Dalos György
Bécs-Zágráb, 2007. december 14.
Karl-Markus Gauß, Ausztria alighanem legjelentősebb közírója 2004 táján a következőket tartotta feljegyzésre érdemesnek Túl korán, túl későn című naplókönyvében: „A California Cryobank a legnagyobb amerikai spermabank. Mélyhűtött edényeiben egy nagyváros lakossága alszik, amelyet majdan - aszerint, ahogy a kedv diktálja - Death Citynek vagy Lifetownnak fognak nevezni. Fiatal és idősebb urak magvukat ebben a California Cryobankban tartalékolják, vagy mert különösen szépnek tartják magukat, intelligenciájukat a következő nemzedékre kívánják örökíteni, vagy éppen azért, mert átlagosak, azt hiszik, jogos igényük van az örökkévalóságra. A magot, amely szerintük minden lényeges tulajdonságukat tartalmazza, évi ötszáz dollárért mindaddig mélyhűtve tartják, mígnem az arra vállalkozó vagy a gondviselés által kiszemelt nő nem jelentkezik, hogy a szexuális gerjedelem teljes mellőzésével felvegye magába a spermiumot."
Minthogy a rendkívül okos Gauß többnyire akkor van elemében, ha a botorság valamely változatával találkozik, azt hiszem, itt is ezt a jelenséget tűzi tollhegyre. Csakhogy engem, megvallom, saját intelligenciámról alkotott magas, talán önhitt felfogásom dacára valósággal rabul ejt ez az ötszáz dolláros ajánlat. Feltéve, hogy akad majd olyan - alighanem ceyloni menekült - nő, aki magvamat az üvegcsében s a hozzá mellékelt káderlapomat kellően vonzónak találja, és Death City vagy Lifetown anyakönyvvezetője előtt ezt ki is meri jelenteni, én vele adott halmazállapotomban legott Budapesten teremnék, ahol addigra az egészségügyi reform sikeres lezártával nőm olcsón és könnyedén hozná világra utódunkat - fél szemmel máris az OTP vagy a CIB akkor már prosperáló spermafiókjára kacsingatva. Hogy a kommunistáknak mint afféle szűk agyú hitetleneknek a túlvilágnak ez a szinte konyhakész, pártprogramba vehető változata nem jutott eszébe, hanem beérték a túlságosan könnyen ellenőrizhető földi paradicsommal, az szinte természetes! De hogy a különböző egyházak az egyetlen élhető élet helyett angyalokkal, Leviatánnal, átlényegüléssel, hurikkal és egyéb ködös ígérgetésekkel operáltak, az kifejezetten a szükségletek teljes figyelmen kívül hagyására vall. Tessék végre tudomásul venni, hogy az emberek zömének - részvétteljes tisztelet a kivételnek - semmi kedve a meghaláshoz, még a mennyei üdvözülés árán sem!
***
Gauß azért sejthet valamit arról, hogy a hülyeség és a bölcsesség nem intézhető el pusztán az előbbi lebecsülésével és az utóbbi felmagasztalásával. Helyesen látja például, hogy amit akár a legokosabb okos ember is tud, az közelébe se jön annak, amit a közönséges buta ember nem tud. Hadd tegyem hozzá, talán okoskodóan: mélysége a hülyeségnek is van.
Példám is akad erre, ráadásul hálás környezetből: 1977-ben Kolozsvárott Bretter György filozófus temetésén többek között Tamás Gáspár Miklós is beszédet mondott. Élve és visszaélve a végső tisztesség esetére kivételképpen engedélyezett viszonylagos szabadszájúsággal, szóvá tette a szellemi szabadság és a kisebbségi jogok helyzetét az adott román viszonyok közepette. Bizonyos értelemben hattyúdalát zengte el ott, mert egy év múlva már Budapest lett az ő Rodostója. A titkosrendőrség nyilván jelen volt, a történtekről jelentések özöne készülhetett, de Bretter temetését - ez mindenképpen a rendszer titkos liberális szárnyának érdeme - nem akadályozták meg. Hanem a vakmerő szónokhoz nem sokkal később odalépett egy bosszús magyar gyászoló, és kijelentette: „Ezzel a beszéddel lehetetlenné tetted összes későbbi temetésünket." (TGM-et ezennel felhatalmazom bármely kiigazításra, beleértve a germanizmusok kiirtását, Könnyű a dolgom: enélkül is megtenné.)
No már most: hülyeség volt-e a honfiú megjegyzése? Egyfelől persze hogy az volt. Másfelől abban igaza lehetett, hogy Bretter temetését esetleg továbbiak fogják követni, s így a rendszerkritikának bizonyos beosztással érdemes élni. Persze Ceausescu titkosrendőrsége sem tudhatta, ki mikor fog meghalni, és semmi recepttel nem rendelkezett arra nézve, hogy lehet egy gyászbeszédet - a feltehető szónok túl balhés letartóztatása nélkül - meggátolni. Ráadásul a halál még így is megérte neki, akárcsak anno Lovas Istvánnak, aki a jobboldal győzelmét 2000 tájt a baloldal satnya életkori összetételétől remélte. Pechje volt: az egészségügyi reform még gyerekcipőben járt akkoriban. Neki különben ez úton kívánok jó egészséget.
***
Jaj, majd elfelejtettem, igazi butaság, csaknem államtitok. Tanácsadóként - már utaltam rá e lap hasábjain - segítek a horvát szervezőknek a tavaszi lipcsei könyvvásár előkészítésében. Nos, német újságírók és kiadói emberek küldöttségének tagjaként ért Zágrábban a sokáig eldöntetlen választás: a konzervatívok tíz mandátummal többet szereztek, mint baloldali ellenfelük, ám az elnök csak olyan kormányt volt hajlandó kinevezni - s ehhez alkotmányos joga volt -, amely a szabórban biztos többséggel rendelkezik. Vagyis a törpék döntöttek az óriások sorsáról. A konzervatív minisztériumnak eleinte nem nagyon fűlt a foga a hótliberális német delegáció fogadásához, mire mi átnyergeltünk a főváros hótbiztos szocdem vezetéséhez. Ekkor jött az üzenet a kultúrtárcától: ha csak néhány percre is, mindenképpen jöjjünk. Kicsit késtünk, Zágrábban szokás. Elég merev barátságossággal fogadtak minket, hiszen az épület előtt várakozó buszunk útra készen állt az ellenség centrumába. Az asztalon hideg kávé várt különböző színű gyümölcslevekkel.
A konzervatívok végül is győztek. De hogy a kávét miért nem lehetett időben újramelegíteni?