«Vissza

Finy Alexandra

Vérvörös

A színe persze nem a piros,

de nem is a fekete, ahogy gondoltad;

hanem együtt valahogy - ha festek vele,

nem keverem, csak egymás mellé.

Így kicsit mindig más az arány

és a felület egyenetlen.

Tudom, újra azt mondom, ahogy hömpölyög.

A tárgyakból és belőlünk is, és minden érintéssel tovább.

Így lehet, hogy ha megírom: megtörténhetett,

vagy megtörténhet még.

Ahogy kezem kapaszkodik a toll szárába.

S ki tudja, mit érintettek előtte ujjaim.

Átkaroltalak és ki nem mondott

fájdalmad - inkább fekete, mint piros - bennem.

Hogy egy kéz ismerőssége jelent valamit.

Vagy megsimogattam egy házfalat, csak futólag

és rám szakadt kimondatlanul is egy évszázad.

De én csak patront cserélek.

Precízen, megszokásból.

A tollnak írnia kell - vannak mozdulatok,

amiknek meg kell történniük,

ahogy ő is, pedig már hónapok óta

papír zizegett az ablak helyén. Náluk is.

És senki sem szedett szemetet a városban.

A ház ajtaja előtt megállt, lerázta lábáról a sarat,

nekidőlt a falnak. Nem tudom, milyen koszt, és

mitől tisztult meg, hogy megállt egy pillanatra.

Azóta sem érintettem olyat

- pedig érezném a vérvörösnek azt a keverékét -,

aki tudta volna a történetet folytatni.

Női portrék

1.

A barázdákról a hüvelykujjad körmén

azt hittem, ráncok. Hogy felgyűrte az élet,

azért hullámos. A munkát nem mossa le a víz,

az ujjbegy karcos marad, amikor mise előtt

kitisztítod a körmök alól a földet.

Öntözés előtt két kézzel túrok bele a földbe,

hogy érezzem hited a körmeim alatt.

2.

Csak azért, mert szeretem a szavaidat.

Az énekhangunk és a nevetésünk talán

hasonlíthatna. De nekem elég az a hangsúly,

amit átvettem cserébe egy másikért,

amit odaadtam örökbe. Hogy érezzem,

ahogy kislányként hintázol a hangszálaimon.

A testvérek cserélik el a közös játékokat így.

3.

Ha örökölni azt jelenti, hogy ajándékba kapunk

egy tulajdonságot: akkor a gyermeked vagyok.

Hordozom hallgatásod. Ahol nem lehet ölelni,

talán elég hallgatni. Érezni, ahogy átárad a beszéd

és visszapattan, anélkül hogy megmártózna

a szavaimban. A felszínen lehet csevegni.

Csacsogni, ahogy a nők szoktak egymás között.