Király Odett
Csak azt kérem, hogy ne slaggal gyere.
A tűznek is jár utolsó esély.
Ezúttal tőled függ a játszma vége
és helyesen fogsz dönteni, ne félj.
Most rajtad múlik, mennyire vagy bátor.
Személyiséged minket hogy fogad:
a csöpögő csapot, a radiátort,
a fürdőkád alatti titkokat.
Te döntöd el, hogy mi marad belőlünk,
hogy hány bábuval játszod le a malmot.
A tűz miatt, a víz miatt ne félj:
a döntést mindenképp el kell fogadnod.
„minden az ég alatt"
(Berzsenyi Dániel: A közelítő tél)
Hidd el, a dolog még nem végzetes.
A büszkeséget úgyis meghagyom.
Tabukat nem döntünk, nem lenne fair
még akkor sem, ha lesz rá alkalom.
A tabukat persze csak mi tudhatjuk,
a végleg becsomagolt titkokat.
Közös időnk (ősz vége közelít)
lassan csak emlékeket tartogat.
Elmondhatnánk, milyennek láttuk Istent:
hogy őszült és hogy a szemeiben
- akár az öntudat - rögzült a hó.
Hogy napokat volt egy huzamban ébren,
akárcsak te. Ha emlékezek, érzem,
a büszkeség talán meghagyható.
Nem tudom, meddig kell eltűrnöm téged.
Jobb, ha belátod, túl sokba kerül.
Még most szólok, ha nem döntesz időben,
meg fogom tenni, kíméletlenül.
Tudom, magadtól úgysem tudsz elszökni,
pedig a cellaajtó nyitva van.
A villanykörte hűlt helyén a szégyen
és az elfojtás izzik, nyomtalan.
Választanod kell. Most csak mi vagyunk.
Ne félj, te számítasz, most nincsen másik.
Én mindent megpróbálok, láthatod,
de nem tehetek semmit, ha hiányzik.
Időben szólok: válassz másik cellát,
s hogy végre lásd be, túl sokba kerül.
Most csak mi vagyunk, amíg a szem ellát,
s így egyikünk sem lehet egyedül.
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz,
minden boldogtalan család a maga módján az"
(Lev Nyikolajevics Tolsztoj)
A pesti bárban bőrkanapén ültünk.
A sötétből egy fiú tűnt elő.
Két barna lépés, szemben a vadászok:
Anna és én, a két szőke mező.
A visszavágót nem vesztettem el.
Azt hiszem, ez a női büszkeség.
Anna nem szólt, el kellett, hogy viselje
s én nem használhattam ki. Semmiképp.
Nem volt elég a bőr a képemen.
Két barna lépés helyett a dologból
két hosszú lépés lett. S azóta Anna
ugyan megvéd, de többet nem dorombol.
Nem karmol belém, nem hagy nyomot rajtam,
a buszon nem belém kapaszkodik.
Ettől még persze eljárunk vadászni
s mesélünk néhány érdekes sztorit
egymásnak, versekről és alkoholról,
közelségünkbe távolság.
Most nyár van:
elkeveredtünk egymásban, akár
a fekete macskák az éjszakában.