Rapai Ágnes

Előszilveszter

Hovatovább nem marad semmi,

ami a versre emlékezne a versben,

mégsem kérdezem, hova tovább.

Leírhatnám, mi az,

ami végérvényesen

kihűlt, de nem teszem.

Nem ravatalozó,

csak egy bizonyos tér,

az én terem.

2007. december 30-án

egy tea és egy NeoCitran közé

fektetett a szöveg.

Nem vagyok kiterítve.

A bal oldalamon fekszem.

Mint egy éve, két éve.

Majmok ugrálnak az avarban.

Őket látom, ha jobbra nézek.

A telefonom töltődik.

Az óra jár.

Élvezet

Nem arra gondolok.

Sose fogod tudni, milyen.

Nem.

Ahhoz sincs köze.

Amit te gondolsz,

azt pontosan tudom.

Az én gondolatomat

nem tudom még én sem.

Csak érzem.

Senki se írta le.

Nem mondta ki.

Nincs mihez hasonlítani.

Úgy van, hogy nincs.

  %%%