Megint a nyár

A tréler elhúz, pillanat,

szemedbe süt, vakít a Nap.

Dereng a rongy, hab és vödör

keresztúton, ha szél söpör.

Egy pillanat, nem érted ezt,

a pálya még csak ébredez.

Kezével, mint az angyal int,

terít habot, nem baldachint

a lány, s a szélvédőre vonz.

Felé se nézz, a bőre bronz!

Nem éred el: szabad, ragyog,

ahol te élsz, csak rab vagy ott.

Fenébe is, nem érted ezt,

a reggel, mint a szél repeszt,

nem vontatón, de mint madár,

egy pillanat megint a nyár.

Autósmozi

Végy lassú dollárt, gyors kocsit,

színes kijelzőn sorsmozid

peregjen, napra éj borul,

haladj, megélj, mint vér

tolulj!

Ha int egy csontos, vékony ujj,

hogy „lassú vagy te még" - nyomulj!

Rohanj, szerezz egy golfütőt,

hová te lépsz, ott gyors

fű nőtt.

Ahol te élsz, a szél üvölt,

és változó arcélű nők

az észrevétlen fák alatt

ma négy kerékre

váltanak.

És közben roppant roadmozid

gépésze lopva dolgozik,

vetít, szegényes vásznain

csodálatos, halvány

a szín.