Podmaniczky Szilárd
Fut a férfi az agárral
földig ér a lába
széles csizma cuppog rajta
merevedés van a nyakában
Hej, hova futsz oly nagyon
kérdi tőle a sánta
görbe bottal megakasztja
a férfi rázuhan az agárra
Nyüszít a kutya a férfi véres
szétrepedt a táskája
s a földön száz felé gurul
sok ezer meleg rétes
Jaj, hogy a rétest vitted haza, bocsánat
sopánkodik a sánta
de jól tudja
erre nincs bocsánat
Fölkel a férfi
az agarat uszítja
s már kergetik a sántát
fölfelé a dombra
De hiába a bosszú
az eső elered
fűbe mos mindent
főleg a réteseket
Akkor a férfi
visszamegy a boltba
elmeséli hogy a sántát
jól megpakolta
Csakhogy a rétes
mostanra elfogyott
s csak sétálgat hazafelé
ki az imént még futott