Tandori Dezső
S hogy ez a komoly élet, elhihessem?
Modellvitorlások közt a tavat
átúsztam három és fél perc alatt,
vagy mi a mérő órából kihessen:
„három perc harmincegy null-null öt-egyben"
(századmásodpercek számítanak!),
s Streifet (kitzbüheli feladat)
már igaziban, sprintnél teljesebben
megcsináltam. Ujjonganak. Zavart
zavarra halmozok csak önmagamban.
Ez volnék önmagam? Nem hihetem.
Szelet, kis vitorlafelületen,
láttam egyszer, s oly messze volt a part,
s bár szélvészt repültem a célszakaszban,
csak toldalék voltam, egy kitakart
Lehetetlen! S ez, hozzánk mért alakban:
ne vacognék...! bajlódva betakart.
(Ez a komoly élet? Megérthetetten?
Benne s körötte a Felérhetetlen
- ér, nem ér -, ami mindörökre tart.)
Megjegyzések egy vershez
Barátaim sokszor panaszolják, ismereteik nem azonosak az én (jaj, oly csekély!) ismereteimmel... s hogy magam tudnám a legjobb pontossággal így, mit is akartam mondani. (Eltekintek a mindenki által tudható, 75%-ban rosszul használt „befutó" szótól; pártok, szervek, média etc., figyelem, a „befutó" = az 1. és a 2. helyezett. Aztán „kenterben", az no, nem egyenlő a nagy távval, hogy azzal vert a ló-zsoké valakit, nem, a „canter" azt jelenti, hogy már ellöttyentett kantárszárral is nyer, s állítólag Canterbury valahogy a szó alapja, ergo a végén lassan, böcöllérezve megy csak ló és zsoké párosa, így is 5 hossz az előny végül. Nem szép magyar szó a „távozni", sok hosszal verni. De hagyom ezt.) Hát Rilke ismeretes, őt tudjuk (?). Ez nem is a korai versek hangja (magam sem koraiakat fordítottam kötetemben, de a német kötet címe az volt, mindegy, az Összes már pontosan helyezi el ezeket az angyalos dolgokat stb.), inkább A Képek Könyve szól vissza. (Büszke lennék.) Modellvitorlások: régi élményem Auteuil-ből, a nagy lópálya mellől. Tavacskát sosem úsztam át, de Rilke-fordításokban tavakat gyakorta... etc. Bizony, majdnem minden ilyen sportágban ez van, hogy 3: 30. 51, netán 6 óra 32... és itt tán nincs század-, ezredmásodperc. Sínél (Didier Cuche a Fiú itt, ő a Sprint Streit versenyt már nyerte, de kb. 35. évében sikerült csak a nagy lesiklást hazavinnie. (Didier Cuche az örök második, bár a világkupa győztese összetettben. Nálam ez adta a sízés-úszás fura biatlonját.) Nagyon nem rilkés a szabálytalan, toldott szonett. Nagyon rilkések a szóválasztásai, „ez a komoly élet", etc., meg a zárójel is (a jeltől függetlenül). Piciny gyengéje a versnek, hogy kétszer végződik, tudniillik az utolsó három sor már „bravúr-ráadás", jó, a komoly-élet-dologhoz kell, visszacsatolásként. Állíthatom, a vers oly nehéz műnem, hogy 3-4 tényleg nekem-kedves saját versem sincs minden részletében tökéllyel megoldva (Londoni Mind...? Paper Star etc.).