Jenei Gyula
jó lenne már, ha meghalnál, anyám,
néztem a tükörbe reggel zuhanyzás
után félébren még. üres voltam,
mint egy megkezdetlen szemeteszsák.
háromnapos borosta (semmi nagy ok!
hetente kétszer, ha borotválkozom.),
néztem magamat bután: negyvenöt
év - hogy lazulnak a szövetek
(a nyakamon látom leginkább). aztán
arra gondoltam, le kellene írnom,
ne csak így: sunyin, magamnak, tükörbe.
hanem, hogy később is szembesüljek vele:
ezen a borostás kedd reggelen azt
gondoltam a zuhany után: meg kéne már
halnod, anyám. aztán azon töprengtem:
te is így gondolod-e. s ha igen, a fájdalom
taszít-e odaátra, vagy inkább az elhitt
bizonyosság, ami vonz? s felmerül-e
benned a kétely, gyámoltalankodva
a végső határon? nem élet az már, anyám,
ami fogva tart. meg kéne halnod,
hogy szabad legyél - így vagy úgy!
ma reggel nem borotválkoztam. de hát
nem borotválkozom én minden reggel!
(fenn salétromos menny ragyog.)
gyerekkorom egéről lepotyogtak
a csillagok. már csak a test a konkrét
a hullaházban, anyám meggyötört
teste. közvetlen halálok: tüdő-
gyulladás, mely következett mell-
kasi folyadék felgyülem., mely
következett májelégtelenségből,
alapbetegség: májrák - suta részvét-
nyilvánítások. a temetkezési
vállalkozó ismerős, rövid téblábolás
a raktárában: árak és szokások
fürkészése, szemfedő- és koporsó-
választás, telefonok a rokonok-
nak, temetési időpont egyeztetése,
koszorúrendelések, a hivatalban
a halotti anyakönyvezés intézése
túlságosan hosszúra nyúlik, a papot
a szomszéd településen érjük el,
jó, hogy autóval jöttünk, szorít az idő,
egykor temetnek valakit, akkor
tudjuk rendezni a sírásókkal az anya-
giakat. megéhezünk, gyerek-
korom városában a cukrászdában,
amely inkább kocsmaként működik,
édességet falunk. egy régi osztály-
társam italos reteszeket pakolgat,
köszönünk csak, nincs miről
beszélnünk. csak a sütemény konkrét
a tányéron. csönd és hit dolga
a többi, türelemé. (gyerekkorodba
nem hagyod magadat visszarántani.)