a bolsikat bepereli... - Tyűha, gondoltam, ez nagyon lelkes, jó lesz vigyázni. Pedig Vorsa nem provokálni akart. Körülpillantott, hogy nem hallja-e más is, majd szemembe nézve, mintegy váratlanul kijózanodva, tagoltan mondotta: - Ezen a földrészen, kis öcsém, semmit sem lehet tenni a Szovjetunió ellenére. Ezt az amerikaiak is tudják, meg a kínaiak is tudják. Mert erről ugyebár megegyeztek Jaltában. Ötvenhat is azért nem sikerült, Jalta miatt. - Ingatag léptekkel távozott, de vissza-visszafordult, és vigyorogva ismételte a számomra csak egy mediterrán fürdőhelyet jelző városnevet.
„Mészáros" fn. már nincs az élők sorában. Kedélyes, kesernyés humorú fickó volt, amolyan elfuserált értelmiségi. 1968 őszétől másfél évig rólam is jelentett. Nagy becsben lehetett a cégnél, mert javaslatokat is kértek tőle a besúgottak ügyében. Esetemben ekként fogalmazott: „Amíg működni fog, ártani is fog. Csak ártalmatlanná tehető." Mit mondjak, harmincöt év után is megdobbant a szívem.
Írás a falon (1968, Párizs)
Egyetemek, iskolák, utcák, színházak
A barikád lezárja az utcát, de megnyitja az utat.
A burzsoáziának az az egyetlen öröme, hogy minden örömét lealjasítja.
A dékánok dékánjanak, a zsaruk zsaruljanak, a forradalmárok pedig csináljanak forradalmat!
A demokratikus gimnáziumért egy osztály nélküli társadalomban. Az osztály nélküli
gimnáziumért egy demokratikus társadalomban.
A falnak is füle van. A fülednek is fala van.
A forradalom hihetetlen, mert igaz.
A gazdaság sebet kapott, dögöljön meg!
A halál szükségképpen ellenforradalom.
A képzelet veszi át a hatalmat.
A konzervativizmus a rothadás és csúfság szinonimája.
A lustaság bűn, de egyszersmind jog is.
A mában élni!
A művészet egy nagy szar.
A pimaszság az új forradalmi fegyver.
A politika az utcán zajlik.
A Sorbonne lesz a Sorbonne Sztalingrádja.
A szabadság minden bűnök bűne, és a mi abszolút fegyverünk.
A szakszervezetek kuplerájok.
A tekintély oda, ne fussatok utána!
(folytatás a 34. oldalon)
Dalos 2M. lev. 07. 20