Beck Tamás
A Himmelpfortgassén látom, hogy héliummal
töltött lufik szállnak a menny felé.
Sodródom a tömeggel szótlan, kipirultan.
Stephansplatz. Bokáig érő üvegcserép.
Kár, hogy az újévet nem érte meg karórám,
előbb a tolongásban leszakadt, s megállt.
Sírni kezdtem és nem tudom, miért, ahogy már
lenni szokott... Talán az elmúlás megárt.
És folyton törmelékben lépkedünk! Romokban
hever az óév, s minduntalan fölsebez.
Próbálom most sem észrevenni azt, hogy ott van
bakancstalpamban egy szilánk, ám dörren egy
pezsgősüveg, s az ujjongás, a taps kirobban.
Fölnézek, a lufik sehol. És könnyezem.