«Vissza

Bakos András

Színjáték

Fogadkoztunk, hogy ha tényleg meg

bírjuk venni egyszer, azonnal átfestjük,

mert ez óborzalom. Amikor végre

megadatott, neki is fogtunk. Pár év

múlva ismét, akkor sokkal hamarabb

készültünk el. Úgy látszott, mintha

már ez is jobban menne. Ahogy

megszáradt a festék, látni kellett,

mennyire rideg és mégis ismerős

az összkép: két szobában is eltaláltuk

a régi színeket. Nyilván nem

voltunk elég érettek. Először

színleg ránk hagyott mindent, hátha

lesz ez jobb is. Aztán közben

föladta - nem éreztük, mikor -

és ahogy lehetett, visszapártolt régi

lakóihoz, akiket mégis jobban

szeretett. Mi pedig: „mint választás

után", „ahogy újrakezdődik egy ország

élete", úgy néz ki, nélkülünk.

Vadidegenek

A fiú megmozdul, aztán mégis

tovább alszik; harmatos, ezüstös

marad körülötte a gyep. Másutt

mindenütt lenyírja a benzinkutas.

Őrá várunk. Hamar a végére ér,

a gépet hátratolja a színbe, bejön

az üzletbe, de még nem fordul

felénk. Kivesz a hűtőből egy üveg

ásványvizet, visszamegy az alvóhoz,

lerakja a feje mellé. A címke?

„A hamvas zöld citrom ízével".

Vajon egy ismeretlenhez ilyen

kedves, vagy valakije neki az az

alvó fiú? Hiába faggatjuk vidáman,

hiába mutogatunk ki, a gyepre.

A kutas udvariasan figyel, hátha

kérdezünk valami mást is, de nem

néz oda. Ebből rögtön értenünk

kellene, de nem. Nagy sokára aztán

vissza a kocsihoz, beszállás.

Folytassuk hát: menjünk még

messzebb, beljebb. Később majd

biztos ráérzünk, miképp kellett

volna már itt is mozogni, beszélni;

nyilván valahogy finomabban.