Egressy Zoltán
Pár napja te vagy a háttérképem, képzeld. Tavaly nyáron készült a kép rólunk, tudod, melyik az, nemcsak rólunk, a többiek is, a parton Velence mellett, még múlt nyáron, a nádak hajlongnak így hátul, emlékszel, amin olyan közel vagyunk egymáshoz, mutattam neked, láttad. Amire mondtam, hogy mindenki látja, hogy van valami. Tudod, melyik kép. Most már mélyen van bennem minden, elaludt minden, mint a tenger. Tudod, melyik kép. Pedig akkor rendesen még nem is volt semmi, nem történt akkor még semmi. Csak aztán másnap délután. Ez volt az a nap, mikor a kép készült, amiről mondtad, hogy már majdnem megőrültél. Meg is beszéltük a képet, azt mondtad, nem úgy van, csak akkor jut eszébe valakinek, aki nézi, hogy van valami, ha gondol ilyesmire egyáltalán. Most már nem jelent semmit ez a kép, semmit nem jelent már nekem. Szóval nem azért háttérkép, mert jelent valamit, csak az emlék miatt. Emlékszel, milyen meleg volt. Meleg van most is, ahol most vagyok. Ha egyébként eszébe jut annak, aki nézi, észrevehet mégiscsak valamit, bár talán csak a közelséget, bár az meg lehet, hogy azért volt csak, hogy beleférjünk a képbe, bár nem, mert a szemünkben van inkább valami. Valami támadás vagy mi, elszántság, nem tudom. A többiek a háttérben nem is látszanak, vannak mindenféle ikonok, mindenkinek a fején van egy, csak a mienken nincs. Ha egyébként eszébe jut annak, aki nézi, tutira látja mindjárt. De neked se jut eszedbe csak úgy valami. Hogy látnád, ami nem jut eszedbe? Feel how your heart beats like a heavy machine. A fejemben van ez a dal egész nap, nem tud kimenni, csak azért énekelem. But it's OK, I gave you a kiss. Laci se gondolt semmire, mikor kiválasztott egyszer egy ilyen full erotikus padlizsánt, mondta a zöldséges, hogy válasszon egyet, aztán összeröhögött velem, pont olyan volt, mint egy fasz. De a Laci nem látta, nem tudta, min röhög a zöldséges, nem állt rá az agya. Én nem röhögtem egyébként. Jaj, te... (...) Nem azért mondom ezt fel neked, hogy akarjak valamit, csak eszembe jutott, és van itt ez a kazetta. Nyugalomban van bennem minden, ami volt, mély nyugalomban alszik, mint a tenger. Tényleg, így alszik az egész, minden. Legfeljebb annyi, hogy össze kell sítenem a gondolataimat. Na, mit beszélek. (...) Úgy érzem, összesítenem kell a gondolataimat. Nem azért vagy háttérkép a számítógépen, hogy mindig lássalak. Nem érint meg, ha látom a képedet. Semleges. Mondom, alszik bennem minden már, ami te vagy, tényleg, mint a tenger, olyan mély az egész. Nyugodtan, mélyen van minden, mint a tenger, nem érzek semmit. (...) Te. (...) Max valami elmúltságot. Érzek. Ezt is majd kivágom, nem szereted azt, hogy max. Egyszer gondoltam, hogy elutazhatnánk ketten valahová, nem most körül gondoltam, ne félj. Most körül, jól van, nem tudok már beszélni se. Volt, hogy nem tudtam megszólalni, úgy szerettelek. Na. (...) Még az elején volt ez bennem, hogy utazzunk el, aztán nem mondtam, jöttél volna a Lacival, hogy mi van a Lacival, pedig ő akkor még nem úgy volt, mint aztán, tudtad is. Megköszönöm a jóságát Lacinak majd egyszer. (...) Remélem, jól vagy, csak ezt akartam. (...) Nem az életemet akarom felmondani neked, ne félj. (...) Ez a régi Alphaville megy bennem folyton, állandóan mostanában. Nem akarok semmit egyébként. Elmondom, mit álmodtam ma. Ültem egy presszóban, és én voltam Eszenyi Enikő. Képzeld, ezt a hülyeséget. A bejárattal szemben ültem, vártalak, vagy hát azt nem tudom, tudtam-e, hogy téged várlak, de volt valami melegség bennem, aki nem is én voltam, és bejöttél az ajtón, úgy, ahogy szeretlek mindig, vagyis ahogy szerettelek, ahogy mindig jöttél felém. De mondom, Eszenyi Enikő voltam, mit tudom én, miért, jöttél, és azt éreztem, amit régen, hogy mindjárt összebújunk, és már azt se bírom ki, ameddig az asztalig érsz, nem fogom kibírni, hogy ne rohanjak eléd, és ne érjek hozzád. Vagy hogy ne nézzelek, tudod, régen volt ez a hülyeség nálam. (...) A bejárattal szemben ültem, figyeltek minket, mert híres voltam, és ahogy jöttél, mosolyogtál, tudod, ahogy mosolyogsz... (...) Nem öleltük meg egymást, azt se tudom, ismertelek-e. Elkezdtél beszélni mindenféléről, nem is hallottam nagyon, csak néztem a szádat, hogy csókolj már meg. Mondtad, hogy kaptál valami illatmintát, Giorgio Armani Attitude-mintát, mit szólok, milyen. Nem hallottam még ilyenről, nem tudom, van-e ilyen egyáltalán, de ezt mondtad, emlékszem, ez biztos. Giorgio Armani Attitude. Valami kis iróniával mondtad, de az illatban meg nem volt semmi irónia. Finom volt. Itt van az orromban. Volt valami könyvespolc a sarokban, nagyon jó illatod volt egyébként, de parfüm nélkül is, az nem érdekelt sose, csak az álomban, tudod, mondtad, hogy Attitude. A könyvespolcot akarom mondani. Odaléptél, nem tudom, mi a francért volt ott könyvespolc, ez is milyen hülyeség, és keresni kezdtél nekem valami könyvet. Nem tudom, mit, csak téged néztelek, de nem mint én, hanem mint Eszenyi Enikő, nem tudom, érted-e. Én nem. Közben az én érzéseim voltak, régi érzések, és minden baromság jött, értelmetlenségek, kiesett már a fejemből, olyan meleg van, nem tudok gondolkodni se. Elmész, visszajössz, ott ülök, aztán valami fiú-lány focimeccsre készülsz, arról beszélsz nekem, összeölelkezünk végre, mintha először történne, én, Eszenyi Enikő, és te először. Tudtam, hogy ez lesz, vártam rá már percek óta. De akkor aztán hirtelen mezővé változott minden körülöttünk, és akkor már én voltam, saját magam, és tudtam, hogy te szerelmes vagy a színésznőbe, aki már nem én voltam. Akartam szólni, hogy már nem az vagyok, aki az előbb. Jaj, úgy szerettelek álmomban, mint régen. Rögtön utána már azt láttam, nem tudom, másik álomba eshettem vagy mi, ott volt ez a mező, és elkanyarodott valahol. Az egész. Egy ilyen mezőút vezetett valahova, szép fű, és te kerested a többieket, nem tudtam, kiket, messze voltál tőlem, én valami domb tetején, nem értettem, miért nem jössz oda hozzám, de te a lányokat kerested, hogy focizz velük. Aztán eltűntél a kanyarban, én utánad mentem, éreztem, hogy az egy szemét kanyar, vár valami ott engem. És igen, ez lett, egyszer csak valami víz kezdődött előttem, nagy víz, nagyon félelmetes, és nem voltál sehol, megijedtem, hogy belefulladtál, most is, te, a torkom így dörömböl, ha rágondolok, pedig csak álom volt. Meg egyébként se érzek már olyasmit, mint az álmomban, ne félj. A torkom szokott betegkedni, azt mondja egy barátnőm, ez kimondatlan dolgokat jelent. Minden betegség valamit jelent, tudod, van ez a dolog, és minden szerv betegsége mást. Na de folytatom, napoztak sokan ott a víznél, sok ember, csupa ismeretlen ember, aztán furcsa volt, megláttam, hogy olyan nagy a víz, egész buszok süllyednek el benne, nagyon nagy autók süllyednek el, emberekkel együtt, senki nem kiabál, békésen tűnnek el a vízben. Kerülgették a buszokat az emberek, mentek bele ők is a vízbe, de nem láttam senkit úszni. Téged se láttalak, megint megijedtem, hogy te már nem is vagy, lenn vagy valahol, lementél meghalni. És akkor jött, hogy le kell mennem érted. És lementem. Lementem. Aztán nem tudom. Megint a mezőn voltam, nézegettem a gyűrűmet, nem voltam vizes, néztem a tigrisfejes gyűrűt, amit a Lacitól kaptam. Te azt nem ismered. Nem tudom, minek néztem, csak néztem a tigris fejét, sose tetszett egyébként. Itt van rajtam most is. A tigrisfej kunkorodik, idétlen, nem is tudom... Lányujjon még csak-csak. Max lányujjon. (...) Látod, én beszélek neked, vess meg érte, sújts büntetéssel, vess meg, tényleg. Mondd, hogy hülye Tánya. (...) Szoktam álmodni dalmondatokat is. Kombinálok, mire vonatkozik. Mostanában ezek az Alphavillek jönnek nagyon messziről. Biztos szégyen ez, amit csinálok, hogy megkereslek, és felmondom neked, amit gondolok. Mondtad, hogy ne legyek szerelmes. És most elbasztam, mert azt hiszed, szerelmes vagyok beléd. Kurvára nem vagyok szerelmes. (...) Laciba se, akkor hogy lennék másba. Volt egy dal, kiskoromban nyomták mindig, You're a woman, I'm a man. Bad boys blue. Arra táncoltam először az első sráccal, ő volt az első. Pár évvel idősebb. Ő úgy mondta, hogy Band boy blues. Azt hitte, Band boy blues. Na, képzeld. Ha csak hetente egyszer látnálak, vagy a hangodat hallanám... (...) Én érzem ezt az Armani Attitude-ot, esküszöm. Mesélted, hogy volt az az osztrák festő, valami wasser, valami víz az is, hogy ő akart magának saját illatot, de nem jött be neki. Mindegy. Mindig mást mondok, mint amit akarok. Csak el akarok búcsúzni már tőled a picsába, hogy ne kelljen mindig arra gondolni, hogy ne gondoljak rád. Jó, hogy nem vagy már nekem. (...) Jó, hogy nem vagy már nekem, nem tudom már végre, milyen gyötrelem, mikor vagy. (...) Nem igaz, hogy nincs senkim a világon. (...) Nem vagyok a tiéd. Nem a tiéd vagyok a világon. Nem ezt akarta az ég. (...) Mi vagy te nekem, őrangyalom? Dehogyis. (...) Várom, hogy telefonáljon a könyvelőm, be kell fizetni az evát, majd megmondja, mennyit. Jaj, te. (...) Találkoztam egy régi osztálytársammal, az iwiwen megkeresett, azt írta, én voltam az egy barátnője. Így írta, hogy az egy barátnője. Egyébként tényleg. Találkoztunk, ez egy lány, alsóban volt a barátnőm, ültem vele szemben, capuccinót ittunk, cukrászdában mindig capuccinót kérek, főleg, ha a másik is, és mondom, lány, de mégis téged láttalak az arcában. Régről élsz bennem, mint öreg folyók illata. Na. (...) Kis pillanatra, mint valami földöntúli kéj, hogy hát te vagy az, ki vagy te, őrangyal, vagy valami kísértő, ki a franc, ilyesmi érzés. Meg szégyen, meg félelem. Megint érzem ezt az Attitude-szagot, van ilyen egyáltalán? Szerettem a nyakadat. A válladat. A hangodat. A nyakadat legjobban. (...) Álmodtam tegnap egy francia mondatot, de leírva láttam. Reveillez vous, belle endormie. Tudod, van, hogy álomban néha tud az ember egy nyelvet. Majd megkérdem a Lacit, mit jelent, ő tud franciául is, biztos tőle hallottam egyébként, vagy láttam valami könyvében. Ő van nekem, látod, nem vagyok egyedül a világon. Egészen elfelejtettelek már téged, te... Van ilyen, nemrég olvastam valamit a felejtésről, már nem tudom, mi volt. Egy könyv volt. Szerettem nagyon a nyakadat. Énekelek most neked. Waiting for a change in the weather. I'm waiting for a shift in the air. Could we get it together - ever. Hoping for your return. Hoping for your sweet, sweet return. Ismered ezt? Alphaville. Ez meg, ami most jön, figyelj, olyan, mintha te énekelnéd rólam. Hello - is this heaven calling? Hello - is somebody there? She must be somewhere. And then she says: hello. She's really an angel. She stands in the sunshine. Így van. She's pulling the strings when she's playing with love. Ismered? Te nem szereted az ilyesmi zenét. Counting, I count every second. And I'm standing, I stand in the rain, I walk up that lane, which leads to the sunshine. She stands in the sunshine, she's closing her eyes, then she takes me away, and she's pulling the strings when she's playing with love... Énekelhetnéd te nekem. Elég szép. Hogy ő egy angyal. Ott van fenn valahol, mindent irányít a háttérből, ezt jelenti. Van egy másik dal. Van sok sor, és minden sor rólad szól. Énekelek még neked. Feel how your heart beats like a heavy machine. The sounds of the traffic is like a silent dream. The dust in the park... (...) Folytatom, bocs. The exhaust from the cars, ascends in that heated afternoon, you touch a sweaty body... Ebben van, hogy Gave you a kiss... Emlékszem az első csókra, mikor először megcsókoltál. Emlékszem. (...) You did what you did to me. Now it's history I see. Ilyenek mennek a fejemben. It's a trick of my mind. Énekeljek még neked? I said: I want you, baby. I said: I want some more. I said: I never ever felt it like that moment before. She said: I want your body. She said: I want your soul. She said: a fallen angel takes it but she'll never let go. Ez már hülyeség, amit csinálok. Ez meg egy tök másik szám. Joke after joke after joke after joke. My love, everything's an interview. Nem sírok, nem azt hallod. (...) Van a Big in Japan. The eastern sea's so blue... Big in Japan - alright, pay then I'll sleep by your side. Régi cucc. Nem éneklek többet, ne félj. Elmondtam most valamit? (...) Itt ülök a mezőn. A dombon. (...) Nagyon szeretlek. Nagyon szeretlek. (...) Kanyarodik a mező, mögötte van a nagy víz. Beviszem oda ezt az egész hülyeséget. Annyira jólesik itt lenni, te... (...) Fúj kicsit a szél, beletúr a hajamba, mint amikor játszottál a kezeddel a hajammal, olyan jó volt, ahogy bizgattad. Rettenetes meleg van, elönt valami meleg belül is. Jó lenne inni valami. (...) Nekem nem volt más utánad. (...) Úgy röhögtél egyszer a South Parkon, emlékszel? Azon, hogy „Mit szólnál egy fánkautomatához? Egy fasza jégkrémbár?" Úgy röhögtél, itt van a fülemben a hangod. Hallom, közelről. Meg a fogaid. (...) Elpirultál, amikor velem voltál, és megláttál egy szép lányt, ez is volt. (...) Már a buszon ülök, most kezdünk süllyedni. Emlékszel, mikor Velencén egyszer négy pohár egyszerre emelkedett fel az asztalról? Közösen ittunk a múltra. Ők nem látszanak, ikonok vannak a fejükön. (...) Azt akarom még, hogy szégyellem magam néha, az ablakból szoktam látni egy melegítős nőt, kapirgálja ki a szemétből a kis fadarabokat, hogy tudjon vele fűteni, én meg ilyeneket gondolkozom. Fázni milyen rossz lehet. Nekem nincs semmi bajom szerencsére. Itt most meleg van, a víz már kezd bejönni, kellemes, kicsit a torkom fáj megint, biztos nem mondtam ki valami fontosat. Nem tudom, kimondtam mindent már. Annyit beszéltem. Talán már nem fogom tudni elküldeni ezt neked. Joke after joke after joke after joke. My love.
Nagy István: Havas tájkép