Békés Pál: Rainer M. János

Ő az idei díjazott. A mind tekintélyesebb -ról, -ről rovat többi szerzőjéhez képest talán nem oly súlyosan rovatmúltú, amennyiben valamivel később kezdte kollégáinál, de mára ő is a törzstagok közé került.

A Rainer-féle könyvszemle körképet kínál napjaink vélhetőleg legizgalmasabb történettudományi munkáiból, s már csak azért is különös figyelmet érdemel, mert a -ról, -ről anyagának többségével ellentétben nem a művészetek, hanem egy hitelesnek remélt szaktudomány felé tereli az érdeklődő laikust. A szemle - a szerző kutatási területének, érdeklődésének megfelelően - elsősorban a minap véget ért évszázad forrpontjai körül forog. Az ismertetett, elemzett művek többségének tárgya a még fortyogó, lezáratlan történelem, a félmúlt, amit az angol a Present Perfect igeidővel közelít meg - a magyar anyanyelvűeknek oly sok gondot okozó nyelvi formula kissé sánta meghatározása egykori nyelvkönyvemben így hangzott: a Present Perfect akkor használatos, ha valami a múltban történt ugyan, de az eredménye most fontos.

A szerzőnek igazán van miből válogatnia, és él is a lehetőséggel. Az ismertetett művek hihetetlenül sokszínűek: sorra kerül Romsics Ignácnak a 47-es párizsi békeszerződésről írott szakmunkája vagy a „Puszi Kádár Jánosnak", a szoc brigádmozgalom munkásasszonyairól szóló mikrotörténet-gyűjtemény vagy a 68 megfoghatatlan érzetét-szellemét idéző, az egykori virággyerekek emlékezéseiből összeállított csokor és mi minden még - lásd a lapszámok tartalomjegyzékét. Ami közös: a megközelítés. Az érzékenység és a tárgyszerűség, a közelengedés és az eltartás kényes egyensúlya. Amit egy tudóstól joggal elvárhatunk. Ám - noha elvárjuk - ritkán érezzük, hogy meg is valósul. Rainer M. János esszéiben azonban igen.

Szeretném külön említeni a februári számot. Ebben jelent meg a 25 évfolyam Magyarország történelméből című írás - a Beszélő összes számának teljes anyagát tartalmazó lemez ismertetése. Mi a Beszélő a Mozgó Világ szempontjából nézve? Laptárs. Olyan laptárs, amely 1981-től 2005-ig tartó pályája során, különös figyelemmel az alapítását követő szamizdatidőkre, merőben más utat járt be, mint a Mozgó, melynek hasábjain Rainer M. János elemzése, a Beszélőt történelmi kontextusba helyező analízise napvilágot látott. A szerző ennek tudatában van. A lap is, mely helyet ad írásának. Gondosan mérlegelő, tárgyilagos cikknek látom az ismertetést a szerző, természetes és mégis emlékezetes gesztusnak a publikációt a lap részéről. „Delicate balance." Nagyra értékelem az érzékeny egyensúlyokat. És azokat is, akik képesek ilyesmit létrehozni.

Hát ezt szerettem volna mondani Rainer M. Jánosról-ről.