Kosáry Domokos halálával a 20. század egyik legkiválóbb történésze s a modern magyarság megalkuvást nem ismerő útmutatója távozott el. Szekfű Gyula tanítványa volt, de mindenekelőtt a 18. századi francia felvilágosodásé, amelynek nemcsak nemzetközileg elismert szakértője: híve, követője, hirdetője volt egész életében.
Már első fiatalkori munkájával hadat üzent a butaságnak és a történelemhamisításnak, tisztázva Görgei Artúrt, 48 bűnbakját a méltatlan vádak alól. Fél évszázaddal később visszatért a Görgei-kérdéshez, kétkötetes historiográfiájában a legkisebb részletekig bemutatva a Görgei-viták történetét. Számos könyve közül is kiemelkedik a Kossuth Lajos a reformkorban, a Művelődés a XVIII. Századi Magyarországon, a Magyarok Európában-sorozat III. kötete (Újjáépítés és felvilágosodás 1711-1867), egyedülálló teljesítménye a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába három kötete, amelyeket első félreállítása éveiben írt, s kiegészítésükön, folytatásukon élete végéig dolgozott.
Mint az Eötvös Collégium fiatal tanárát Teleki Pál miniszterelnök küldte Amerikába, tájékozódni és megértetni hazánk végzetes helyzetét. Hazatérve szemébe mondta Bárdossynak, az új miniszterelnöknek: a vesztes oldalra állította Magyarországot a világháborúban, a német hadsereget dióként fogja összeroppantani az erősebbek szövetsége. Nem szubjektív meggyőződésből volt háborúellenes és antifasiszta - ebben a mindig táborokra és tábortüzekre szakadt országban sohasem volt sem baloldali, sem jobboldali; a tények ismerete és a ráció vezette. Nem hittek neki, de a Cassandra-szerep akkor sem, később sem riasztotta el az igazság kimondásától.
A háború után néhány évig egyetemi tanár, a történettudomány központjává váló Teleki Intézet igazgatója volt, Szekfű vagy Bibó fenntartásait félretéve igyekezett segíteni. Azt hitte, tiszta múltjával nincs félnivalója, de 1949-ben félreállították, 1956 után évekre börtönbe zárták. Megtanulhatta: a diktátorokat nem az életrajz érdekli, azoktól félnek, akik nem félnek tőlük. Szabadulása után jó másfél évtizeden át dolgozott kis fizetésért, az őt megillető tudományos fokozat nélkül - nem is gondolt rá, hogy ismertségét kihasználva Amerikában vagy Franciaországban vállaljon kényelmes professzori állást. Akiknek nem tetszik, hogy itt vagyok, elmehetnek innen - szokta mondogatni.
Akik közelről ismertük, tudjuk, hogy volt benne is keserűség, félelem, harag és más emberi gyengeségek, de elhatározásaiban sohasem ezek vezették, a közérdek, a ráció szavát követte. Már a rendszerváltás előtt akadémikussá választották, hat évig a Tudományos Akadémia - rendszerváltás utáni első - elnöke volt. A tudomány finanszírozása terén ő sem tudott nagy eredményt elérni, viszont sokat tett a munkakörülmények javításáért, a nyugodt átmenetért. Határozottan elutasította az értelmetlen változtatásokat, a tisztogatási terveket, elhallgattatva azokat, akik minden rendszerbe jól beilleszkedve bosszút akarták állni saját megalkuvásaikért. Megkérdeztem tőle, nem akarja-e látni a róla az ÁVH-hoz érkezett jelentéseket. El tudom azokat képzelni - mondta egy megvető vállrándítással. Utolsó éveiben, mint a Magyar Történelmi Társulat elnöke különösen sokat tett a tudományos eredmények népszerűsítéséért.
Könyvei, írásai velünk élnek, tanítványai folytatják munkáját.
Hajdu Tibor