1. Gustave Flaubert levelezéséből
Hullámokban tör rám a fojtogató gyűlölet korom hülyesége ellen. A szar föltolul a számba, és bennreked, mint egy kizáródott sérvben. De magamban tartom, összedolgozom, kemény masszává gyúrom, hogy úgy bekenjem vele a 19. századot, ahogy az indiai pagodák falát kenik be tehéntrágyával.
Louis Bouilhet-nak, 1855. szeptember 30-án
Ha megírom ezt a könyvet, száműzni fognak Franciaországból és Európából!
Jules Duplannak, 1863. április 2-án
Falom a könyveket, jegyzetelek. Még két-három évig ezt csinálom, aztán nekiállok írni. Mindezt azért, hogy kortársaim képébe vághassam, mennyire undorodom tőlük. Végre elmondom nekik, miről mit gondolok, kiengedem a dühömet, kiokádom a gyűlöletemet, felöklendezem a keserűségemet, kilövellem a mérgemet, kipurgálom a megbotránkozásomat.
Léonie Braine-nek, 1872. október 5-én
Reggeltől estig szakadatlanul olvasok és jegyzeteket készítek egy csodálatos könyvhöz, amelynek a megírása bele fog telni öt-hat évembe. Enciklopédiaféle lesz, korunk butaságának a tárháza. Lássa be, a téma kifogyhatatlan.
Adčle Perrot-nak, 1872. október 17-én
De mielőtt megdöglenék, vagy inkább dögrovásra jutnék, ki akarom üríteni azt a sok keserűséget, ami felgyülemlett bennem. Hányni készülök. És biztosíthatlak, kiadós és epés hányás lesz.
Ernest Feydau-nak, 1872. október 28-án
Azt kérdi tőlem, drága barátom, nem rettent-e el, hogy az emberi butaság nőttön-nő, amikor én pont azt akarom megmutatni és leírni, hogy már most milyen nagy. Csak ennyit próbál mondani a maga barátja. A társadalomnak az a feladata, hogy visszaszorítsa, mert kiirtani úgysem lehet. Mindeközben egy dolgot tehetünk: jól kivesézzük.
Frédéric Baudrynak, 1874. június 8-án
A könyvnek, amit írok, az lehetne az alcíme, hogy „Az emberi butaság enciklopédiája". Emberpróbáló vállalkozás, a téma teljesen magába szippantott.
Raoul-Duvalnak, 1879. február közepén
2. Guy de Maupassant a Bouvard és Pécuchet-ről
és a hozzá készült jegyzetekről
Most jelent meg Alphonse Lemerre-nél Gustave Flaubert utolsó regénye, a Bouvard és Pécuchet.
A csodálatos regényíró művei közül minden bizonnyal ez a legmélyebb, a legalaposabban dokumentált és a legnagyobb formátumú; talán pont ezért értik olyan kevesen. [...]
Az emberi értelem gyarlóságának története ez, séta a tudás végtelen útvesztőjében, ahol, mintha Ariadné fonalát követnénk, egy bámulatos gondolkodó nagyszerű iróniája vezet bennünket, és emlékeztet szüntelenül az emberi butaság örök és egyetemes voltára.
...befejezhetetlen volt, amit vállalt. Az effajta könyvek fölemésztenek egy embert, mert mind az erőnk, mind az erőfeszítéseink végesek. Flaubert kétszer-háromszor is megírta barátainak: „Tartok tőle, hogy az embernek előbb bevégeztetik, mint a könyvnek - fejezetvégnek nem lenne rossz."
Úgy lett, ahogy megírta; mint egy túl messzire, túl magasra törő titán, egy reggel összeroskadt a munka terhétől.
-
És ha már a mitológiai hasonlatoknál tartok, a Bouvard és Pécuchet-ről is eszembe jutott egy.
Sziszüphosz mítoszát látom benne: két modern polgár Sziszüphosz görgeti fölfelé a megértés kövét a tudás hegyén, és a kő minduntalan visszahull a hegy lábához.
De Sziszüphosszal ellentétben ők a végén fújtatva, kimerülten megállnak, hátat fordítanak a hegynek, és ráülnek a sziklára.
Az emberi butaságról szóló dossziéban volt egy halom jegyzet, de olyan összevisszaságban, úgy összekeveredve, hogy képtelenség lett volna egyben kiadni őket.
Flaubert egyszer már összerendezte őket, de később átgondolta, és módosított a rendszerezésén, és legalább a jegyzethalom felét kiselejtezte. [...]
Íme az emberi butaság legkülönbözőbb fajtáinak története. Az alábbi idézetek bepillantást engednek Flaubert jegyzeteibe.
Részletek Flaubert idézetgyűjteményéből
A víz azért van, hogy fenntartsa azokat a csodálatos úszó építményeket, amelyeket hajónak hívunk.
Fénelon1
Igaz, hogy Shakespeare faragatlan bunkó volt, de olvasott ezt-azt, és tanult is egyet-mást.
De La Harpe2: Introduction de Cours littéraire [Bevezetés az irodalomba]
Egy ország gazdagsága az általános jóléttől függ.
III. Napóleon, idézet a Rive Gauche-ból, 1863. március 12.
Azért árad a Loire, mert a sajtó arcátlan, és az emberek nem tartják a vasárnapot.
A metzi püspök: Püspöki pásztorlevél, 1846 decembere
Az egyiptomi nők nyilvánosan krokodilokkal paráználkodtak.
Proudhon3: De la Célébration du Dimanche [A vasárnap megtartásáról], 1850
A kutyák szőrében általában mindig van két egymástól elütő színárnyalat, az egyik világos, a másik sötétbarna azért, hogy ne tudjanak elbújni, akárhol is vannak a házban, és észrevegyük őket a hasonló színű bútorok közt.
A bolhák szeretnek fehér színű dolgokon ugrálni. Ez az ösztönük azért fejlődött ki, hogy az ember könnyebben elkaphassa őket.
A természet azért osztotta gerezdekre a sárgadinnyét, hogy egy egész család ehessen belőle; az úritökhöz, ami sokkal nagyobb, meg lehet hívni a szomszédokat is.
Bernardin de Saint-Pierre4: Harmonies de la Nature [A természet harmóniái], 1815
A halakban az a csodálatos, hogy sós tengervízben is tudnak szaporodni és élni, és a fajuk nem halt ki réges-rég.
Gaume5, Catéchisme de Persévérance [Az állhatatosság katekizmusa], 1857
Sokak szerint a tudomány megkeményíti a szívet, megtöri a természet varázsát, a gyengéket ateizmusba taszítja, az ateizmusból pedig egyenes út vezet a bűnbe.
Chateaubriand6: A kereszténység szelleme [Génie du Christianisme], 335. o.
Ha lenne a barbár nyelveknek szótára, kétségkívül megtalálnánk benne egy felvilágosult nép által korábban beszélt nyelv maradványait, de ha mégsem, az is csak azt bizonyítaná, hogy a romlás olyan mértékű, hogy már ezek az utolsó nyomok is eltűntek.
De Maistre7: Soirées de Saint-Petersbourg [Szentpétervári esték]
Ha nem térünk vissza a régi irányelvekhez, ha az oktatás nem kerül újra a papság kezébe, és a tudományt nem szorítjuk háttérbe mindenütt, a vesztünkbe rohanunk. Elbutít bennünket a tudomány, és ez az elbutulás legvégső foka.
De Maistre: Essai sur les Principes générateurs [Esszé az alapelvekről]
Hányszor sajnálkoztak rajta, hogy I. Ferenc királyi tanácsa elvakultságában elutasította Kolumbusz Kristófot, amikor felajánlotta nekik Indiát.
Montesquieu8: De l'Esprit des Lois [A törvények szelleméről], XXI. kötet, 22. fejezet
(I. Ferenc 1515-ben lép trónra. Kolumbusz Kristóf 1506-ban meghalt.)
Kár, hogy Moličre nem tud írni.
Fénelon
Moličre egy gyalázatos csepűrágó.
Bossuet9
Nekem a byroni lángész lényegében egy kicsit butának tetszik.
Úgy vélem, Byron megérdemelte, hogy kitagadta a családja, elítélte a hazája, mivel hűtlen férj volt és botrányos állampolgár; ha helyén lett volna az esze, és valóban egy nemes szívű lángelme, akkor egyszerűen vezekelt volna bűneiért, és újra érdemesült volna rá, hogy nevelhesse leánygyermekét, és szolgálhassa hazáját.
Veuillot10: Libres Penseurs [Szabad gondolkodók], 11. o.
Bonaparte valóban jó csatanyerő, de egyébként a legjelentéktelenebb tábornok is ügyesebb nála.
Chateaubriand: De Buonaparte et des Bourbons [Bonapartéról és a Bourbonokról]
Bacon egyáltalán nem értett az elemzéshez; nemhogy megválaszolni nem tudta a kérdéseket, fel sem tudta tenni őket.
De Maistre: Examen de la Philosophie de Bacon [Bacon filozófiájának vizsgálata],
I. kötet, 37. o.
Voltaire csapnivaló filozófus, kritikusként és történészként nincs tekintélye, tudósnak maradi, a magánélete nyílt titok, és lenézik, mert gőgös, gonosz és kicsinyes természetű.
Dupanloup11: Haute Education intellectuelle [Szellemi magasiskola]
Az utókor, amelyre Goethe életművének elbírálását hagyta, megteszi majd a kötelességét. Érctáblácskákra fogják vésni:
„Goethe. Született 1749-ben Frankfurtban, elhunyt 1832-ben Weimarban. Nagy író volt, nagy költő és nagy művész."
Amikor pedig a formaságok és a l'art pour l'art kedvelői, a szeretetről papolók és a materialisták követelik, tegye hozzá azt is: „nagy ember", az utókor nemet fog mondani.
Ifj. Alexandre Dumas, 1873. július 23.
Amint egy francia átlépi az országhatárt, külföldön van.
Havin12: Courrier du Dimanche [Vasárnapi kurír]
Jegyzetek
1 François de Salignac de la Mothe-Fénelon (1651-1715). Katolikus teológus, költő, író. Politikai és esztétikai írásaiban már a 18. század szellemisége rajzolódik elő.
2 Jean-François de La Harpe (1739-1803). Konzervatív író és műkritikus.
3 Pierre Joseph Proudhon (1809-1865). Szocialista, munkáspárti teoretikus.
4 Jacques-Henri Bernardin de Saint-Pierre (1737-1814). Író és botanikus, a francia romantika egyik előfutára.
5 Jean-Joseph Gaume (1802-1879). Teológus, író, apostoli protonotárius. A forradalom, a szocializmus, a liberalizmus és a szabadkőművesség ádáz ellensége.
6 François-Auguste-René, vicomte de Chateaubriand (1768-1848). Író, politikus, gondolkodó, publicista, a konzervatív eszmék és az ultramontán szemlélet képviselője. A francia katolikus romantika meghatározó alakja.
7 Joseph de Maistre (1753-1821). Laikus katolikus filozófus, az ultramontanizmusnak nevezett konzervatív katolikus történetteológia és politikai filozófia képviselője, ellenezte a forradalmat.
8 Charles de Secondat, La Brčde és Montesquieu bárója (1689-1755). Felvilágosodás kori filozófus és író. Tőle származik a hatalmi ágak megosztásának elmélete.
9 Jacques-Bénigne Bossuet (1624-1704). Katolikus teológus, egyházpolitikus, szónok és közíró. Fénelon tanára, és a kvietizmust illetően ellenfele.
10 Louis Veuillot (1813-1883). Újságíró, író. Az ultramontanisták sajtóorgánumának, az Univers című lapnak volt a főszerkesztője.
11 Félix Dupanloup (1802-1878). Prelátus, orléans-i püspök, a liberális katolicizmus egyik vezéralakja. A pozitivista lexikográfus Littré megválasztásakor Dupanloup lemond akadémiai tagságáról.
12 Léonor Joseph Havin 19. századi újságíró.
Fordította és a jegyzeteket írta Gulyás Adrienn
Azért árad a Loire, mert a sajtó arcátlan, és az emberek nem
tartják a vasárnapot.
(Püspöki pásztorlevél, 1846 - Flaubert idézetgyűjteményéből)