«Vissza

Tóth Imre

Szaturnusz

Amikor a halál megkönnyebbülés...

Azt mondják, az idő lerombol mindent, te mégis egyre erősebb

vagy bennem. Számomra nincs sors, nincs kötelező végzet.

Szellemem végtelenül szabad. Ha azt akarom, én leszek te, vagy

Te leszel én. A csordának valók a szabályok, nem nekem.

Azt teszek, amit csak akarok. Ez a törvény él bennem.

Például az újságokban a jelek, hogy miről ismerünk egymásra.

Vagy ahogy a telefon cseng. Világokon át, jöttem, hogy találkozzam

veled. Mégis, van, ami jobb, ha mindig csak lehetőség marad.

És akkor beköszönt végre a nyugalom kora.

Tartózkodó Buddha

Ha adhatok egy jó tanácsot, tanulj meg felejteni, hidd el, nem

jó mindenre emlékezni. Ha angyalok fészkelik be magukat a szívbe,

nehezen füstölöd onnan ki őket. Amikor feljön a felejtéscsillag az

égre, emeld fel fejed, tépj ki egy hajszálat, és tekerd egy ágra. Aztán kerüld

meg hétszer. Nincs értelme emlékezni arra, ami már elmúlt.

Mégis, egy utolsó emlék: kint vakító villanás, bent talán

bort isznak éppen, a lökéshullám még kívül, de már számolják

a másodperceket.