Búzás Huba
Mikor a zenebona-zrí éjfélre hág
mikor cédácska asszonyállatod, a szajha
vacsoravesztő pilleként, nos, ellibeg
- dőzs lakmát hagyva, téged is magadra -
sötétbe ki s az étke pöcs-hideg,
mikor kaján vigyor vakít,
töttyedt tojásrakók és méhlepényesek
veled évődnek tikszó-hajnalig
- mígnem a nap már félarasz fenn -
foghegyrül vedd a mocskait,
hogy kinn pár bőrkopasz nem-
tő bürbütyöli tán, öt-hat gacsos fabot,
jó maszkot ölts, mikor ezernyi halszem
figyel, hogy poklok üszkin ülsz, halott,
nos, ágyi poloskádat asszem,
egy éjjel agyoncsaphatod
Angyelo barátném
a nádolók nyűtték, de szót se róla, éget...
az úgy volt, hát... úgy tizenhárom évesen
hántolnom köllött fűzfavenyigéket,
éjente, biz' mindmáig azt nyesem
napszámban jó fillérekért,
pöfékelőn, ahogy dukált az, érdesen
gyalázva, míg egy szippantásra kért,
meg arra, mintha műtve lenne,
lábáról töröljem a vért
az árokpart-vizelde
felé... eh, régen elhullott szavak - cikis -
kaucsukcsapolók halandzsanyelve,
elélhetsz hoppám, tejfogú cigis
- suttogta melleit emelve -,
talán még egy-két évig is
Megmarkecolt a hölgymenyét
egy-két pohár s a nő? dehogy, nem volt az egy sem,
időmet lopta el... pár évet s félnapot...
nekem elég lehet, hogy vesztegessem
- így vélte - mondta is - majd elhagyott -
na, jó, öt-hat is volt talán,
pohárka, év, azt' félrerugdosott... fagyott
ebpiszkát szoktuk így - dadogja szám...
sikátor ez, bosszút se forral
balek e tájt a lét farán...
shopok, arczsába, tonhal-
szag, asszonyillat, tülkölés, magasvasút,
drogdílerek, zsivaj, fanyar-komor dal,
az égből itt csak keskeny csík, ha jut...
viszem az exp... az exp... a gyorssal,
mi megmaradt, a kis batyut