Készület

Munkával csillapítani a kínt

és reménnyel takarni el a romlást,

mosollyal emlékeztetni a jóra

és öleléssel arra, ami nincs:

derű, szeretet, alkotás között

az elveszettet megtalálni - vagy

hiányát szokva készülni a szebbre.

Kámea

Gács Annának

Látogató a nyelvben, kedvesen

fogadott vándor a gazdátlan én,

beszéde csak kölcsönvett dialektus,

ajándék kámea, ráérős álom,

szavak kínálják hittel, gondolattal,

s mint akiről nem múlik el az áldás,

ámul, mint mind a fény vendégei.

Míg isteníteni egy pillanat

tud éppúgy, mint a fogyottabb időn

túl sejdülő örök, míg mítoszok

arany beszédével a hallomások

foszló vigasza gyöngéden fölér,

s a szemnek kedves homály, mint a nap,

kijut: vagyonos lények hullnak térdre.

Összegöngyölve a tapasztalást

s ládába gyűjtve az absztrakciókat

viszik a tudást, visszavett fogalmak

urai s őrei, akiknek lényét

nem érintheti többé gondolat -

nem utat mutat, hogyha még világít,

kalózra vár az utolsó torony.

Tűzzománc-ikon színeit kívánó

pillanat, passióban elhagyása

a kínnak, s kétségnek a szerelemben,

evidencia vendég jelenléte

a visszavont időben, mítoszok

tudott hite, válasz, kérdésben rejlő:

hasonlíthat-e két tükör egymásra?