Szabó T. Anna
(Lator László-remix)
Füstöl az ég, zuhog a szél,
felszikrázó, hunyó jelek.
Ragyog a hegyek homloka,
kék mélység sodrában remeg.
Hajnalodik. A szürke fény
mily meg nem szolgált irgalom!
Álmodja önmagát a nap,
a zendülő fehér torony.
Éj-évnyit fut, fellobban és
kimondja új törvényeit -
csapkodja sajgó koponyád:
egy óriási láz hevít!
A palakék láng-poklon át
nyilalló szálon száll a nap,
a gazdag, sarjadó világ
türemlik, árad, kihasad,
hegyek hajolnak púposan,
holdbéli fények, zöld bozót,
a fák belülről izzanak,
indák hulláma sustorog,
fehéren izzó tűhegyen
suhog, villámlik, sistereg,
vad fű, burjánzó rengeteg,
öröm lobban fel füsttelen -
a meghasadt felhőkön át
szélvészként zendül az ige:
még-fölfelé-már-zuhanás
a lüktető láng-semmibe!