A séta tart

Aranykoromnak Dallasa,

Siófok, égett hal szaga,

a Nap fölötte meg-megáll,

magyar vizek, nem tengerár.

Az óra közben lépeget,

mutatja pont a kék eget,

de egy nap nem halad tovább;

eléd megyek a parton át.

A strandon süppeteg talaj,

két éve volt ez, nem tavaly,

napóra árnya rám mutat,

a nők kinyújtják lábukat.

A parti fák alatt homok,

besüpped, ott barangolok,

agyag, homok, Nap és a part,

nem érkezel - a séta tart.

Aggodalom Apartman

A Gyermekklinika mellett anyák

cigarettáznak a parkban,

kezdődik a rendelés nemsokára,

megnyitja kapuit az Aggodalom

Apartman.

Ennyi kis vendéget a környéken

még egyetlen szálloda sem látott,

rászáll az anyák cigarettafüstje,

mint egy sejtelmes

átok.

De nem csak odalenn, a parkban,

mindenütt gyermekes nők ülnek,

és mintha felfogadták volna

a gyermekes férfiakat

testőrüknek.

És mintha sofőrjüknek is felfogadták

volna őket e reszketeg nők,

a közelben volt férjek várakoznak

az autókban vagy tesznek

egy kört.

A régi ház

E régi ház halott az utcasarkon,

a hölgyeit vezesse új világba

egy jó fiú, ki álldogál a járdán,

de vonzza még e kétes út iránya.

Az épület leomlik, már világos,

repedt falaknak régi kedve roggyan,

felépülhet majd itt akármi város,

lelakják évek női lenge rongyban.

Halott e régi ház, az ágy a padlón,

tapéta száll, az égen átlebeghet,

selyemruhásan hull alá, kanyargón,

az éjek fátylas női ránevetnek.

A jó fiú, ha gondja még világol,

unott nap alkonyán betér a házba,

napfényes út, ha vonzza két irányból,

dohányfüst fátyolozza éjszakára.