Darányi Sándor
Az ember drogfutárként kezdi, úgy hétesztendős korában,
és kezdetben minden jól alakul, hordja a Kodeint meg a morfint
Franciska néninek, aki a Várban, az Úri utca végén abban a házban
lakik, amelyik most a német követség. Nem mintha tudna róla,
ó nem; a dolognak van pikantériája, mert azzal kezdődik, hogy a Táncsics
Mihály utcai általános iskolába, a majdani Zenetudományiba jár, a zongoraleckék
jobbra a bejárattól, egy kisebb hodályban esnek, csakhogy akinek
nincs odahaza legalább egy pianinója ezerkilencszáz-
ötvennyolcban, magára vessen. A néni jószívű, fel is ajánlja:
ha a gyerek fölmegy hozzá, nála gyakorolhat. Akkor se kapcsol,
mikor kiderül: a zongoraszoba a Bástya-sétányra néz,
hatalmas könyvespolcok, rajta a Jókai összes, az ablak mellett
nagy bőrfotel, nem is kell ujjgyakorlatozni, ellenben mielőtt neki-
durálná magát, Franciska néni leszalajtja a Mikó
utcai patikába - mindez maga a mámor, viháncol, kiscsikó;
nem elég, hogy óráról kieresztik, még táncolhat is az utcán,
a lábán nyúlcipő (kopott balett-topán), mely szárnyasbokájú Hermészt
farag belőle. A vároldal orgonái, a lépcsők menti cserjék
nyújtózkodnak, csupa verőfény minden innen a Lajtán, a Fő utcán,
a Kozma utcán, még nem hallani a perekről; és a patikában igazán
előzékenyek egy gyerekkel, szó nélkül kezébe nyomják,
a vényért ami jár, ő pedig visszafut, fel a lépcsőn kettesével, végig a néptelen Úri
utcán megint, a talpa csattog a járdán. Az előszobában a néni
kikapja a kezéből a dobozt, jóformán belöki a szobába,
eltűnik; ő belevetődik a fotelbe, falja Jókait, a zongora
néma. Egy óra múlva kisomfordál, hangosan
elköszön, senki nem válaszol. Ez így megy három
álló hónapig.
Az én kitölti minden ünnepünk,
melyben ott lappang az emlékezés.
Rólad van szó. Bár tudnám, mit tegyek.
S a körbejáró nappal, mint a rab
a Tejútrendszer börtönudvarán.
A gőz vonaglik így a víz felett.
Honnan kezdjem?
Mind mindig, rémes lassúsággal
fut a magasugró-lécnek, vastag fehér combján megfeszül
a klottgatya, mangalica-szőre szőkén
göndörül, aztán a léc előtt megtorpan, visszanéz,
elmosolyodik. Tömpe orr, fehér pillák, savószínű
szemek: salak és gyep között gödör homok. Anyja a
politechnika-tanárnőnk, gyűlöl halálosan, mire az óef
egy padba ültet minket, aminek egyetlen haszna van -
P. kiváló rasszista ponyvákat hoz be: „Sanders,
a folyam ura", „Bosambo", efféléket, az ő megbízható
családi hátterével; míg elszedem
tőle és a pad alatt falom, ő az orrát piszkálja és mélán
megeszi. Most tehát, a bávaságát látván,
nem bírom, felrikoltok: - Arturo Toscanini!
Mire Erzsi néni rám néz, s rosszallóan
így szól: - X., ez nem gondoltam volna rólad...
A tablónkat nem Szipál
fotózta, a Sárga Tengeralattjáró
betűtípusával feliratoztuk, narancsban és vörösben,
s nem is a Váci utcán, csak a Zöldfa kirakatában
végezte, ahol azonban megbecsülték
a törzsvendégeket. A zálogházból dolgozatírás közben
áthallatszott a slágerlista: Gy. unokabátyja a harmadikon
lakott, megrendelésre játszotta a Beatlest, gondosan
ügyelve arra, hogy a nyitott ablakon a május
elemi erejével hallatsszon be a fellazító méreg
a tagozatra. K.-né (ő fordította volt a Trombitaverseny
a Mission Corralon c. opuszt), B. - egyik? - szeretője (ennek akkor
még merőben elméleti jelentősége volt)
megengedte, hogy az órára gramofont is
bevigyünk, a szótárral így gyorsabban haladtunk,
de nem mindenki járt a kedvünkben; Nyinocska például
megharagudott ránk, amiért Tolsztoj nyelvét
fitymáljuk, s hatalmas angol tirádát
vágott le a döbbent kamaszseregnek, ámde Gy.,
aki bukásra állt és az első padban könyökölt, zsíros-borízű
hangon közbevetette: - Nye ponyemájú...
Akkor láttam embert megtörni először.
A fényképész házszáma a Nagyítás-ban. Volt egy bordás trikóm,
fekete, Sz. mester kádzománccal arra festette fel ezt, s eligazításul
név (David Hemmings) meg cím. A rendőrök utáltak. A zománc
idővel kitöredezett, a póló kilukadt, de minél
viseltesebb lett, annál pontosabban példázta, mi folyik itt: valami
szobrot farag a kőből, de igazából a szobrászt faragja - amennyid
rámegy a változtatásra, annyit változol, s az isteni tárgyak
hordozzák ezt az erőt -
Átáramlása micsoda birtokoknak. %%%