Férfigúnyoló

Körmöcbányán már 1505-ben lejegyeztek vénasszonycsúfoló gúnyos verset. Végigvonul a népköltészeten a szerelemsóvár banya kifigurázása. Legismertebb Csokonai Dorottyája, komédiában pedig a Kocsonya Péter házassága meg a Karnyóné. Bozsik Yvette feminista táncfüzérei sosem mentesek a férfiak előnytelen szerepeltetésétől. A Katona Józsefben bemutatott új munkadarabja - Playground (Játszótér) exportcímmel - Nizsinszkijnek Debussy zenéjére tervezett Jeux (1913) és a skót koreográfus Kenneth MacMillan (1929-1992) elmegyógyintézeti táncjátékának - Playground, 1979 - elemeiből indult ki.

Összevetni a klasszikus balettet Bozsik színpadi munkáival annyiban jogosult, hogy iskoláit a klasszikus balett reglamája szerint végezte, és rokoni vonásként a balettben mindig is homály uralkodott a nemi identitás körül. A 17. század második feléig a női szerepeket férfitáncosok alakítják. XIV. Lajos szerződteti a 19 éves Jean-Baptiste Lullyt - táncosnőnek. A tizennégy éves király női partnereként lép fel Cassandra vagy az Éjszaka című balettben (1651). Lajos aranyszőkén táncolja a Hajnalcsillagot, majd tündököl a Nap szerepében. Udvaroncai ráhízelgik a Napkirály ragadványnevet. Nem kizárható, hogy a körültekintően szellemes Lully leleménye az elnevezés. Amíg csak táncol a király, állandó partnernője Lully. A női szólista gólyalábakon lépdelő, kiemelkedő magasságú lényként regnál a színpadon, a záró pózban a férfiszólista a feje fölé emeli, mint eleven koronát vagy felmutatandó szexuális szentséget.

A táncosnők melle rendszerint fejletlen. Lapos a mellkasuk. A férfitáncosok szűk trikójában ágyéknál nincsen domborulat. A nemi szervet leszorító (kötelezően viselt) szuszpenzor elnemteleníti a férfitáncosokat. Alfelük akár egy játék babáé. A pas de deux-kben megadatik az egyenlő versenyhelyzet női-férfi szólistáknak: ki ugrik magasabbra, ki forog többet. Megvívhatnak az elsőbbségért. A színpadi versengés egyenlő lehetőségeit Bozsik koreográfusként megadja beosztottjainak is. Kinek-kinek a zárótételben (balszerencsére) megengedi megmutatni szólista képességeit, amelyek vagy alusznak, vagy nem hallják a hívást. Kivétel Vati és Keresztes Tamás látványossága, átélt balettpankrációja. Könnyed bravúr, megvadított előadásban, élethalál-küzdelem elegánsan fegyelmezett kivitelben. Igazi mozdulati attrakció. Ha már táncot nézünk, lássunk táncot: kivételes mozdulatok meghökkentő formai-tartalmi sorát. Képzett testeket, képzett előadóktól.

Ha Bozsik munkáját kísérő magyarázó szövegekből indulunk ki: erősen elszomorodunk homálya miatt. Összekeveredik benne a hét meg a hó. Tücsök randevúzgat bogárral. Nem is mernénk elemzésébe belefogni műveletlenségünk okán. Ha viszont szűz tekintettel ülünk be a Katona nézőterére, látjuk Khell Zsoltnak a teret körbefogó, tarkabarka grund graffitijeit és a terebélyes húsokkal rendelkező Elek Ferenc férfi-Napja körül forgó bolygókat. Színes nők emelgetik lábukat, és Berzsenyi Krisztina könnyed jelmezeiben időnként transzvesztitának átöltöző férfitáncosok. Táncosoknál találóbb színészt mondani. A szűken szegényes mozdulati szókincset előadók táncos mutatványánál erősebb felturbózott személyiségük működése. Parókát raknak fejükre: ez fontosabb, mintha táncszámokkal felelgetnének. Tizennégy előadóművész gátjaitól elszabadult infantilizmusa tombol, alámerül, fürdőzik az illetlenség, az elhagyott, de el nem felejtett gyermekkor mélyeibe. Minden intellektuális gáttól megszabadulva, disznólkodva játszanak. Előkerítik ellenőrizetlen személyiségük rejtekeit. A szégyenlős és rejtekező személyiségű Elek gondtalan önmutogatással boldognak érzi magát előnytelen helyzetekben.

Eleket első féléves színészinasként mutatta meg Zsámbéki az egész osztályával együtt az akkor alternatív korcsmaként működő Tilos az Á-ban, az egykori Badacsony vendéglőből elorzott kultúratágító tanyán. A kék kezeslábas-munkaoverallt viselő, kocka alakú fiú törzsétől oldalt lelógó karral (ahogyan azt szende kartársaim írni szokták), eszköztelenül mutatkozott a színen. Eszköztelen színjátszás semmiként nem dicséret, hanem leminősítő ítélet. Ha ugyanis eszköztelen a színész, akkor nem tudja kifejezni magát, nem lévén e célra eszközei. Az égre mutató, a szívére helyezett kézzel-lábbal dolgozó színésznek szembeszökők az eszközei. Elek csak állt, és a bőrén átsütöttek az érzései, lehetett tudni, mit forgat a fejében. Oskolásként még Ruprecht volt Az eltört korsóban. Elvégezvén a színiiskolát rögtön a Katonához került, de addigra rájött, hogy nem szabad teljesen áttetszővé válni, és rákezdett személyiségét takargatni. Töpörödtek szerepei - nyolcvanéves néma nenő a King Kong lányaiban, mélyen kivágott estélyi ruhában a Csongor nemtelen Mirigye, a Puntilla úr ügyvédje, gyóntató pap a Hóhérok havában, kocsis A kisvárosi Lady Macbethben, hajléktalan Handke darabjában, keménykalapos trakhiszi nő, nézők közé ültetett tag Schimmelpfenig darabjában, félig megoldott komikus Congrave vígjátékában, a Játék a kastélyban titkára, egy erőszakos A nagy Sganarelle és Tsa Moličre-kifordításban, egy árnyékalak a Keresőkben, a TÁP-nál monologizálhatott gátlásgyűjteményéről. Kötetlen színpadi rögtönzésekben szabadabban közlekedett, mint zárt előadásokban.

Nincs kis szerep vagy nagy szerep. De rossz szerep van. Észrevehetetlen. Nézőtérről láthatatlan. A Playground szabad játékosságú színészek csapatát hordja színre. Morgolódhatnánk, hogy évadjaikat többnyire háttérben, a szín fenekén szolgálják le. Íratlan udvariassági szabályként a színikritika nem kotyoghat bele szereposztási és belső színházszerveződési kérdésekbe. Kártékony minden a színház falain kívülről jövő beleszólás, utasítás vagy akár szende javaslat, bizonyítja elmúlt évtizedek színháztörténete. A színház a színháziaké. Belülről - figyelem esetén - alaposabban ismerhetőek a visszafejlődések okai, mint külső szemlélő számára. A színészt a színházvezetőik nem árendába kapják. Felelősek fejlődésükért vagy az alkalmasságból kidőlésük miatt.

Az okos-művelt színész-táncos Vati Tamás teljes skáláját tudja a debilitás különböző megjelenéseinek. Pompázatosan dús múzeuma az emberi elbutulásnak. Nemcsak torz mimikája meggyőző, a hozzá szervesen csatlakozó görcsös gesztusok is. Vati mímes clown-tudásától elragadtatottan vágyunk egyszer táncolni is látni. Ha helyét keressük a magyar táncmúltban, Harangozó Gyula groteszk táncos torzképeinek folytatását láthatjuk benne. Harangozó erőteljes maszkokkal élő plasztikus arcjátéka, gazdag tagolású expresszív mozgáskincse a képzőművészetben Honoré Daumier realista torzképeinek, képzeletfölötti realizmusának megfelelője. Vati Tamás nagy színpadi karikaturista.

A pécsi szakközépiskolában táncos alapképzést kapott, a Színművészeti operett szakát elvégzett Rezes Judit ünnepi díszkivilágításban hordja színpadra visszafogott, szerény mosolyával nőiségét. Nem a balett obligát pléhmosolya tapad járomcsontjaira, nem is az édes közönségével rutinflörtben gépiesen mosolygó színésznő ontja fényét. Belülről világít. Ott nyílt föl valamenynyi lámpája, mécsese, reflektora. Úgy érződik, előmosolyogja magából a megmutatkozni vágyást, mindazt a zenés, táncos és prózai szerepet, amit nem játszhatott el az elmúlt években, és talonban maradt. Boldog a közönséggel való érzéki találkozástól. Münchhausen báró hosszú téli postakocsizás után jól fűtött vendéglőben azt hallja, hogy a fogasra akasztott postakürtből megszólalnak mindazok a dallamok, amik útközben belefagytak. Rezesből is kiolvadnak a színpadon kényszerű némasága emberi muzsikái.

Színháztörténeti archetípusok a szereplők. A nagyétkű, esetlen falánk, szerelmi hoppon maradó (Elek). A mamlasz, de életrevaló szolga (Vati). Keresztes Tamás, Lindoro, a társulat szerelmesszínésze. Colombina, a primadonna: Rezes Judit. A szájhős Capitano: Nagy Ervin kacorkirályként vízipisztollyal hatalmaskodik. A sürgő-pörgő szubrett-szobalány Góbi Rita. Hajduk Károly előkelő fehér bohóc. Előkelőbb angol lordnál; előkelő, mint a lord komornyikja. Vislóczki Szabolcs szitakötőként teleszökdösi a teret. A többiek: a corps de ballet, balettkar, népség-katonaság, tömeg, zűrzavaros világrésztvevők.

A táncszínház új esztétikai kategória. Az előlegben fölmentés védjegye. Kiókumlált művészetidegenség. Azt a lebomlási folyamatot csípi fülön, amikor a bemutatott játék sem nem színház, sem nem tánc. Vagy tánc, és akkor színház is. Vagy olyan színház, ahol a mozdulatok nyelvén fejezik ki magukat a művészek. A táncszínház akarnok koreográfusok ürességének színpada.

Kétfelé oszthatjuk a színészeket. Az egyik szerepelni akar, megmutatkozni, élvezettel tölti el, ha nézik. A másik szórakoztatni akar, ügyességével, alakváltoztató készségével, személyiségének érdekességével, nemi sugárzásával akarja megfogni és magához édesgetni a nézőket.

Popper Péter: Színes pokol (Magvető, 1979) egy időben divatos hivatkozás volt, lévén szűkös elméleti irodalmunkban szinte egyedülálló. Popper kiindulópontjaként a színész extrovertált. Elmélete érvénytelen azonban, ha a színész introvertált. A nagy komédiások rendszerint magukba fordult mizantrópok, fölszabadultságukat szerepeik védelmében érik el.

Playground

Katona József Színház, 2007. szeptember 23.

Díszlet Khell Zsolt. Jelmez Berzsenyi Krisztina. Zene Yonderboi. Rendező-koreográfus Bozsik Yvette. Szereplők Barnák László, Elek Ferenc, Fülöp Tímea, Góbi Rita, Gombai Szabolcs, Hajduk Károly, Keresztes Tamás, Lisztóczki Hajnalka, Nagy Ervin, Pálmai Anna, Rezes Judit, Samantha Kettle, Vati Tamás, Vislóczki Szabolcs.