Acsai Roland

A térképeken kívüli táj

Követtelek a térképeken kívüli tájra,

Agancs-koronás egek alá,

Ahol egyszerre két nap sütött:

Az egyik a horizontról,

A másik a tó színéről,

És nem tudtam eldönteni,

Melyik vakít jobban;

Ahol fajdkakas szaladt át

Az országúton, köd ült

Mély völgyekben,

S a ködből előbukkant

Az ivalói busz, a buszból te,

Kezedben szorongatva

Születendő gyermekünk ultrahangképét;

Ahol gyors patakokban gázoltunk,

Mintha a futó időben gázolnánk,

Hűvös és erős

Árama bokánk körül,

De ha nagyon figyeltünk érezni

Lehetett még egy titokzatos,

Alsó áramot is,

Egy a felsőtől ellenkező

Irányút, odalent -

Az örökkévalóságét.