Király Odett
Akár a hús
Néha tárgyilagosan,
mint a rák,
máskor hiába próbáljuk
megfékezni
az indulatokat.
Akkor jó,
ha látom a mellkasod,
légzésed. És tudom,
hogy giccses, mégis
a tengerre gondolok,
a dagadó hullámokra.
Akkor rossz,
ha nyers vagy és
őszinte, akár
a hús. Ilyenkor
a szavak köhögésbe
fúlnak, nem működik
az öncsalás.
Ha megtalálnám a megfelelő
mondatot, akkor is
körülírásra vágynék,
szükséges lenne,
mint a zárjegy.
El kéne fogadnom:
egyszer a megmaradást
fogják jelenteni
cigarettavékony ujjaid.
Nem eljutni, csupán
Hát itt vagyunk és úgy állunk előtte,
mint akik még sosem láttak ilyet.
A közös tér ígérete, az új ház
alig hasonlítható bármihez.
Emlékezz, az építkezés alatt
hogy veszekedtünk, melyik a jó festék.
Fehér verssorok húzzák most keresztbe
a fal egyhangú, halványszürke testét.
A nappaliban állnak már a bábuk.
Megszoktam, ők együtt járnak veled.
Nem irigykedem rájuk, itt az új ház
és ennek a tábla is része lett.
Mint egy sakkjátszma, olyan a szabadság.
Az egyszínűség csak az emberé.
Próbáljunk meg nem eljutni, csupán
elindulni a szokatlan felé.
A légzés nehézségei
Próbáljuk ahogy megy, hátramenetben.
Ennél többel hogy szolgáljon a rák?
A közös idő el kell feledtesse
az orvos száraz, egyhangú szavát.
A kihasználásnak van ideje.
Járjuk körbe, hibátlan lett belül.
Tudom, a padlófűtés még szokatlan,
de jönnöd kell, most nem hagysz egyedül.
Felépítettük, sétálnunk kell benne.
A séta manapság jót tesz neked.
Csak lélegezz, ne gondolj a melegre,
a vizet lásd és gondolj mélyeket.
Gondolj a kertben nyíló almafára,
A játszmák új helye van szem előtt.
Az új házon és rajtam kívül most már
az alma is legyen
a levegőd.