Tornai József
Együtt halni meg?
De hát együtt halunk meg, mindegy,
hány nomád vagy egyházi év
választ el egymástól! Csak mondd
ki, hogy elmész és nem találkozhatunk
többé e hús-köpenyben.
Én hálásan vagyok e tékozlás
lovasa. Te nem? Nem érzed elégnek
a végzet vagy a véletlen kirajzolódását
szobád falára? Én állandóan
festegetem a pillanatot, mikor
ugyanoda úszom, ahova te,
vizekkel-békálkodó barátom.
Nincs más kiváltságunk. De ez nagy
ünnepély: az egész kozmosz benne
táncol, olyan végeérhetetlen lakodalmi
csárdást, amilyet semmilyen hétköznap
nem ehet meg. Örökké leszünk?
Nem, nem! Csak a szeretet hullámzik
Partról partra, mert a neutroncsillagok
gondoskodnak róla, hogy Ariadné
fonala ne szakadjon el abban a
labirintusban, hol a neandervölgyi
ember és a homo sapiens fölemelte
csúcstechnikával kifaragott bunkóját
a semmi ellen. Látható, hogy az űr
hátrál meg előlünk, és meghalni,
elbúcsúzni innen, annyi, mint a tűz
pattogása a lét festett bölénybőr sátra alatt. %%%