Tass Marianne

Fesztivál

Fesztivál, felkéklő bohócruhák

kelme-rétegek eltakarnak,

hogy te ki vagy, azt elrejtik a csontok,

álmaid sátrukban maradnak.

A város csak hányja-veti magát,

fedélzeten ezernyi ember,

rossz jelmezek alatt lehet csak

találkozni a szerelemmel.

Pördülő hordók, csobbanó ital,

ütközöl járdák vonalaival,

hörgés a lét, egy kiáltás csupán.

szilánkká váló szomjas délután.

Hófehér hegedűn

Hófehér hegedűn

hófehér dallamok

az álom szárnyain

szállok és hallgatok

ez az a ragyogás

ömlő szimfónia

felizzó kottasor:

nem szabad szólnia

Látvány, hőségben

A tornyok tűje csipkésen remeg,

pára-gyöngyök adják a keretet,

hőségben lassan bomló mélynyomat,

csak elmosódott vonalakat ad.

Tapogatódzva indulnék feléd,

de szétolvad majd mindegyik kerék,

tüllfüggönyön át vibráló csöndben

lassan olvad az idő köröttem.

Feléd

Papírvirág, virág papírból, illat

hiánya vár az úton tefeléd,

most jégecetté dermednek az órák,

különös fátyolban a város,

és minden kő amit megérintettél,

ótörténet ez,

és sose érek el hozzád.