Az is bolond, aki...

Csak óvatosan, ha könyvszekrényhez engedi valaki Hamvai Kornélt! Ráugrik. Olvasni kezd. Mielőtt végére érne a drámának: átírja. Vitéz Mihály Tempefőijének csupán a címét mutatta meg neki Lőkös Ildikó (a Színházi Dramaturgok Céhének elnöke, a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnáziumtól kezdődően több iskola drámatörténeti oktatója), nem eresztette ki markából: közösen átdolgozták.

Merő kritikusi rosszindulat feltételezni, hogy a Hamvai-Lőkös páros átdolgozta Csokonait. A plakát tudatja: ők ketten dramaturgjai az előadásnak. Ha átdolgozók lettek volna, tudják: az adaptálás a darab elolvasásával kezdődik. Dramaturgkettősként mindegyik abban bízott, a másik úgyis elolvassa.

Mindjárt az elején van Rozália kisasszony kínosan hosszadalmas referádája a korabeli irodalmi viszonyokról, pesti lapalapításokról, költemények magyarra átültetéséről. Csupa időszerűség. Csupa újdonság. Friss hír. 1793-ban. Kolonc, akadályozó nehezék 2007-ben. Filológiai humor. Tudákos viccekkel, amik csak a magyar rokokó szakos tanárokban keltenek derültséget.

A jezsuita színjátékok valóságfeletti látványosságaival, a minoriták realizmusával szemben a protestáns iskoladrámák vitadarabok. A katolikus iskolai színház mutatósabb. A látvány kárpótol a latinul mondott szöveg ünnepélyes érthetetlenségéért. A protestáns színjáték intellektuálisabb.

Fegyverneki leányának, Rozália kisasszonynak erotikamentes a kapcsolata a címszereplővel. Literatúrától zizegnek. Pálóczi Horváth Ádámról értekeznek, a francia Voltérről meg a német Lesz Ingről. Meg nem él ez mai színpadon, ha mégoly buzgalommal átdolgozzák is. Megélt (volna) azonban iskolai színjátszók dobogóján - mint a sokáig Csokonaira fogott debreceni Poétacenzúra -, ahol ugyancsak műveltségükről adnak számot a színen versengő deákok. Szópárbaj. Ki tud többet az irodalomról?-licitálás. Nézők a vásár idején beszekerezett szülők, a játszók rokonsága. Elragadtatottan nézik csemetéjük maskarás irodalmi vizsgáját. A méla Tempefőit szerzője az időközben Budán megindult Kelemen László-társulat (versmondással bajlódó) képességeit figyelembe véve írta meg, de elsősorban debreceni diákokban látta első előadójukat. A szerelmi vonal átadta az elsőbbséget a sótalan irodalmi okoskodásnak, mert Rozália fiúra íródott. Szoknyás-rokolyás diáknak szánt szerep.

Valószerűbbnek látszott, hogy tanulók játsszák el, semmint Moór Anna és Sehi Ferenc alakítsák. Noha Csokonai megemlíti Lavottát is, aki a pesti színjátszók karmestere volt. Neki kellett volna zenét összeállítania az esedékes előadáshoz.

Bevégezetlen a mű. Kidolgozatlan maradt az utolsó kilenc jelenet. Hamvaiék befejezték. Híven a fennmaradt nyomokhoz. Csokonai nem akarta lezárni dramatizált irodalmi kiáltványát wiener schlusszal, ami még a Marica grófnő idejében is működőképes dramaturgia-közhely Bécsben. Tempefőiről kiderül, hogy báró. Ha jól hallottam. Csokonai terve szerint: gróf. Brammer és Grünwald operettlibrettójának Török tiszttartója igazából Endrődy gróf.

Mielőtt megkezdődik a Tempefői, már folyik az előadás. A Sebő együttes szembeülve a nézőtérrel, növekedő indulattal muzsikál. Dalfeldolgozásokat húznak, tekernek, nyüstölnek, nyúznak, nyitányául a következőknek, amikor végigkísérik a cselekményt a szín fenekén - Horesnyi Balázs & Sebő Rózsa könnyed háttere mögött. Vagy az átvilágított szövétnek mögül betűnnek a térbe, előbukkanva játszanak. Hangsúlyozottan zenés darabként adják a Tempefőit. Nem csak az eredeti - Csokonai-versekkel kiegészített - dalos játék felépítése miatt. A cselekmény mögött, a kultúrának nehezen engedő ország nagyothallása mögött kontrában szól a népzene. A cselekmény kezdetén a kedves Sipos Vera rokokó kisasszonykaként hatalmas rézfúvóssal teletrombitálja a színpadot. Erős színi őrültséget ígér a bolondos felütés, amit a rendező hol bír lépéssel, hol lemarad önmagától. Fekete Ernő is hangszerszólóval mutatkozik be. A többi szereplőnek nem jutott zeneszerszám.

Csokonai fejre áll. Ellenkezőjére vált. A mecénástalan maradt magyar költő követelőző, elkényeztetett öntúlértékelőnek hat a színpadról. Tempefői (többször megismételt) jajongása nem lelkiismeret-háborító kifakadás, de nyűglődő követelőzés. Csokonai sanyarúságát vidám képpel szenvedte el.

Szuszmír kályhafűtő elrettentésül darabba illesztett népmeséje Bodrogitól elbájoló lesz. Életteli. Súlyos. Irodalmas affektációktól mentes. Őszinte színpadi szó. A személyiség és a szaktudás igazsága. Igaza a színpadon annak van, aki el tudja játszani. Figyelmen csípi a nézőt, magával vonszolja. Tanulhattad az iskolában, hogy itt a vadon termő, árokparti mese és a magos irodalom vetélkedése folly. Bodrogi - mint „bohó calefaktor", vagyis kályhafűtő - megkontrázza Csokonait, és viszi a bankot.

Régen nyáron folyt az instantszínészet. Könnyű limonádéban oldott téli játékelemek. Most egész évben por alakban hordják a kiszikkadt jellemábrázolást. Készen szórja ki-ki kupájába, kupicájába, kriglijébe, poharába, itatóedényébe. Nyáron - esztétikai terhek nélkül - örömmel vetik magukat a klasszikusokba.

Fekete Ernő színpadi neve mellől joggal levették a „méla" jelzőt. Egyszerre játssza a szerep színét-fonákját. Kívülről-belülről játssza a játszandókat. Nem egymás után rakva fel az ellentétes színeket, hanem egyidejűleg. Önmaga ellen játszik, hogy több oldalról megvilágítsa a szerepét. Az a bravúr, hogy azonosul Tempefőivel, de kritikájával is. Egyszerre mutatja fel a 19. századi poétát, és a róla alkotandó mai véleményét is. Sorstól üldözött költő, nyomuló szépséggyártó.

Hollósi Frigyes ferences barátként úgy néz ki, mint tréfás égetett kerámiabutykos. Tonzúrásan, kigömbölyödött, álnépművészeti szesztartó. Bezerédi Zoltán felfrissült jellemző erejével régi, nagy formáját mutatja. Komoly viccekkel él. Előkelő tréfákkal. Epres Attila szakítva Betrieger könyvnyomtató színpadi ellenszenvessé tételének hagyományával komoly méltósággal képviseli igazát. Mészáros Tamásból kezd előbújni a képesség a finom szarkazmushoz, a bújtatott karikírozáshoz. Marton Róbert Múzsafi. Hálátlan rossz szerep. „A költő barátja" eleven ember helyett kizárólag dramaturgiai csavar. A francia drámák bizalmasának megfelelő, kibonyolódási segédeszköz. Eljátszani csakis szerepéhes színész tudja, ha kellő frissességgel és kedvvel elszerepeli.

Botos Éva harsány szubrett. Horváth Ákos több szerepben jeleskedik.

A Tempefői úgynevezett „korhű" előadás. Ennek jelentése, hogy forradalmi módon nem farmerben jő Tempefői, hangsúlyozandó a darab korának és a mának összerímelését. Modernítés helyett antikizál. Díszlet-jelmez egyidejű igyekszik lenni Csokonai korával. Miért is Tempefői fején valami iszonytató paróka éktelenkedik, megmagyarázhatatlanul. Spindler Béla Fegyvernekijének fején erősen karakterizáló, fonatba font jellemhaj van. Újvári Zoltán Serteperti báróján a sárga, eltúlzott bécsi rokokó annyira tréfás, amennyit csak megenged magának egy bohóságra mindig kész kedvű színi ripacs. A ruhák úgy néznek ki, mintha a Bécsi utcai jelmezkölcsönzőben válogatták volna össze a legkevésbé tönkrement ócska ruhák közül. Valószínű, azért érezzük így, mert valóban naftalinos ládákból kotorták volna elő a csóró-Csokonaihoz.

A nyári színház valamikor zenés vígság volt. Bolondos bohózat színes színészi szikrákkal. Komoly prózai intézmények, közeledvén a nyár, zenés vidámsággal zárták az évadot. Megváltozott a színházi klíma. Évad közben cintányéros darabok dívnak. Nyaranta Shakespeare-ciklusokat adnak hűsítőül kertek alján.

Irodalomtörténészek egybehangzón úgy ítélik, a Tempefői torzóban megrekedésének oka Csokonai gyakorlatlansága a színműirodalomban. Azt ugyan nem magyarázzák meg, miként egyesítette mesterien a megmagyarított osztrák népkomédia eszköztárát hat évvel később a Karnyónéban. Mint hozott létre időtálló mélységű tragikummal átitatott vígjátékot, amihez egyesült erőknek kell összefognia az operában, hogy kritikáktól ajnározott, balsikerű, humorát veszített, anyagszerűtlen, sótalan daljáték legyen.

Vajda János minden adottsággal rendelkezik zeneszerzéshez. Nem éri be ezzel. Modern zenét akar. Belekezd egy Petrovics Emil-frázisba, megszakítja, a folytatás zenetörténelmien rétegzett rakott palacsinta. Patchwork-opera. Foltvarrásos technika. Átzenél évszázadok zenetörténetén. Két kézzel merít a zeneirodalomból, de spekulatívan muzsikál őszinteség helyett.

A sznob szokás idején - amikor az operákat eredeti nyelven éneklik, és a zanzásított fordítást villanyújság ismerteti a közönséggel - fel sem tűnik, hogy eredeti magyar mű bemutatásán a színpad fölött vetítik a szöveget. Magyarul. Derék eljárás. Annak nyílt beismerése:

1) a dalszövegek elénekelhetetlenek,

2) a zene nem követi a magyar prozódia hangsúlyait,

3) az énekesek nem tudják érthetően elénekelni a szöveget,

4) nincs együtt zenekar és színpad,

5) az operát nem színpadi műfajnak képzelik, ahol zene, ének, szöveg (!) és színjátszás együttesen munkálkodik.

A halállal komázó komédia elvesztette Csokonai humorát. Az esküvőkön, lakodalmakban, temetésekben bérköltő vándorzseniből, az elbűvölő bohócból színpadi fontoskodás lett.

Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői vagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban - Egy nemzeti nemes játék 2 részben (Debrecen, 1793 - Kőszeg, 2007). Díszlet Horesnyi Balázs és Sebő Rózsa. Jelmez Cselényi Nóra. Zene Sebő Ferenc. Dramaturg Hamvai Kornél és Lőkös Ildikó. Rendezte Jordán Tamás. Szereplők Fekete Ernő, Marton Róbert, Spindler Béla, Sipos Vera, Botos Éva, Epres Attila, Bodrogi Gyula, Hollósi Frigyes, Mészáros Tamás, Újvári Zoltán, Horváth Ákos, Bezerédi Zoltán, Noszek Kata, Bakos Márton.

Bemutató: Kőszegi Várjátékok, 2007. július 13., Városmajori Szabadtéri Színpad, július 24.

Karnyóné. Opera két felvonásban. Zene Vajda János. Szöveg Csokonai Vitéz Mihály-Várady Szabolcs. Magyar nyelvű feliratok Karczag Márton. Díszlet Khell Zsolt. Jelmez Szakács Györgyi. Rendező Ascher Tamás. Karmester Selmeczi György. Szereplők Bátori Éva, Nyári Zoltán, Derecskei Zsolt, Herczenik Anna, Kovács István, Sárkány Kázmér, Váradi Zita, Mikó István, Wierdl Eszter, Megyesi Zoltán.

Bemutató: Magyar Állami Operaház, 2007. május 4.